☆Shining Star☆ (Leondre Devries ff.)

☆Nyolcadik☆

Óvatosan nyitottam be a lakásba mikor az asztalnál ült az a fura ember. Szúrós szemmel nézett engem aztán anyára nézett.

-Sziasztok. - mosolyogtam hamisan
-Szia Elliana. - köszöntek egyszerre. -Milyen volt Leo-nál? - kérdezte anya
-Jó volt, Leo kedves fiú. - válaszoltam
-Örülök.
-Én felmegyek, holnap iskola. - indultam fel
-Elliana, Michael velünk fog lakni ha nem baj. - mondta anya én pedig meglepődve néztem rá
-Nem baj, örülök neki. - néztem vissza és éreztem hogy Michael nem kedvel annyira

Felfutottam és bepakoltam majd fürdés után elmentem aludni.

*Másnap*

Lilliana és én a sulihoz vezető úton kibeszéltük az egész Leo-s ügyet és anya új barátját is.

-Szóval nem szimpi a csávó? - nézett rám
-Egyáltalán nem szimpatikus.
-Lehet fura a helyzet. Majd megkedveled.
-Remélem. - sóhajtottam
-És Leo-nak milyen a szeme? Édes volt vagy nem? - kérdezgetett
-Szép szeme van és igen jó érzés volt, de a suliba tartunk és bármikor itt lehet előttem. - néztem Lilliana-ra
-Sziasztok. - lépett oda hozzánk Leo
-Szia Leo. - köszönt drága barátnőm
-Szia. - mosolyogtam
-Lilliana. - ölelte meg. -Elliana. - húzott magához engem is
-Gyertek. - intett Lilliana majd a sulihoz kezdett futni, közben ugrált is párat
-Túl hiperaktív. - sóhajtottam
-Látom nem sokat aludtál megint. Mivan veled? - kérdezte Leo
-Csak ez a új csávó. - legyintettem
-És a pasid. - kiabált Lilliana majd realizálta hogy Leo itt van mellettem és befogta a száját
-Pasi? - nézett furán rám
-A sajátjára gondolt, csak idióta és nem képes fogalmazni. Igaz? - néztem szúrós szemmel rá
-Igen, bocsi Elliana. - nevetett
-Áh értem. - bólogatott Leo én pedig szívesen kinyírtam volna Lilliana-t

*Time Skip*

Lassan sétáltunk ki a suliból majd Lilliana elfordult egy másik utcába mert ment valahova.

-El. - sétált mellém Leo
-Igen? - néztem rá
-Tényleg Lilliana barátjától volt szó reggel? - kérdezte
-Nem szeretnék hazudni neked Leo. Szóval az enyémről volt szó. Ami amúgy nincs. - nevettem
-Akkor?

Nem akartam elmondani neki hogy mindent tud Lilliana.

-Nézd Leo, nem szeretnék erről beszélni. - sóhajtottam
-Megértem, lányok vagytok. - mosolygott
-Leo, szerinted én szép vagyok? Mármint nem úgy csak van az arcomon egy hiba és idegesít. - magyaráztam
-Elliana, szép vagy. Senki nem nézi azt a hibát amit őszintén nem látok. - karolt át
-Tudod hogy minden lánynak baja van magával. - sóhajtottam
-Nem értelek titeket. - nevetett
-Hát most na. - csatlakoztam
-Tényleg, azóta hívott a Koreai hódolód? - kérdezte a szemöldökét húzogatva
-Nem beszélünk olyan sokat telefonon hogy legyen mit beszélni ha átjön.
-Szerintem tetszel neki. - nézett rám
-Ugyan Leo kérlek ez hülyeség, Hueningkai egy sima srác aki egy barát. Ezt már régen megbeszéltük vele. Csak barátok és semmi több....áhh. - lepődtem meg mikor Leo magához rántott és hirtelen megcsókolt

A kezét az arcomra tette én pedig a hátára vezettem a kezem, majd lassan a hajába.

