☆Shining Star☆ (Leondre Devries ff.)

☆Huszadik☆

*Elliana Szemszöge*

A pihenés után én leültem a füzetemmel a kezembe és folytattam a félig megrajzolt Kai-t.

-Kit rajzolsz? - kérdezte Leo a gombokat nyomkodva
-Csak Kai-t, egy rajzos feladat. - mosolyogtam
-Értem, és megy?
-Hát így nem könnyű. Az egyik arcát nem is látom a képen.
-Inkább egy olyan embert kéne lerajzolnod akit látsz is. - nézett rám mikor rájöttem kit is kell rajzolnom
-Leo, baj lenne ha téged rajzolnálak le? - néztem fel rá
-Dehogy. Sőt örülök hogy segíthetek ebben is az arcommal. - nevetett
-Kis egoista. - lapoztam a füzetemben. -Leo. - írtam fel. -Bocsi hogy zavarok, de rámnéznél? - kértem meg
-Persze. - fordult felém a szemeitől pedig lefagytam. -Minden oké? - kérdezte
-Igen csak, nem tudom találok e olyan barnát mint a te szemed színe. Mert hiába barna különleges. - elemeztem a barna ceruzákat
-Inkább először csinálj meg engem. - nevetett
-Igaz. - kezdtem bele

Lerajzoltam szőke haját és a kedves felsőjét és magát Leo-t. Az ujjain lévő gyűrűket is pontosan leakartam másolni így elraboltam őket egy időre.

-Leo nehéz a gyűrűidet lerajzolni. - mosolyogtam
-Az utóbbi két órában ezt mondtad hogy az orrom nehéz a szemem a hajam. Nehéz ember vagyok. - nézett rám
-Szeretnélek tökéletesen megrajzolni.
-Gyerekek, gyertek enni. - nyitott be Victoria
-Megyünk anya. - válaszolt Leo
-Mit csináltok?
-Játszom, Elliana pedig rajzol. - figyelt a tv-re Leo
-Megmutatom neked. Kíváncsi vagyok mennyire tetszik. - mutattam felé mikor meglátta Leo-ra nézett
-Ez fantasztikus.... - nézte meg az összes részletet
-És hasonlít rá?
-Tudod mit hagytál ki, a sebeket. Leo testének fontos részei. Figyeld. - vette el Leo karját az anyukája. -Itt száraz a keze és heges.
-Köszönöm, ez fontos tényező. - bólintottam
-Sok sikert. Viszont én megyek, gyertek ti is. - ment ki
-Sajnálom az anyám, eléggé kíváncsi. - húzta el a száját Leo
-Segített nekem. És meg is vagyok a vázlattal. Már csak színezni kell. - mutattam felé mikor tátott szájjal bámulta
-Elliana....gyönyörű lett. Ez biztos jó lesz. - lépett mögém és vállamra tette az állát
-Leo, köszönöm hogy ma velem voltál. - mosolyogtam
-Én pedig ezt köszönöm. Viszont elég a munkából. Játszani akarok evés után.
-Egész nap játszottál. - nevettem
-Jaj nem úgy. Együtt.
-Én ezekben nem vagyok jó sajnos. - néztem rá
-Segítek játszani.
-Köszi.

Lementünk enni, tészta volt meg húsos szósz, de Leo paradicsomosat evett csak. Ezek után úgy döntöttem mégis megpróbálok játszani azzal amivel ő is.

-De azt se tudom hogyan kell megfogni. - forgattam a kezembe
-Ha rajzolni tudsz ilyen szépen akkor ez is menni fog, gyere segítek. - tette rá a kezeimre az övét majd amit kelett segített nyomni. -Ügyes vagy, igen. - mosolygott mikor megcsörrent a telefonom

Kai hívott.

-Sajnálom Leo, de ezt muszáj felvennem.
-Rendben. Semmi baj. - nézett rám
-Szia. Minden rendben? - kérdeztem Kai-nak olyan fura volt a hangja
-Igen. Persze csak azért hívtalak mert Maddie az enyém. - ujjongott
-Mi ez komoly? Te és Maddie jártok? - kérdeztem vissza
-Igen, nem tudom hogy, de eltűntek a zavaros tényezők. Veled is ez lesz Leo-val. - mondta én pedig ránéztem
-Psszt most nem otthon vagyok úgyhogy a kínos részleteket ne most mond el. - kamuztam
-Jaa nem most akartam. - válaszolt
-Mindegy én Leo-nál vagyok és épp játszunk.
-Ja rendben akkor megyek, sok szerencsét és puszi szeretlek.
-Én is szeretlek téged. - tettem le
-Gratulálok, jó titeket együtt látni. - nézett rám Leo
-Igen Kai és Maddie egy remek pár lesznek.
-Igen.....mi azt hittem veled jött össze.. - nézett hirtelen rám
-Nem, egy lánnyal aki a suliba jár náluk.
-Én értem.....Elliana. - nézett rám
-Igen?
-A fiú aki ír neked.....adott egy levelet nekem, de nem személyesen hanem azzal hogy adjam át neked.
-Mi tényleg? - mosolyogtam
-Igen. - ment oda a fiókjához majd kivett belőle egy borítékot és felém nyújtotta. -Egyedül hagylak, olvasd csak el. - ment ki én pedig kibontottam a borítékot

"Elliana......nem is tudom hogyan kezdjem ezt a levelet hisz...ez számomra fontos és megkérnélek téged arra hogy...gyere el velem a parkba tudod ahol te és én (képzeljétek azt hogy az én át van satírozva, de nagyon nem lehetett látni rendesen szerk.) Leo először csókolóztatok. Remélem eljössz nagyon szeretlek. Én csak téged szeretlek mást nem, bármelyik nap a szívem megdobban mikor meglátlak. És remélem egyszer a virágokon kívül lerajzolsz majd enegem is. Szeretlek téged és várlak ott. Gyere el, vasárnap"
"Shining"

Találkozni akar ő velem. Nem hittem el.

-Na elolvastad. - jött vissza Leo
-Igen. Köszönöm hogy odaadtad. - öleltem meg. -Viszont félek elmenni, nem jönnél velem? - néztem rá
-Én mennék, de nem érek akkor rá. Elutazunk. - húzta el a száját
-Rendben. Semmi gond.
-Hidd el tetszeni fogsz neki. - nézett mélyen a szemembe
-Remélem. - mosolyogtam
-Gyere, lassan hét óra. Aludj sokat hétvégén találkozol azzal a sráccal. - mosolygott
-Rendben. - öleltem át
-De aztán figyelmesen olvasd át a leveleket. Lehet találsz benne olyat amit még sose láttál azelőtt. - ment le a lépcsőn
-Oké.... - válaszoltam bár furcsáltam Leo viselkedését

Ahogy haza értem úgy tettem amit Leo mondott. Átolvastam a leveleket. Annyira hasonló volt az összes. A kézírása szóval biztos ő volt csak nem értettem ki is ő. Mindegy hétvégén találkozok vele és az lényeg. Végre megtudom ki is ő valójában.

Hiii💜

Így utólag mindekinek boldog új évet és remélem 2021 jobb lesz, remélem tetszett a rész jövök a többivel is majd💜

Byee💜