☆Shining Star☆ (Leondre Devries ff.)

☆Tizenkilencedik☆

Ahogy Kai felvette nem bírtam tovább elsírtam magam. Szegény aggódva bámult enegem én pedig felkaptam Leo kabátját és magamhoz öleltem. Valahogy ő volt az aki jobban fájt nekem.

-Miért sírsz? - kérdezte Kai
-Elszúrtam mindent. - nyögtem ki
-Mesélj el mindent. - válaszolt

Miután mindent megtudott Kai sóhajtott és megszólalt.

-Ki az aki jobban fájt? - kérdezte én pedig egyszerű választ adhattam volna hogy mindkettő, de nem. Az hazugság lenne. Az hogy Leo szomorú miattam az fáj az egész világon a legjobban.
-Leo. - nyögtem ki
-Tudtam. Kövesd a Művész fiú példáját. Írj neki egy levelet...
-De attól nem fog megnyugodni. - töröltem le a könnyeim
-Nézd van egy érzésem hogy itt valami van szóval csak annyit mondok a fiúk nem olyan haragtartóak és ha Leo szeret akkor meg főleg nem az. Az hogy nem beszéltek neki is árt. Mert hiányzol neki.
-Kai, szerinted hol rontottam el? - kérdeztem
-Nem tudom, de valami itt mondom hogy van hisz hogy lehet hogy a két srác egyszerre lesz szomorú.
-Nem tudom én ehez nem értek.
-Mindegy. Nyugodj meg. Mit szólnál ha énekelnék neked és te arra aludnál el mint régen? - kérdezte
-Igen, köszi. - mosolyogtam

Lefeküdtem Kai pedig játszani kezdett. Megnyugtatott.

Másnap azon kívül hogy nem voltam túl szép még rosszabb lett a kedvem mikor Lilliana írt hogy el kellett utaznia az anyukájával. Így egyedül maradtam és a 1000000 km-re lévő barátom, de neki is van élete.

-Szia Elliana. - lépett oda hozzám Adam én pedig megijedtem
-He..llo. - léptem arrébb
-Ma van üzenet? - kérdezte
-Öm....nem nincsen. - válaszoltam
-Fura mi? - lépett közelebb
-Az, de nekem mennem kell rajz szakköröm lesz. - futottam el ő pedig csak nézett utánam

Megijedtem, bár nem is szakkör van hanem óra...mindegy.

Hirtelen befutottam a terembe majd leültem a helyemre.

-Hé minden okis? - fordult hátra Chloe
-Igen persze. - tettem le a cuccaim mikor láttam hogy Leo néz engem

A kezeim remegtek és nem tudom miért, de Adam közelében mindig megijedek.

Amint a tanár bejött szólt hogy jöjjek a táblához. De még mindig remegtem így alig bírtam írni.

-Minden rendben? - nézett rám a tanárnő
-Igen csak kicsit ideges vagyok. - néztem rá
-A matek...
-Nem tanárnő. - ráztam meg a fejem
-Rendben, ülj le és nyugodj meg. - engedett el
-Köszönöm. - ültem vissza és próbáltam magam lenyugtatni

Szünetben olyan helyre ültem ahol többen voltak viszonylag, de újra megjelent és mellém ült.

-Mi történt Leo és közted? - kérdezte
-Semmi. - válaszoltam
-Aha azért nem beszéltek egymással. - nézett rám
-Kicsit össze kaptunk. - suttogtam
-Értem....és most hogy dobtad őt új barátokat keresel vagy elhúzol innen? - kérdezte
-Még nem tudom.
-Ha egyedül lennél én itt vagyok, és van egy barátom biztos bírnád a neve Clara. - mosolygott
-Öm...rendben köszi. - söpörtem el a hajam a szememből mikor Adam közelebb jött és a könyvem kezdte bámulni és olvasott ő is, de közben a hátamra vezette a kezét és a vállam kezdte el simogatni ekkor megjelent Leo a szembe lévő padnál. Az arcomról remélem leveszi hogy nagyon nem tetszik a helyzet. Leo rám nézett én pedig rá mikor újra lehajtotta a fejét Adam közelebb jött hozzám majd az arcomra adott lassan egy puszit én pedig ösztönösen elhúztam az arcom, de Adam magához rántott.

-Adam, az egyik csajod baszogatják. - szólalt meg Leo
-Basszus. - állt fel majd intett nekem egyet aztán eltűnt
Én Leo-ra néztem ő pedig biccentett a fejével hogy kövessem. Egy olyan helyre mentünk ahol nem lát senki.

