☆Shining Star☆ (Leondre Devries ff.)

☆Hetedik☆

-Sajnálom. - sóhajtott
-Ja....öm semmi baj. - nevettem bár mind a kettőnk részéről kínos volt ez az egész. -Lassan mennem kéne haza. Holnap péntek ha akarod találkozhatunk megint, akkor elvileg az idő is jobb lesz. - mondtam
-Persze, mehetünk bárhova. - válaszolt

Leo haza kísért majd a kapuban megálltunk.

-Köszi Leo hogy eljöttél idáig. - néztem őt
-Szivesen. - ölelt át én pedig gyorsan az arcára nyomtam egy puszit amitől meglepődött
-Sziaa. - futottam be a házba közbe integettünk egymásnak

Anya kivételesen nem volt otthon így felhívtam Lilliana-t aki izgatottan várta a fejleményeket.

-Figyelj Lilliana. Volt már olyan hogy egy nagyon közeli barátod megcsókolt? - kérdeztem
-Nem igazán. Kivéve oviba mikor a kisfiú megcsókolt, de......várj......TE CSÓKOLÓZTÁL LEO-VAL?! - kiabált
-Ne kiabálj! - szóltam rá közbe a hozzám sétáló kutyát kezdtem el simogatni
-DE ELLIANA. - hallottam ahogy pattog
-Mi az? - kérdeztem
-Leo és te akkor.....jártok nem?
-Nem járunk....inkább barátság extrákkal..vagy mi. - magyaráztam
-Szereted? - tette fel azt a kérdést amire még én sem tudom nagyon a választ
-Nem tudom. - sóhajtottam
-Elliana....Leo egy rendes srác. Helyes, kedves, figyelmes....és a többi. Nem szabad az ilyet hagyni hogy elfusson.
-Kikészít ez az egész. - sóhajtottam
-Miért nem mondod azt neki hogy van barátod, közbe pedig nincs? Kíváncsi lennék a reakcióra.
-Az minden filmbe szarul sül el és a barátság is tönkre megy.
-Akkor nem tudom mi legyen. - sóhajtott
-Még én. Főleg az hogy két hét és tavasz van. Aztán már csak egy hét és jön Hueningkai akit szerintem Leo nagyon nem bír. Azt hiszi szerelmes vagyok belé. Közbe pedig inkább ő érdekel. - magyaráztam mikor Lilliana nevetni kezdett. -Min nevetsz? - kérdeztem
-Most mondtad hogy Leo érdekel. - nevetett
-Pff...csak véletlen volt. - próbáltam javítani a helyzeten
-Nem veszem be Elliana. Te és Leo, Te és Leo. - énekelt
-Ahh. - sóhajtottam
-Kérlek mond ki mit érzel iránta. - kérte
-De olyan kínos. - fogtam a fejem
-Csak terelted azzal a dolgot hogy nem tudod mit érzel. Csukd be a szemed és lásd magad előtt, aztán mond el mit érzel ha látod. - mosolygott

Úgy tettem ahogy Lilliana mondott.

-Imádom hogy bármi bajom van meghallgat, hogy olyan erős és képes akár három húzó kutyát tartani, hogy a szemei barnán fénylenek mikor néz, hogy különleges a haja és olyan puha mint egy takaró. Szeretem a kezét aminek melegségével az egész testemet fura érzés fogja el mikor megérint. Szeretem ahogy öltözködik és ahogy mosolyog látszanak a fogai. Talán ennyi. - nyitottam ki szemem mikor anya mosolyogva állt előttem
-Ez....aranyos volt. - válaszolt közbe Lilliana. -Őszintén....belé vagy esve csak próbálod tagadni a barátság miatt.
-Lilliana, köszi majd holnap találkozunk csak anya itt van előttem. - mondtam meglepődötten
-Rendben Sziaa. - nyomta ki

-Elliana, édesem. Ki ez a fiú? - kérdezte anya
-Senki, egy kitalált fiú hisz tökéletes ugye hogy nem létezik. - nevettem
-Ez igaz, na gyerünk csinálok valami kaját. - mosolygott
-Én megyek fel majd jövök. - futottam fel

Az ágyamra dőltem mikor eszembe jutott amit Lilliana mondott. Csak azért nem vallom be magamnak hogy az első naptól kezdve tetszett mert féltem a barátságunkat, és ez igaz.

-Elliana! Tudunk beszélni? - kiabált fel anya
-Persze. - futottam le mikor egy ismeretlen férfi állt anya mellett. -Öö....jó napot. - nyögtem ki
-Elliana ő itt Michael. - mosolygott anya
-És mit szeretne itt? - néztem értetlen fejjel
-Áthívtam vacsorára. - mosolygott anya. -Mivel már este van. - nézett engem
-Én.....megbeszéltem Leo-val egy találkozót így este náluk..... - hazudtam
-Elliana....Leo elhívott egy vacsorára hozzájuk? - mosolygott anya
-Nekem elég furcsának tűnik Yolanda (Elliana anyukája szerk.). - szólalt meg Michael
-Leo rendes fiú, Elliana nagyon szereti igaz? - nézett rám
-Igen! - vágtam rá
-Menj nyugodtan majd máskor vacsorázol velünk.
-Rendben, sajnálom és sziasztok. - futottam ki az ajtón majd a fűbe ültem

Elővettem a telefonom és írtam Leo-nak aki nem válaszolt, ezért kénytelen voltam elmenni hozzájuk. Csengettem majd Victoria nyitott ajtót.

