𝐆𝐞𝐧𝐬𝐡𝐢𝐧 𝐈𝐦𝐩𝐚𝐜𝐭 𝐎𝐧𝐞𝐬𝐡𝐨𝐭𝐬 ||𝐇𝐔𝐍|| 𝐊𝐄́𝐑𝐄́𝐒𝐄𝐊 𝐙.

|| 𝐃𝐢𝐥𝐮𝐜 𝐱 𝐑𝐞𝐚𝐝𝐞𝐫 ||

SakuraSenapii32 kérésére, remélem tetsziiiiik! Erre most büszke vagyok amúgy...:'D

"Az a bizonyos nap..."

Október 2. Az emberek nagy többségének szokásosan telik ez a nap, reggel felöltöznek, esznek egy keveset, majd elindulnak munkába, vagy bárhova. Talán még azoknak lehet kissé más, akiknek ma születésnapjuk van, de neked nem. Neked nem pont ezért volt ez a nap ennyire különleges.

Ezen a napon ugyanis hivatalosan is Diluc barátnője, partnere lettél több, mint négy éve. Mintha csak tegnap lett volna, úgy emlékszel minden egyes kis cselekedetre, arckifejezésre, amit a férfi azon a napon ajándékozott neked.

/// 4 évvel ezelőtt ///

-Nagyon jó nap volt a mai.-Mosolyogsz a melletted sétáló fiúra, aki az utóbbi néhány percben igencsak szótlatnul kullogott, miközben te a fenti, lassan egyre csak sötétedő eget kémlelted. Bár jól tudtad, hogy Diluc nem szokott feleslegesen beszélni, de akkor is furcsa volt számodra az, hogy semennyit nem beszélt. Mikor ezt megelégelted, hirtelen megtorpantál- Minden rendben?

Kettő további lépés után, mely a fiú csupán azért tett meg, mert a gondolataiban elveszve nem vette észre, hogy megálltál. Visszafordult, tekintetével egyből megtalálta a te íriszeidet.

-Miért ne lenne?-Kérdezett vissza látszólag nyugodt hangon.

-A szokottnál is sokkal kevesebbet beszélsz.

Egy fél percig ekkor csend borult rátok. Diluc hirtelen megszakította a szemkontaktust, elfordította a fejét. Sóhajtottál, igazság szerint nem esett jól számodra, hogy így eltitkol valamit, de próbáltad ezt nem mutatni felé, hiszen nem volt kötelessége elmondani neked.

-Jól van, azért ha beszélni akarsz róla, vagy valami...-Vonod meg a válladat, majd úgy döntesz, elsétálsz mellette. Belül már azt kívántad, hogy otthon légy, a gondolataiddal, melyek a vörös hajú iránti, valószínűleg viszonzatlan szerelmed körül jártak - Akkor itt vagyok. Viszont most jobb, hogyha-

Diluc azonban abban a pillanatban, hogy teljesen elmehettél volna mellette, megragadta a csuklódat, maga felé fordított téged, majd közelebb vont magához. Szinte egy másodpernyi időd sem volt arra, hogy feldolgozd a történteket, ugyanis a férfi mindkét tenyerét nyakadhoz tette, majd ajkait a sajátjaidhoz nyomta, lehunyva a szemeit.

Csupán inkább egy rövid puszi volt, mintsem csók, te mégis úgy érezted, mintha a szíved lassan kiugrana a helyéről. Mire eltávolodott tőled, az arcod már felvette egy paradicsom színét, amit Diluc is észrevett, mégsem szólt semmit sem, habár belül örült a reakciódnak. Ezt már jó jelnek vehette.

-E-E-Ez...-Próbáltál szóhoz jutni.

-Szeretlek.-Motyogta -Te vagy az egyetlen ember az életemben, aki mindvégig mellettem volt, és támogatott. Köszönöm. Azt hiszem, nem lehetek elég hálás neked.-A következő pillanatban összeérintette a homlokotokat, mélyen elveszve a tekintetetben -[Név], szeretném, ha a párom lennél.- Hunyja le a szemeit, hogy valamennyire elrejtse a zavarát.

