Az alakváltó Középföldén

15. Válaszúton

Lia furcsa álmot látott. Álmában elindult megkeresni Amarokot. Hosszas vándorlás után ráakadt a Bakacsin-erdőben, egy tisztáson. Csodaszép virágok nyíltak, és melegen sütött a nap. Elindult az öccse felé, azonban ekkor egy ork lépett elő, és hátulról leszúrta a testvérét. A szörnyeteg eltűnt, Lia pedig földbe gyökerezett lábbal állt, egy lépést sem tudott tenni. A napot fekete füstfelhő takarta el, és dermesztő hideg lett. A föld kopár volt, és hamu borította.

-Nem tudtál megmenteni. Nem értél ide időben. Te szörnyeteg...-suttogta Amarok hideg, sziszegő hangon.

-Így van. Te nem vagy ember. Nem vagy alakváltó. A te apád kergeti majd romlásba Középföldét. Áruló. Hagytad, hogy engem is megöljön Azog a pusztító. Kilit és Filit is.-jelent meg Thorin szellemként, unokaöccseivel kísérve.

-Kihasználtál minket.-sziszegte Fili.

-Cserbenhagytál, pedig azt mondtad megvédelmezel minket.-kontrázott Kili.-Szégyellném, ha valaha ismertelek volna.... De nem ismerlek.

Fili, Kili és Thorin eltűntek, Lia pedig egy hangot sem tudott kinyögni.

-Sose voltál a testvérem. Sose szerettelek. Olyan vagy mint Dalamis. Egy rém.-mondta Amarok, miközben végleg kihunyt a fény a szemében.

-Ne! Neeem! Meg ne halj! Amarok!-üvöltötte Lia.-Amarok!

-Lia. Lia, ébredj.

A lány hirtelen felült az ágyban, és tekintete találkozott Thorin aggódó pillantásával. Észrevette, hogy saját verítékében fürdik. Kili állt Thorin mellett.

-Amarok nevét kiabáltad.-suttogta a törpherceg.-És sírtál...

Lia letörölte a könnyeit, majd szomorúan rámosolygott a töröpökre.

-Nincs semmi baj. Csak egy álom volt.

-Rendben. Akkor készülődj! hamarosan indulunk.-lépett ki Thorin az ajtón. Kili még visszapillantott Liára, aztán követte nagybátyját.

Lia lassan kikászálódott az ágyból. A durván faragott asztalhoz, amin egy tál víz állt. A folyadékba merítette a kezét, majd erélyesen megmosta az arcát. Ruháit le sem vette, így most csak két pengét csúsztatott csizmája szárába. Fegyvereit felkapva elindult kifelé. A törpökkel együtt sétált. A szellő frissítően fújt, a harangok érces hangon szóltak.

-Tudod, hogy eggyel kevesebben vagyunk? Hol van Bofur?-kérdezte Ori Thorintól.

-Ha nincs itt, itt hagyjuk!

-Muszáj lesz. Ha meg akarjuk találni az ajtót napnyugta előtt, nem kockáztathatunk több késést.-szólt közbe Balin.

A törpök beszálltak a csónakba, Lia is lelépett. Mögötte Kili haladt, azonban Thorin a fiú elé tartotta a kezét.

-Te nem.-mondta.-Gyorsan kell haladnunk. Visszafognál.

-Miért beszélsz? Veletek megyek.-szólt olyan hangon, mint aki biztos benne, hogy Thorin csak viccel.

-Most nem.

-Ott leszek, amikor kinyílik az az ajtó, és először pillantjuk meg apáink termeit.-mondta elszántan.

-Kili. Maradj. Pihenj. Előbb gyógyulj meg.

Kili elkeseredetten nézett.

-Én itt maradok vele.-mondta Dori.-Az a seb törődést igényel.

-Bácsikám. Mind a hegy meséin nőttünk fel.-kezdte Fili.-Te mesélted őket. Nem foszthatod meg őt ettől!

-Fili!