-Jól vagy? - kérdezte
-Mostmár igen. Köszönöm, nagyon megijedtem. - mutattam fel a kezeim amik remegtek Leo pedig megfogta azokat majd megölelt
-Tudd én nem haragszom rád, Clara kutyája meghalt és én is szerettem. - nézett rám
-Rendben, megértem. Leo ugye velem maradsz? - néztem a szemébe
-Igen persze. Adam nem érhet hozzád többet, hiába két évvel feljebb jár mint én. - simogatta a hátam én pedig megnyugodtam
-Köszönöm. - bújtam hozzá
-Gyere menjünk órára. - fogta meg a kezem majd lassan elindultunk

Adam végig nézett rajtunk majd vissza fordult a szőke lányhoz.

-Ne félj. Itt vagyok. - suttogott Leo
-Rendben. - mentem utána

Leültünk egy padba és ahogy elkezdődött az óra jegyzetelni kezdtünk. Leo írása ismerős volt. Mindegy nem ez a lényeg.

Írtam Kai-nak hogy Leo és én újra beszélünk egymással és örült neki tudta hogy minden okis lesz szerintem.

-Pillanat csak elteszem a könyveim és mehetünk. - néztem Leo-ra aki a tesi zsákját fogta a kezében mikor kiesett egy újabb papír. Megörültem majd elkezdtem olvasni.

"Elliana én sosem haragudnék rád, és ha nem is veszel észre majd észre fogsz. Mert én melletted állok és nem hagyom hogy egyedül maradj. Szeretlek téged. És ez így is marad. Hidd el Leo vigyáz rád. Kérlek kerüld el Adam-et, rossz srác és ártani akar másoknak. Pont úgy ahogy nekem és neked is. Maradj Leo mellett és ne mozdulj tőle. Vigyázz magadra. Szeretlek"
"My"

Mosolyogva tettem el a levelet és szorosan Leo mellett voltam. Átöltöztünk majd a tesi óránk Adam-ékkel volt. Ahogy álltunk a teremben Leo-hoz mentem ő pedig szorosan  magához húzott.

-Rendbeen, gyerünk tornasorba és kezdjünk melegíteni. - mosolygott a tanár én peig előtte gyors felfogtam Leo haját

Tesin végig velem volt Leo mikor öltöztünk két lány kihivott engem. Végeztem és kimentem.

-Beszélnünk kell. - húzott el Adam majd bevitt a lány mosdóba
-Engedj el. - néztem rá
-Áruld el, szereted Leo-t vagy sem? Együtt vagytok? - szorított a falnak
-Ez fáj. - suttogtam
-Nem ez volt a kérdésem. - kiabált én pedig megijedtem nagyon és a földre csúsztam. -Válaszolj! - húzott fel
-N...em járunk. Barátok vagyunk. És nem szeretem. - hazudtam
-Hazug vagy. Igazat mondj! - kiabált
-Oké, oké, tényleg nem járunk, de tetszik. - húztam el a fejem
-Na végre kislány hogy kinyögted. - váltott lágy hangnemre én pedig a csuklóm szorítottam. -Amúgy. - vett elő egy papírt majd megláttam hogy az a mostani írás.
-Mit akarsz azzal, az az enyém! - vettem volna el mikor felhúzott
-Ha annyira kell, csókolj meg és vissza adom. Ha nem szét fogom tépni.
-Nem foglak megcsókolni. - néztem rá
-Felőlem. - kezdte megtépni
-Ne! Rendben. - sóhajtottam
-Szép. - rázta meg a vállát

Mikor felém hajolt lassan megcsókolt én pedig nem hagytam. Rángatóztam mikor két srác jött be hátrébb lökve Adam-et.

-Elliana gyere. - szólalt meg Leo az ajtóban és kifutottam
-Leo. - bújtam hozzá
-Minden rendben van. Itt vagyok. - simogatott. -Fáj valamid? - kérdezte
-A csuklóm. Más nem. - mutattam meg vörös kezeimet
-Ez volt az utolsó óra. Gyere menjünk hozzánk. - húzott ki pedig követtem

Ahogy Leo-hoz értem a konyhába anyukája segítségével bekentük a kezem aztán felmentünk. Ren hozzám bújt én pedig boldogan öleltem meg a puha kutyust.

-Érezd magad itthon. - csukta be az ajtót Leo
-Fáradt vagyok. - néztem rá
-Gyere. - döntötte a fejem a lábára ő pedig bekapcsolta a tv-t kinyitottam a szemem és láttam egy gitárt
-Leo, játszol nekem valamit? - kérdeztem
-Ha szeretnéd. - ment érte majd a fejem vissza helyzte és halkan gitározni kezdett

Én pedig szépen lassan elaludtam.

*Írói Szemszög*

Leo ahogy észre vette hogy Elliana alszik letette a gitárt és ránézett.

-Tudd hogy én mindennél jobban szeretlek. Erre remélem egyszer te is rá jössz. - simogatta az arcát, a mellette fekvő kutyus felnézett rá majd vissza tette a fejet
Leo bekapcsolta a tv-t halkra állította és játszani kezdett.

Hiii💜💜

Remélem tetszett ez a rész és Nagyon Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek💜💜

Byye💜