Az alakváltó Középföldén

7. A múlt titkai

Már egy hete úton volt. Bejárta azt az útvonalat, amelyet Gandalf választott, de törpöknek se híre, se hamva nem volt. Hosszú szárat adva Asfalothnak úgy döntött, a lóra bízza magát. A paripa határozottan el is indult egy irányba. Este egy tölgyfa tövében letáborozott, de ekkor vonítás ütötte meg a fülét. Vargok.

Lóra kapott és nekiiramodott az éjszakának. Egyre közelebb ért a hangok forrásához, melybe mintha a tűz pattogása vegyült volna. Egy szirtre felvágtázva elkeserítő kép tárult a szeme elé. A törpök egy, a meredek hegyoldal fölé hajló fenyőfán kapaszkodtak, orkok nyüzsögtek a réten, és minden lángokban állt. Az orkok vezére egy fehér ork volt. Vargja előtt Thorin feküdt, a varg mancsát a mellkasára tette.

-Lia!-kiáltottak fel többen is.

-Azt hittük, meghaltál.-mondta Balin.

-Nem olyan könnyű engem megölni.-mosolygott a lány.

-Á, a kotnyeles alakváltó.-szólalt meg az ork érdes, durva hangon, anélkül, hogy felé fordult volna.-Gazdám üdvözletét küldi neked.

-Miről beszélsz?-fortyant fel Thorin és Lia egyszerre, bár az utóbbi sejtette, mire megy ki a játék.

-Ó, a törp barátaid még nem tudják?-nézett fel meglepetten és kárörvendően.-Gazdám, a nagy Sauron üdvözletét küldi legkedvesebb leányának, Liának. Így már érthető, mocsok törp?

-Te utolsó, te senkiházi,-kezdte Lia, de ekkor a varg belemart Thorinba. Thorin felordított, majd a varg elhajította, s nem mozdult többet. Lia oda akart ugratni, de Bilbó meg előzte, s levágta az ork kapitányt, aki Thorin hóhéra lett volna. Majd szembefordult az orkhordával. Lia leugorva Asfalothról, odarohant. Futtába több orkba belemártotta a kardját, de érezte, ez a csata veszett ügy. A törpök is harcba bocsátkoztak, de még így is túlerőbe voltak a sötét lények. A füsttől és a hamutól alig lehetett látni. Ekkor hatalmas szárnyak suhogása hallatszott. Megérkeztek a sasok.

Lia karmok érzett a dereka körül, és a levegőbe emelkedett. Alattuk Vadonfölde suhant, akár egy zöld tenger. A sas hirtelen elengedte. Ijedtében felsikkantott, de egy másik madár hátára érkezett. A nap éppen felkelt. Egy magas szirtre érkeztek meg.

-Thorin!-kiáltott fel Gandalf. A törp vezér mozdulatlanul hevert. Gandalf mellé lépve lehajolt, és halkan mormolt valamit. Thorin kinyitotta a szemét, majd a törpök segítségével felállt. Bilbó felé nézett, aki elérzékenyült szemekkel figyelt. Minden bizonnyal egy köszönömre várt, de ahogy Thorin beszélni kezdett, lefagyott arcáról a mosoly.

-Te!-kezdte goromba és dühös hangon.-Mit műveltél? Majdnem megöletted magad! Nem megmondtam, hogy csak kolonc leszel? Hogy sose éled túl a vadont? Hogy nincs helyed köztünk? De ekkorát még nem tévedtem, soha életemben!-ölelt meg váratlanul.

-De te, Lia, te hazudtál nekünk. Legnagyobb ellenségünk kémje vagy!-fordult a lányhoz. A törpök szúrós szemmel néztek rá.

-Sauron nekem éppúgy ellenségem, mint nektek.

-Apád s mégis ellenséged?

-Apám elfordult a sötétség felé. Megjelölt lett az egykori Hirien. Ez volt neve régen. Magával rántotta a sötétségbe bátyámat is, Dalamist. Ő az Angmari Boszorkányúr. Úgy akarták, én is csatlakozzak hozzájuk. Anyám ekkor halt meg. Engem és öcsémet, Amarokot, a különböző világokban rejtett el a Bölcs Tanács. Öcsém hollétéről semmi hírünk nincs, mivel aki őt rejtette el, váratlanul meghalt, s a titkot magával vitte a sírba. Egy nap összecsaptam Sauronnal. Lehetőségem lett volna megölni, de nem tudtam megtenni, hisz oly sok éven át az apám volt. Ő pedig kihasználva gyengeségem, megölte, akit szerettem. Akkor elvette ereje egy részét, így nem tud a világok közt átkelni, de el tudott menekülni Középföldére. Majdnem kétszáz éve kutatok utána, hogy bosszút álljak. Nem ismerem el apámnak, soha nem lennék a kémje. Túl sokat vétette ellenem. Egyetlen célom van: hogy megöljem.

-Igazat beszél.-mondta Gandalf.-Hallottam híreszteléseket, miszerint Sauron nem evilági lény, és hogy évek óta retteg valamitől. Ezek szerint igaz.

-Lia még a troll üregnél mondta, hogy az anyja meghalt.-tette hozzá Glóin.

Thorin elgondolkodva nézett rá, majd megszólalt.

-Sajnálom, hogy kételkedtem benned. És örülök, hogy nem haltál meg. Ez pedig a tiéd.-nyújtotta a lánynak a medálját.-Megőriztem. Legközelebb vigyázz rá jobban.

-Rendben.-mosolygott rá Lia.

Ekkor egy rigó röppent el a fejük felett.

-Az ott...

-A Magányos-hegy.-mondta Thorin, és minden törp büszkén felszegte fejét. Az otthon közel volt már.

Sziasztok!

Most kicsit korábban hoztam ezt a fejezetet, annak örömére, hogy a nyolcadikosok többsége túl van a felvételin. Illetve egy kis különlegességet is hozok, Lia családját mutatom be. Ha olvassa valaki, annak köszönöm!