Az alakváltó Középföldén

11. Bakacsin-erdei vendégszeretet

Lia, amikor kinyitotta a szemét, valami ragacsos, hálószerű anyagot látott. És egy hatalmas pókot.

Azonnal lefoszlott róla a Bakacsin-erdő fásultsága. Éberen figyelt, s bár szemét nem igen tudta használni annál jobban fülelt, és így ki tudta venni a pókok szavait.

-Öljük meg, öljük meg!

-Hagyjuk lógni őket, míg ragacsos lesz a vérük!

-Kemény a bőrük, én ezt annyira szeretem!

-Öljük meg őket most, öljük meg őket!

-Nahát, ez él.

-Lökd meg újra!

-Öljük meg, öljük meg!

-Együnk!

-Ez a hús él!

-Együnk!

Lia megrettent. Épp most akarják felfalni valamelyik társát! Hirtelen minden pók eltűnt, csak egy maradt, de az se biztató dolgokat mondott.

-Ez az enyém! Zsíros és szaftos, csak megkóstolom egy kicsit!

Hirtelen felkiáltott.

-Áááá! A pokolba! Merre vagy?

-Itt.-hallotta meg Lia Bilbó hangját. Ekkor szemét megerőltetve megpillantotta a hobbitot, amint az éppen belevágta a kardját a pókba.

-Ááááá! Ez szúr, akár egy fullánk!-aztán lebukfencezett a fáról.

-Fullánk. Pompás név.-mondta Bilbó.

Lia ekkor egész testét lángra lobbantva elégette az őt fogva tartó hálót.

-Ebben igazad van, drága Bilbó.-a hobbit meglepetten fordult hátra.-A legjobbkor jöttél. Szabadítsd ki a többieket!

Lia néhány szárnycsapással leért a talajra. Hamarosan a törpök is lepuffantak mellé. Talpra kecmeregtek, ám ekkor megérkeztek a pókok. Ádáz harc vette kezdetét. Lia teste lángolt, kardja, mint Eru haragja sújtott le a pókokra, a bumerángjával gyorsan kaszabolta ellenfeleit. Egy szusszanásnyi szünet állt be a harcba. Futni kezdtek, de csakhamar újabb pókok érkeztek. Ekkor a faágakon ugrálva erdőtündék jelentek meg, percek alatt végezve a szörnyetegekkel. Vezetőjük, egy hosszú, szőke hajú, kék szemű tünde Thorinra szegezte az íján nyugvó nyilat.

-Ne hidd, hogy nem öllek meg, törp. Kedvemre lenne.-mondta kellemes hangon.

-S amint nyilad ellövöd, harminckét éles fog marna a torkodba.-mondta Lia, aki a futáshoz felvette farkas alakját, és most kilépett a fa árnyékából.

-Ki vagy?-kérdezte a tünde felszegve a fejét.

-Neked legyen elég annyi, hogy a nevem Lia, és alakváltó vagyok.

-Alakváltó?

Lia visszaváltozott, és hidegen a tündére pillantott.

-Ezeket a törpöket én védelmezem. És aki bántja őket, az nagyon megbánja.

-Miért féljek tőled?

-Talán, mert akkora az erőm, hogy a palotátokat le tudnám rombolni a földig? A hobbitoknál járja egy mondás: ne avatkozz bele a mágusok dolgába. Én kiegészíteném azzal, hogy az alakváltókéba se.-nézett farkasszemet a tündével.

-Áááá! Segítség!

-Kili!-kiáltott fel Fili.

Lia megfordult és megpillantotta Kilit, amint egy hatalmas pókkal küzd. Rémülten indult felé, de ebben a pillanatban egy vörös hajú, zöld ruhás erdőtünde bukkant elő, másodpercek alatt lemészárolva a Kilit tartó és előrontó pókokat.