𝐆𝐞𝐧𝐬𝐡𝐢𝐧 𝐈𝐦𝐩𝐚𝐜𝐭 𝐎𝐧𝐞𝐬𝐡𝐨𝐭𝐬 ||𝐇𝐔𝐍|| 𝐊𝐄́𝐑𝐄́𝐒𝐄𝐊 𝐙.

|| 𝐂𝐡𝐢𝐥𝐝𝐞 𝐱 𝐌𝐚𝐥𝐞! 𝐑𝐞𝐚𝐝𝐞𝐫 ||

Buzinyuszi kérésére!

<<Több részes lesz, mert ez egy hosszabb sztori!>>

Modern világ!

"A Titkom"

Az emberek olyan gyűlölködőek.

Ha valaki akár csak egy kicsit is más, mint a többiek, akkor kitagadják, s megalázzák. Nem számít, hogy milyen viszonyban voltak előtte az illetővel. Hogyha valamit megtudnak róla, amely természetellenes, nem is gondolnak bele a helyzetébe. Egyből, gátlások s lelkifurdalás nélkül dobják bele a személyt a mélyvízbe, csak hogy ők ne legyenek ugyanolyan áldozatok.

Csak az számít, hogy ők ne legyenek áldozatok.

///

-Venti, kész a matekod? -Kérdeztem a mellettem sétáló fiút, aki eddig mosolyogva hümmögött valamilyen dalt. Ő az egyetlen, aki tud az én másságomról. Ő benne bíztam meg annyira, hogy elmondjam, s tudjam, hogy nem fog rólam negatív véleményt alkotni, sem elhagyni engem.

Amikor realizálta kérdésem jelentését, egy pillanatra lefagyott.

-Ahaha...Lehetséges, hogy kiment a fejemből. [Név]-kuun~-Nevemet hízelgően ejtette ki, amiről egyből tudtam, hogy mi lesz a következő mondata felém. Pontosabban kérése- Lemásolhatom a házidat? Légyszíves!

-Venti, a héten már a negyedik leckét kéred el tőlem...-Sóhajtok gondterhelten.

-És ezzel mi a baj?

-Az, hogy még csak kedd van. -Hallom meg Xiao hangját magunk mögül. Egyből hátra fordulok, Venti is hasonlóan tesz, habár az ő arca inkább morcossá válik, a fiú mondatától, míg az én ajkaim mosolyra húzódnak -És nem fogod megtanulni az anyagot így.

-De mától fogok tanulni! Légyszí [Név]!- Fordul felém könyörgő tekintettel a zöldeskék szemű fiú. Egy pillanatra összenézek Xiaoval, aki csak megázza a fejét, mire vállat vonok.

-Az utolsó alkalom.

-Kösziiii!~- Ölel meg hirtelen, amit még csak viszonozni sem tudok, a rövidsége miatt. Még csak válaszolni sem tudok, mert olyan érzésem támad, mintha figyelnének engem.

-Minden oké?- Kérdezi Xiao, miután végignézték, ahogy körbe-s körbe fordulok, összeráncolt szemöldökkel.

-...Csak volt egy furcsa érzésem. Mintha valaki figyelne. De mindegy -Rázom meg fejemet -Menjünk órára, Albedo már biztos bent van.

-Kémiára mindig ő érkezik elsőnek -Mosolyodik el a kékes-fekete hajú fiú- Csak tudnám, mit lát a számokban és a vegyületekben~.

-Délután elmegyünk próbálni? -Szólal fel a feketés-zöldes hajú, ezzel megtörve a csendet, mely Venti kérdése után keletkezett közöttünk.

-Elmehetünk, nem árt.

Van egy bandánk. Összesen négyen vagyunk benne : Venti, Én mint énekesek, illetve én mellékesen gitározok, Xiao is gitározik, és Albedo pedig dobol.
A szőkeség mindenkit meglepett, amikor három évvel ezelőtt, mikor tervezgettünk ezt az egész, banda-alapítós dolgot, egyszercsak bemondta, hogy ő szeretne a dobos lenni. Az volt a magyarázata, hogy bár tényleg nem könnyű őt felidegesíteni, azért benne is szokott lenni felgyülemlett düh, és stressz, amit ezzel a dologgal szeretne levezetni, révén hogy mással eddig nem igazán ment, hiába van ott számára a rajzolás és a kémia egyaránt. S mivel kiderült, hogy van hozzá tehetsége, elég sok, ezért természetesen egyetértettünk a döntésével, hogy ő szeretne lenni a mi dobosunk.