Az alakváltó Középföldén

16. A végzet ellen küzdve

Lia már második napja kutatott a Bakacsin-erdőben. Bejárta az erdő északi részét, lemerészkedett Dol Guldurig is. Azonban Amarokot nem találta. Már újra az Erdei-folyó felett suhant, amikor észrevett valamit. Vagyis inkább valakit.

Az illető hosszú, szürke, csuklyás köpenyt viselt, ami erősen szakadozott volt. A folyó partján haladt, az orkok nyomait követve. Időnként lehajolt, és közelebbről is vizslatta az űzött vad nyomait, mintha nem lenne biztos a dolgában.

Lia hangtalanul leszállt mögötte az ösvényre. Az idegen felegyenesedett, de nem fordult meg.

-Ki vagy, vándor?-kérdezte a lány.

-Mondd a neved, és én is elárulom a magamét. Bár elég szégyen, hogy nem ismered meg a saját véredet se...

Megfordult, és lelökte fejéről a csuklyát. Így láthatóvá vált vigyorgó arca, és hamuszürke, szikrázó szeme.

-Amarok!-kiáltott Lia, és odarohanva hozzá megölelte.-Öcsém, de jó újra látni.

-Én jöttem volna.-simogatta meg a másik a hátát.

-Ez, úgy sejtem, a tied.

-A medálom! Hogy találtad meg?-kérdezte kíváncsian a fiú, miközben felvette a kis ékszert.

-Hosszú mese, s ha belekezdenék, napestig regélhetném. Most azonban indulnunk kell. Messze van Smaug pusztasága.

-Miért megyünk oda?

-Mert küldetésben járok. Amennyiben a Hegymély királya meg óhajtja őrizni becses fejét, sietnünk kell.

-Ahá, szóval végre megéltem, hogy az én kötelességtudó nővérkém mulasztást követett el.

-Jaj, hallgass. Senki nem hal bele, legalábbis remélem, ha mi két nappal később csatlakozunk a mulatsághoz.-mondta, majd kitárva szárnyát, a levegőbe lendült. Amarok lehunyta szemét, majd mikor szürke tollpihékkel borított szárnyai neki is megjelentek, amelyen a tollak hosszúkásak, hegyes végűek voltak, követte testvérét a szelek szárnyán.

Reggelre elérték a hajdani Tóváros romjait. Lia csak megcsóválta a fejét.

-Újabb értelmetlen pusztítás, és miért? A pénzért.

Amarok csak szótlanul szállt mellette. Ő is nagyon jól tudta, a háborúk kirobbanásának oka általában a hatalomvágy, a pénzsóvárság vagy a bosszúállás.

Mikor elérték Smaug pusztaságát, rémes kép tárult a szemük elé. Tündék, emberek, törpök küzdöttek vállvetve az orkok ellen. A földet halottak borították.

-Menjünk Hollóbércre!-kiáltott Lia, túlharsogva a csatazajt.

Az erőd szikláihoz érve lebuktak, és alulról közelítették meg az épületet. Leszálltak, és elrejtőztek a kövek mögé. Lia ekkor megpillantotta Thorint, Dwalint és Bilbót. Amarok oldalba bökése révén Kilit is megtalálták. De hol lehet Fili?

Ekkor hangos dübörgés támadt, majd a torony erkélyén megjelent egy orkbanda, élükön Azoggal. Aki a kezében tartotta Filit.

-Na, az az egyik törp, akit meg kell mentenünk.-mondta Lia Amaroknak.-Én majd felhevítem az ork kardját, biztos menni fog tűzmágiával, te pedig...

-A hátukba kerülök, és kirántom a karmai közül a törpöt?

-Pontosan!

Amarok óvatosan osont, kőtől kőig, Lia pedig végig őt figyelte, hogy a megfelelő pillanatban segítsen. Így aztán nem hallotta sem Azogot, sem pedig Thorin és Dwalin párbeszédét.