☆Shining Star☆ (Leondre Devries ff.)

☆Huszonharmadik☆

Anya amíg a sütőbe tette a húst én neki dőltem a falnak és telefonoztam mikor Leo írt.

Leo: Szia El, remélem minden rendben van veled hétfőn megyek haza, majd találkozunk.
Elliana: Szia Leo, minden oké holnap találkozok vele, Hyungwon telefonon velem lesz. Szerinted kiengedjem a hajam vagy sem?
Leo: Rendben, engedd ki a hajad, jól áll.
Elliana: Oké, kár hogy nem tudsz velem jönni.
Leo: Én is sajnálom, de majd Hyungwon, vagy Huening vigyáz rád.

Felhúztam a szemöldököm. Leo sose szerette őket. Nem értem.

Elliana: Hogy-hogy bízol bennük?
Leo: Mivel fiúk és én nem vagyok otthon így legalább van ki vigyázzon rád.
Elliana: Jaj Leo. Viszont megyek felkészülök a holnapra.
Leo: Azért vegyél fel kabátot, még hideg van.
Elliana: Oké felveszek. Szia
Leo: Szia

-Anya boldogulsz nélkülem? - néztem rá
-Igen persze, menj csak fel. - mosolygott rám anya

Elkezdtem kutakodni a ruháim között. Elő szedtem egy fekete tornacipőt és egy sima farmert. Egy rózsaszín felsőt majd még egy övet választottam ki.

*Time Skip*

Anya végig ellenőrzött engem ma, tudta hogy ki akarok menni. Hyungwon már kétszer is hívott engem mikor indulok.
Közben többször is átolvastam a leveleket majd feltűnt valami. Egyik órán adott egy cetlit Leo hogy minden rendben van e velem. Majd egymás mellé tettem a papírt majd megláttam a hasonlóságot. Sőt az írás egyezett. Mostmár egyre biztosabban érzem hogy Leo a Művész fiú.

-Elliana kérlek maradj itt elmegyek fürdeni. Elfáradtam. - nézett be anya
-Rendben. - néztem rá

Anya amint elment fürdeni felkaptam egy felsőt majd lefutottam. A kutyát csöndre intettem majd kimentem az ajtón. A nagy kabátot már nem is akartam vinni. Ahoz már meleg van.

Elkezdtem futni mikor Hyungwon hívott.

-Hyungwon. - vettem fel
-Elliana miért nem hívtál? - kérdezte
-Most, most nem jó majd később hívlak.
-Elliana! - kiabált, de én letettem

Tovább kezdtem funti ahogy csak bírtam. Alig vártam hogy megismerjem ki is ő, vagy tényleg Leo az. A szívem hevesen vert és legbelül egy kicsit féltem is. Mikor oda értem egy srác ült a padon egy szál fehér rózsát tartott a kezébe. Fekete nadrág volt rajta és egy fekete felső. Az arcábol nem látszódott semmi ezért, elé léptem majd megszólaltam.

-Leo? - kérdeztem a szívem pedig a torkomban volt
-Huh, úgy tűnik mégis rájöttél hogy én vagyok az. - állt fel majd levette a kapucnit a fejéről

Lefagytam a kezem a szám elé tettem. A szemembe könny szökött és remegni kezdtem.

-Nem lehetsz te. - remegtem
-Kérlek szeress most, érints meg most. Elliana, minket az univerzum egymásnak teremtett. Kérlek ne menj el. Leszek a te macskád ha épp úgy akarod. Te és én, én te vagyok. Ha hívsz a virágodhoz futok, virágozzunk addig amíg hideg nem lesz és el nem hervadunk, de én nem hagyom hogy elhervadj. Mind a ketten féltünk megismerni egymást. De mikor meglátlak, megérintelek a szívem az egekben száll. Elliana, te vagy az én angyalom mely minden éjjel és nappal vigyáz rám, a világom mely össze törik ha haragszol vagy szomorú vagy, Csak enged hogy szeresselek, Mert remélem te is szeretsz hisz én is szeretlek. Örökké melletted maradok és vigyázok rád, mert....mert én szeretlek Elliana. - nézett rám könnyes szemmel
Elmondta pontosan azokat a sorokat amit írt a levélbe nekem.
-Hisz te vagy az én ragyogó csillagom mely bevilágítja az egész égboltot. - suttogott
-Leo... - sírtam vele együtt majd közelebb léptem hozzá és letöröltem az arcáról a könnyeit majd hozzá bújtam, Leo is ölelt jó szorosan majd felemelte a fejem és a szemembe nézett.
-Te is szeretsz Elliana? - kérdezte, remegtem már nagyon csak most ne zavarjon meg senki
-Én.....én....szeretlek téged. - néztem sötét szemeibe amik újabb könnyeket ejtettek, de ezek öröm könnyek voltak.
-Én is szeretlek téged, nagyon de nagyon. - húzott magához majd lassan megfogta az arcom és magához húzott egy csókra. Végre azt éreztem mind a ketten megkaptuk azt amit akartunk, azzal lehetünk akit szeretünk. Senki iránt nem éreztem ekkora köteléket mint Leo iránt és ez a kötelék kitart egy életen át.

