𝐆𝐞𝐧𝐬𝐡𝐢𝐧 𝐈𝐦𝐩𝐚𝐜𝐭 𝐎𝐧𝐞𝐬𝐡𝐨𝐭𝐬 ||𝐇𝐔𝐍|| 𝐊𝐄́𝐑𝐄́𝐒𝐄𝐊 𝐙.

|| 𝐕𝐞𝐧𝐭𝐢 𝐱 𝐑𝐞𝐚𝐝𝐞𝐫 ||

(Eljött végre a bannerja...Remélem megkapom :D Sok szerencsét nektek is, ha Ventit, ha Childe-t, vagy esetleg mást szeretnétek megkapni!:3)

Mukorka_rajzol kérésére, remélem tetszik!! Umm, nem tudom mennyire lett romantic, próbálkoztam ^^"

"Vallomás"

Elmélyülten figyelte az eget, miközben hagyta, hogy a könnyű szellő ide-oda mozgassa ruhájának alját, mely lelógott az ágról. Nem is igen foglakozott most ezzel, gondolatait már régen elfoglalta egy személy, és akárhogy is próbálkozott, nem tudta kiverni őt a fejéből.

Az igazat megvallva, már nem is állt ellen. Hagyta, hogy a mosolyod, a nevetésed lassan teljesen beférkőzött a tudatába, s miközben felhúzta egyik térdét, hogy azon pihentesse arcát, állánál fogva, halvány pír telepedett arcára. Félig lehunyta szemeit, és csak gondolkodott.

Rajtad.

És a kettőtök közötti kapcsolaton.

Már két éve ismeritek egymást, a dalnok pedig szinte azóta érez irántad valamit, amit csak az utóbbi időben jött rá, hogy pontosan mi is az. Az elején még teljesen természetesnek vette, hogy sokáig időzik el szemei az ajkadon, vagy, hogy te vagy az első és az utolsó gondolata is, minden nap.

Azonban ez akkor változott meg, mikor Jean gratulálni szeretett volna neki.

"-Szóval végre megtetted az első lépést?-Mosolyog rá a szőkeség büszkén, miközben a dalnok le sem veszi tekintetét rólad. Te éppen virágokat gyűjtesz, így észre sem veszed.

-M-Mi?-Rázza meg a fejét, szinte azonnal elvörösödik, de el is vigyorodik- J-Jean, miket nem mondasz! Ehehe! -Kezd el legyezni maga előtt, maga sem értve, hogy miért reagált így.

-Talán félreértettem volna?-Lepődik meg Jean- Úgy nézel [Név]-re, mintha teljesen beleestél volna. Tévedek?

-B-B-Bele...

-Nem vagy szerelmes [Név]-be?

-É-É-Én...

Jean azonban már az arcáról le tudta olvasni az igazságot. Az, hogy a férfi szinte remegni kezdett, és majdnem, hogy gyöngyözött a homloka, mellesleg paradicsom vörös lett a feje elárulta az érzéseit.

-Ú-Úgy nézek rá?-Szeppen meg egy pillanat alatt, mire Jean majdnem elkuncogja magát. Mosolyogva bólint, mire Venti kissé pánikba esik -E-Eddig erre nem is gondoltam! Feltünő?

-Neki valamiért nem.-Rázza meg a fejét a nő- Szóval lépned kellene felé."

Az volt az a pillanat, amikor Venti teljesen átgondolta, hogy hogyan is érez irántad. Hogy egyáltalán nem baráti szándéknak minősült az, hogy gyakran azon kapta magát, hogy mennyire hiányol téged, pedig még csak fél perce váltatok el. Hogy minden este veled álmodik. Hogy mindig azt akarja, hogy vele legyél, és mennyire fél is attól, hogy elveszíthet téged.

Az a gondolat, hogy vajon milyen lehet téged megcsókolni, csak hab volt a tortán.

Ahogy fejébe férkőzött ez a kérdés, tenyerébe temette arcát. Fogalma sem volt, hogyan mondhatná meg neked az érzéseit, melyeket már lassan két éve őriz előled. Mindenki észrevette, csak te nem, ezt pedig egyszerre gondolata csodának, és átoknak is.

-Venti!

Azonnal kikapta arcát tenyere közül, és feléd fordította a fejét. Elmosolyodva figyelte, ahogy egyre közelebb érsz a fához, majd integetsz neki.