A szíved hirtelen a torkodba szaladt, és nem tudtál semmit sem mondani, ezért hát inkább máshogy fejezted ki, egyértelmű "igen"-edet. Lassan a gallérjához vezetted egyik kezedet, majd picit közelebb húztad magadhoz őt, pont, hogy újból összeérhessenek az ajkaitok. Diluc ezúttal nem tudta elrejteni érzéseit, kissé meglepve nyitotta fel szemeit, hiszen ilyen válaszra nem igazán számított, de szinte azonnal viszonozta a csókodat. Karjait derekadra vezette, és közelebb vont magához téged.

-Én is szeretlek.-Suttogtad végül az ajkaira, mosolyogva- A válaszom pedig "igen".

Erre már Diluc is halványan elmosolyodott.

///

-Mhmmm...Jó reggelt.-Hallod meg magad mögül a vöröses hajú reggeli, kissé rekedtes hangját, majd röviddel ezután megérzed, ahogy egyik kezét a derekadhoz vezeti, és hátulról közelebb von magához téged. A hátad csupasz mellkasához ütközik, aminek tudatára elvörösödsz, ezt pedig a férfi is észreveszi. Halk kuncogás hagyja el ajkait, majd nyakadba csókol egyet, amitől kellemes bizsergés járja át testedet.

-J-Jó reggelt...

-Szeretnék veled beszélni valamiről.-Ad arcodra egy puszit, majd hirtelen felkel melletted -De előbb gyere velem.

-De még korán van...-Motyogod, arcodat visszanyomva a rendkívűl kényelmes párnádba, mire Diluc újból csak kuncog egyet.

-Hidd el, megéri, Drágám.-A becenevedtől, melyen elég ritkán hív, egyből majdnem kiugrik a szíved a helyéről. Összepréselve ajkaidat felülsz, majd a férfira nézel.

-Öltözz fel kényelmes ruhába.

Csak bólintasz, hirtelen nem tudod hova tenni azt, ahogyan viselkedik. Úgy teszel, ahogy mondja, mire pedig te elkészülsz, Diluc is ugyanígy tett.

-Tudom, hogy ma van a negyedik évfordulónk, úgyhogy szeretném élvezetessé tenni.-Mondja -Emlékszel, hogy az első randevúnkon elvittelek sétálni?

-Az randi volt? Csak mert az elején még nem voltunk együtt.-Lököd meg oldalról játékosan, mire csak felvonja egyik szemöldökét, halványan elmosolyodva.

-Tudod, hogy hogy értem...

-Persze, tudom. És emlékszem. Akkor is pont ezen a részen mentünk át...-Nézel körbe a tájon. A férfi nem mond semmit sem, egészen addig, ameddig egy nagyobb hegy tetejére nem értek. Amíg te mosolyogva gyönyörködsz a hullámokon, melyeken megcsillan a nap fénye, Diluc folyamatosan figyel téged, egyre hevesebb szívdobogásokkal.

-Szeretnék kérdezni valamit.

-Mi lenne az?-Döntöd oldalra fejedet, immár minden figyelmedet a férfira fordítva.

Sóhajtás. Közelebb lép hozzád, majd a csuklódat gyengéden megfogva közelebb húz magához téged. Rögtön eszedbe jut, hogy azon a napon is pont ugyanezt tette, azonban most egészen más sült ki abból, hogy közelebb vont magához.

Féltérdre ereszkedett, majd a szemeidbe pillantott. A szíved ezerrel dobogott a mellkasodban, ahogy lassan rájöttél, hogy mire készül.

-A legjobb dolog volt egész életemben, hogy megismertelek, [Név]. Már nem is tudom elképzelni magamat nélküled, ugyanúgy szeretlek, mint négy évvel ezelőtt. És szeretném, ha már nem csak a barátnőm lennél, hanem valami más...

-D-Diluc-

-Hozzám jössz?

Az ajkaid elnyíltak egymástól, és egy pillanatra az agyad is teljesen lefagyott. Kábultan figyelted a férfit, aki belül már egy teljes háborút vívott magában, még akkor is, hogyha ez nem látszódott meg rajta, bár te tudtad ezt. Csak bólintani tudsz, mielőtt bármit is szólhatnál.

Diluc lassan feláll, és közelebb hajol hozzád.

-P-Persze, hogy hozzád megyek!-Vigyorodsz el végül, és szorosan mellkasába fúrod a fejedet, miközben ő lehunyt szemekkel, nyugodt s egyben boldog mosollyal az arcán viszonozza az ölelésedet- Szeretlek.

Ajkait tincseidbe nyomja, és egy puszit nyom a fejed búbjára.

-Én is szeretlek.