Az alakváltó Középföldén

5. Völgyzugoly

A völgyzugolyi lakoma pompázatos volt. Finom ételek voltak, noha hús nemigen akadt, és a tündék szépséges dalokat játszottak hárfáikon. Ez a békés és nyugodt állapot addig tartott, amíg a törpök meg nem unták, hogy nem tudnak enni, csak zöldségeket (amit meg nem akartak), és úgy nem döntöttek, hogy ha ételt nem is, a muzsikát a törp lakomákhoz illővé teszik. Így aztán Bofur előadott egy vidám kis kocsmadalt. Törp étkezéshez méltóan hamarosan az ételek is röpködni kezdtek. Lia ekkor döntött úgy , hogy távozik. A tünde zene is tetszett neki, a törpdal meg pláne, de nem volt kedve ételmaradékokat keresgélni a hajába. Jóllakottan ballagott ki a kertbe, de itt rögtön felélénkült, mikor meglátta a hatalmas erdőségeket. Farkas alakját felvéve úgy döntött, bejárja Völgyzugoly fél nap alatt bebarangolható részét. Vidáman ügetett, tappancsa alatt halkan zörgött az avar, ahogy beért az erdőbe. A Valákhoz méltó templom állt itt, ezüst és barna fatörzs-oszlopokkal, arany-zöld freskóval díszített mennyezettel. A nap táncos lábú fény-tündérei beszöktek a lombkorona alá, s számtalan láthatatlan madár csiripelt. A vándor útját pedig itt is, ott is tiszta vizű patakok keresztezték.

Lia egészen a hegyoromig ment. Innen látszottak Völgyzugoly pislákoló fényei. A nap már lemenni készült. Az égalja vörös volt, mely bíborlilába ment át. A lilát kék váltotta fel, ami egyre sötétebb lett, míg végül szinte feketének látszott. A nap egy utolsó arany villanással eltűnt, átadva helyét a csillagok gyöngyház fényének. Lia elbűvölten nézte, majd észbe kapott, hiszen már későre járt, ideje volt hazamenni. Emberi alakját felvéve, szárnyait kibontva reppent az egyre sötétedő ég felé. Szárnyai alatt süvített a szél s a csillagok táncra perdültek a feje felett. Szabadnak és legyőzhetetlennek érezte magát.

Miután sikeresen landolt, nesztelenül besétált a házba. Szobáját felkeresve gyorsan átöltözött, majd a fürdést másnapra halasztva álomba szenderült.

A nap már magasan járt, mire felébredt. Pedig általában a Nappal kelt. Megfürdött és felöltözött, hálásan gondolva a szorgos kezekre, akik tiszta ruhát készítettek oda neki. Majd elsétált a terembe, ahol az ebédet is fogyasztották.

-Jó reggelt!-köszönt belépve. A törpök barátságosan bólintottak, néhányan vissza is köszöntek. Lia letelepedett Bofur és Thorin közé.

-Merre jártál tegnap?-kérdezte Bofur.

-Megnéztem a hegyről a naplementét.

-Még a vacsorát is kihagytad.

-Nem figyeltem az idő múlását. Ti mit csináltatok?

-Megnéztük a Tűz Csarnokát. Tudod, azt a helyet, ahova a tündék gondolkodni és énekelni járnak.

-Sok legendát hallottam róla, és mindig látni szerettem volna, úgyhogy ma én is felkeresem. Jut eszembe, nem tanítanál néhány törp dalt? Csak egyet ismerek és azt is csak az én népem nyelvén.

-Ismersz törp dalt?

-Megtetszett a dallama, így igen, megtanultam.

-Elénekelhetnéd. Én kísérnélek furulyán, Thorin pedig hárfán. Thorin hárfázol amíg Lia megmutatja az éneket?-hajolt előre egy kissé.

-Játszhatok kíséretet, ha tényleg ismer egy dalt.-nézett kétkedve a lányra.

-Ismerem és el is énekelem.

A reggeli után a törpök szobájában gyűltek össze. A rögtönzött zenekarhoz addigra sokan csatlakoztak, szinte minden törp kezében hangszer volt. Lia leült, félénken megköszörülte torkát, majd rázendített tiszta szoprán hangján:

The world was young, the mountains green
No stain yet on the Moon was seen
No words were laid on stream or stone
When Durin woke and walked alone