-Elliana. - húzódott hátra mikor mosolyogva döntöttem neki a fejem a homlokának
-Leo. - néztem fel rá
-Sajnál.... - szakítottam félbe
-Ne kérj bocsánatot. - szóltam rá. -Kérlek. - mosolyogtam
-Szóval, azt akarod mondani hogy Hueningkai a sima barátod? - tette a kezeit a vállamra
-Igen azt Lion. - bújtam hozzá
-Örülök. - nevetett majd hazakísért a kicsi túránkból

-Figyelj Leo. Nem baj ha hívlak ha gáz van? - kérdeztem
-Sőt hívj. Én melletted állok. Mindenben, fényes csillag. - mosolygott
-Leo. - szóltam rá majd egy puszi, ölelés után az ajtóhoz sétáltam
-Elliana. Gyere. - nézett ki Michael
-Szia. - integettem. -Amúgy minek akartad hogy menjek? - néztem rá
-Minek kell hét évig kint állni azzal a sráccal. - forgatta meg a szemét
-Bocsi, de addig beszélek vele amíg szeretnék.
-Elliana. Kérj tőle bocsánatot. - szólalt meg anya
-De ez nem ér, miért kérnék mikor ő akar mindent megszabni.
-Ő egy felnőtt. Gyerünk, szépen kérj bocsánatot.
-Úristen anya, nem vagyok kislány. És Leo az én barátom. - mentem fel
-Elliana! - kiabált, de nem válaszoltam és a szobámba ültem

Közben jobb lett az idő, közeledik a tavasz és a fák is egyre szebben néznek ki.

*Time Skip*

Anya és köztem nagyon megromlott a kapcsolat az utóbbi egy hétben. Folyamatosan Michael-el lógott, ami igazából nem zavart volna ha közben nem cseszegetnének.

-Elliana utoljára mondom fejezd be! Egy hete ezt csinálod! - kiabált velem anya
-Te pedig azt hogy Michael-el vagy és ő minden hülyeségbe bele köt amiket eddig amúgy lehetett! - néztem vissza rá
-Yolanda! Elliana az asztalon hagyta az üveget! - kiabált Michael
-Tessék már megint. - nézett rám
-De én nem is hagytam ott. - néztem rá értetlenül
-Miért kell ezt csinálni? - kérdezte Anya
-Oké elég volt, nem érdekel hány éves vagyok elmentem. Majd ha ő elmegy írj. - futottam fel
-Mégis kihez mész? - kérdezte
-Mindegy csak el innen. - válaszoltam
-Istenem. - hallottam hogy a konyhába megy anya

A cuccaim a bőröndbe dobáltam majd kivittem azt és köszönés nélkül a parkba indultam. Fájt hogy anya nem volt velem. Nem tudtam mást hívni mint Leo-t. Lilliana-nál nincs hely mert nagyon kicsi házban élnek és nem akarok ott lenni. Főleg hogy a szüleink állandóan beszélnek.

-Leo gyerünk vedd fel. - töröltem le a könnyeim, de nem kaptam választ viszont hívtam folyamatosan
-Elliana. - hallottam egy hangot

Leo a gördeszkáján gurult felém és közbe a telefonját fogta ami csörgött.

-Mit csinálsz itt, és miért van nálad bőrönd? - ugrott le majd a kezébe vette azt
-Eljöttem otthonról. Eléggé sokat veszekedtünk. - néztem rá könnyes fejjel
-Gyere ide. - döntötte el a deszkát ami a kezébe volt majd a lábával megállította ne guruljon el
-Leo. - kezdtem el sírni
-Ssss. - simogatta a fejem
-Most mit csináljak? - kérdeztem
-Megoldjuk, segítek. - suttogott
-Anyukádnak nem fog tetszeni. - töröltem meg a szemem majd rájöttem hogy így az egész arcom fekete lett
-Anyukámmal ne foglalkozz. - mosolygott amitől nekem is muszáj volt
-Gyere. - vette a kezébe a deszkát majd a bőröndöt is húzni kezdte
-Segítek. - kértem el tőle a deszkát
-Nem kell. - mosolygott majd megfogta a kezem és hozzájuk sétáltunk