-Elliana. - vált el tőlem
-Igen Lion?
-Lennél...a barátnőm? - kérdezte
-Igen leszek a barátnőd. - bújtam hozzá ő pedig simogatta a hátam. -Miért nem montad meg előbb nekem hogy te vagy az? - néztem rá ő pedig a padra húzott
-Mert féltem hogy te nem szeretsz és akkor tönkre megy a barátsagunk. Az utóbbi időkben azt hittem Hyungwon-ba vagy szerelmes. Bármikor megláttalak remegtem és nem mertem elmondani mit is érzek valójában. - nézett rám
-Leo, sose találkoztam vele, és amióta ismerlek először kedveltelek az utóbbi időkben mégjobban szeretlek tegeed mint azelőtt.
-Köszönöm. - mosolygott. -Elliana, ezt neked szántam. - nyújtotta nekem a fehér rózsát és egy dobozt nyitott fel amiből kivett egy nyakláncot, utána a nyakamba akasztotta azt, amin egy apró virág volt végig simitotta amint rám adta majd a szemembe nézett és mosolygott.
-Szeretlek. - bújtam hozzá
-Én is téged. Mert ha hozzám érsz zavarba jövök. - nézett rám én pedig nevetni kezdtem
-U tényleg én elszöktem. - jutott eszembe
-Gyorsan gyere. - állt fel Leo majd a kezemet fogva futni kezdett

Nevetve és levegőért kapkodva nézett rám a kapuban álltunk, majd mosolygott egyet és a derekamat átkarolva hajolt hozzám egy csókra mikor az ajtó nyílott. Anya mérgesen állt ott majd amint meglátott minket elmosolyodott és lejjebb lépett A lépcsőn.

-Elliana, miért nem szóltál hogy Leo-val találkozol? - kérdezte Anya
-Azért mert nem tudtam hogy ő Leo. - néztem a fiúra
-Rendben, örülök nektek. Viszont késő van. Ideje menni.
-Oké csak még.... - néztem Leo-t újra
-Ja én megyek is. - fordult meg anya majd bement a lakásba
-Szegény. - nevetett Leo
-Aggódik nagyon. - néztünk egymásra majd a homlokom az övének döntöttem
-Szeretlek, majd találkozunk. Ja és nem utazom el. - röhögte el magát majd egy rövid csókot adott
-Rendben. - öleltem át majd elváltam tőle és az ajtó előtt még integettem neki

Ahogy be értem az ajtón becsuktam a szemem es reméltem ez nem egy álom.
Elő vettem a telefonomat majd a kamerába nézegetni kezdtem a nyaklácomat mikor megláttam a képernyőn az üzeneteket.

Hyungwon: Elliana vedd fel a telefont!
Hyungwon: Elliana válaszolj!
Hyungwon: Elliana!
Hyungwon: Veszem a jegyet Angliába.
Hyungwon: Elliana!
Hyungwon: Esküszöm hogy elindulok!

Ekkor érkezett egy új levél.

Hyungwon: Elliana jól vagy? írj vissza!
Elliana: Itt vagyok nyugi jól vagyok.
Hyungwon: Uram ég, nagyon rám ijesztettél. Ne tűnj el kérlek többet.
Elliana: Bocsánat:(
Hyungwon: Mindegy, inkább mesélj.
Elliana: Leo volt az. És együtt vagyunk végre.
Hyungwon: Gratulálok nektek. Remélem vigyáz rád.
Elliana: Megbízhatsz benne.

*Írói Szemszög*

Hyungwon idegsen letette a telefonját a többiek meg ránéztek.

-Mi történt Hyungwon? - lépett mellé Wonho
-Leo volt. Elvette tőlem Elliana-t. Most ők járnak.
-Elliana majd rájön hogy nem az a Leo az igazi. - rántotta meg a vállát
-Mindegy én tiszteletben tartom az érzéseit, de ha a kisfiú nem vigyáz rá eléggé akkor én. - szorította össze a kezeit Hyungwon
-Nyugi haver, majd össze jöttök. - ütötte hátba I.M

Hyungwon beütötte a nevét majd Leo-nak írt.

Hyungwon: Vigyázz Elliana-ra, ha nem teszed ellátogatok hozzátok.
Leo: Sok idő lesz mire ide érsz, de felesleges jönnöd úgy gondolom.
Hyungwon: Remélem is.

-Hagyd a gyereket. Biztos megbízható. - ült mellé I.M
-Rendben. - sóhajtott Hyungwon
-Jól tudom hogy tetszik neked Elliana. - suttogott mire a fiú arca vörös lett. -Bízz benne, ha elhibázza ott a lehetőséged. - állt fel majd elvitte a táskáját

Hii💜💜

Elnézést kérek mindenkitől hogy ennyit kellett várni az új részre. Fogalmam sincs miért, de nem nagyon volt kedvem írni. Remélem tetszik a rész. Legyetek jók. Igyekszem az új résszel.

Byee💜