-Jó estét. - karoltam át magam mert egy szál pólóban voltam, tökre elfelejtettem felöltözni
-Elliana, történt esetleg valami baj? - nézett
-Jaaa nem semmi csak Leo itthon van? - kérdeztem
-Persze, szerintem fürdik éppen, de gyere be, megfagysz. - húzott be
-Sziasztok. - simogattam meg a két kutyát
-Elliana, van valami baj otthon? - nézett rám aggódóan Victoria
-Hát anya haza jött valakivel, akitől őszintén én félek és Leo volt az első aki eszembe jutott.
-Jajj nem kell félni, biztos kedves ember. - ölelt meg
-Köszönöm, hogy befogadott. Majd jó későn haza sétálok, hátha akkor már nem lesz otthon ez a valaki.
-Dehogy mész haza ilyen későn. Szóljak az anyukának hogy náluk alszol és reggel haza viszlek? - kérdezte Victoria
-Áh nem szeretnék itt aludni. Csak jó későn ha haza tud vinni akkor az tökéletes nekem. - mosolyogtam
-Rendben. Leo! - kiabált
-Igeen? - kaptunk választ
-Jött egy vendéged.
-Ki? - kérdezte Leo
-Gyere!

Hallottam ahogy a lépcsőn jön le Leo mikor meglátott aggódva futott oda hozzám.

-Elliana, minden oké? - fogta meg a vállam ami hideg volt bár már a melegtől jobb lett
-Menjetek fel. - mosolygott Victoria. -Készítek neked egy forró teát és valami vacsorát is
-Köszi anya. - mosolygott Leo engem pedig átkarolt majd felhúzott az emeletre
-Sajnálom hogy így itt vagyok ilyen későn. - álltam a szoba közepén Leo pedig a szekrénybe bújt bele majd egy hatalmas fekete bélelt pulcsit nyomott a kezembe aminek a hátán egy rózsa volt
-Köszi. - mosolyogtam
-Felelőtlen volt hogy egy pólóban eljöttél otthonról és ilyen sokáig kint voltál. - ült le majd az ágyára mutatott ahol én is elfoglaltam a helyem. -Fázol még? - kapcsolta ki a tv-t közbe
-Jól vagyok nyugi. - néztem a szemébe
-Mondj el mindent. - fogta meg a kezeim
-Anyának szerintem barátja van, ami nem is olyan rossz dolog, de nagyon fura a csávó. Olyan érdekesen nézett rám ilyesztő volt. - meséltem
-Elliana, én melletted vagyok, de majd jobban ismerd meg. Megértem hogy félsz, de maradj nyugodt.
-De Leo, anya is olyan más lett. Ha valaha így mentem volna ki azt egyből ordítás is társult hozzá. Most pedig semmi. - sóhajtottam
-Ne aggódj minden rendben lesz. Nálunk addig maradsz és akkor jössz mikor akarsz. - húzott magához
-Köszi Leo. - suttogtam
-Gyere, van kedved játszani. - mutatott a gépre
-Nem értek hozzá, de felőlem. Bár egy töltőt kérhetek? - néztem rá
-Persze. - hozott egyet

Victoria meg járt bent forró teát adni nekem aztán Leo és én egy és fél óra alatt kivittünk három pályát. Bár ez betudható a bénaságomnak is.

-Elliana. Anyukád hívott hogy mikor jössz. - nézett be Victoria
-Hát, akkor menjünk. Nem szeretném ha mérges lenne. És köszönöm hogy itt lehettem. - mosolyogtam
-Bármikor Elliana. Lent várlak. - ment ki
-Ne menj el. - nézett engem Leo
-Mennem kell Leo. - sóhajtottam
-Holnap...vagy ma...úgy is találkozunk. - mosolygott majd felém fordult teljesen

Nézett engem mikor a szájára adtam egy gyors puszit aztán felálltam.

-Mennem kell. Szeretlek Leo. - mosolyogtam ő pedig meglepetten nézett engem
-Szia. Lemegyek veled. - állt fel ő is

-Itt vagyunk. - álltam az ajtóba
-Kéne neki egy kabát is. Leo hozol egyet? - nézett rá kedvesen az anyukája
-Persze. - futott be majd amit talált rám adta. -És egy sapka. - húzta rám a szürke sapkát
-Köszi Leo. - öleltem át gyorsan majd Victoria elindította az autót

Sziasztok! Úgy döntöttem átnevezem a story-t mert nem igazán illett szerintem hozzá. Így új borítót is kap a történet amit nagyon köszönök sushiiiii_ - nek. Ha kell valakinek borító írjon neki (illetve ha jól tudom lesz könyv is).

Byee