☆Shining Star☆ (Leondre Devries ff.)

☆Ötödik☆

Miután megettük a kaját újra a szobában kötöttünk ki csak most sokkal feszültebb volt a helyzet. Mármint részemről. Az előbbi esetet nem értettem így ideges is voltam egy kicsit.

-Minden oké? - kérdezte úgy tűnik túl feltűnő vagyok
-Igen persze. - hazudtam
-Elliana a többi embernek add be hogy nincs semmi baj, ne nekem. - nézett aggódóan rám
-Az előbbi miatt vagyok fura. Nem értettem a helyzetet. - sóhajtottam
-Értem, sajnálom hogy miattam vagy feszült, de igazából annak más vége lett volna. - suttogott
-Tényleg? - döntöttem el a fejem
-Igen.
-Milyen lett volna a vége? - mosolyogtam
-Tényleg kíváncsi vagy? - csatlakozott
-Hát eléggé.
-Akkor.....megmutatom. - jött újra közelebb
-Bár Leo lehet nem kéne. - mentem hátrébb
-Ha már kérted, nincs mit tenni. - rántotta meg a vállát
-Leo még szerintem ehez túl fiatalok vagyunk. - néztem őt
-Szerintem nem vagyunk kicsik. - mosolygott
-Jézusom Leo. - fogtam a fejem
-Elliana. - nevetett
-Lassan úgy is indulnom kell haza. - néztem a szemébe
-Csak aztán nehogy a szerelmed előbb jöjjön. - húzta el a száját
-Jaj Leo, ő csak egy nagyon jó barát. Ráadásul idősebb nálam. - mosolyogtam
-Tudom.... - sóhajtott. -Lekísérlek. - pattant fel
-Köszi. - indultunk le a lépcsőn

Leo-val egy hosszú ölelés után elváltunk egymástól majd egyedül baktattam haza.

*********

-Szia anya. - csuktam be az ajtót
-Szia Elliana, jól érezted magad? - kérdezte
-Igen, és örülök hogy jön Hueningkai. - léptem anya mellé mosolyogva
-Én is szeretem ha jön, aranyos fiú. - nézett anya rám
-Kérlek, ne akarj már engem minden fiúval izélni. - fogtam a fejem
-Én nem izélek. Kai egy remek srác. Illik hozzád. Emlékszel mikor régen azt játszottátok hogy ti vagytok a király és a királynő? - mosolygott
-Igen emlékszem, és a királynő megcsókolta a királyt. - forgattam meg a szemem
-Milyen aranyosak voltatok együtt. - nevetett anya
-Ne reménykedj, idén sem lesz megint ilyen. - tettem karba a kezem
-Kár, bár Leo nem is örülne neki. - válaszolt anya én pedig meglepetten bámultam rá
-Leo? Ő hogyan jön ide? - néztem furán rá
-Hát a barátod, a fiúd és ez aranyos, bár biztos féltékeny egy olyan fiúra mint Kai. - gondolkozott anya
-De még mindig nem a barátom! - kiabáltam
-Jó, tudom. - legyintett
-Kikészítesz. - sóhajtottam. -Megyek lefürdeni. - mentem fel
-Elliana, ezeket azért megtaláltam. - nyújtotta oda a két műanyag koronát
-Köszi. - vittem őket be a szóbámba majd ahogy rájuk néztem a sok emlék előre tört

Mindig is tetszett Hueningkai, de ahogy nagyobb lettem már nem vonzott annyira, legjobb barátom, de az iránta érzett "szerelmem" elmúlt. Bár elég sok mindenben egyezik az ízlésünk. Szereti a nagy puha plüssöket és a pizzát. Mondjuk ő ananászosat eszik amit én nem igazán kedvelek. Szereti a mentás csokisdarabos fagyit amit én nem szeretek annyira, és imádja a delfineket ami kölcsönös mert a kutya után az a kedvencem. Félősek vagyunk, de horror filmet nézünk és hiába ő is fél néha hozzá kell bújnom este annyira félek. És ami a legjobban közös bennünk az a hullámvasúttól való félelem. Ő is és én is utáljuk.

Mosolyogva tettem a polcomra a koronákat és elindultam a fürdőbe.

*Írói Szemszög*

Reggel Elliana egy kicsit elaludt így később ért be az iskolába. Leo és Lilliana már bent voltak és várták a lányt.

-Lilliana, te mit tudsz erről a Hueningkai-ról? - kérdezte Leo
-Igazából annyit hogy Elliana régi szerelme, bár mostmár csak barátnak tekinti. - válaszolt Lilliana Leo pedig komor képet vágott
-Értem.
-Valami gond van vele? - kérdezte Lilliana
-Hát csak, veszélyes. - suttogott
-Ugye nem azt akarod mondani hogy tetszik Elliana. - pattogott Lilliana
-Pssszt, csendben. - húzta el egy kisebb helyre
-Jézusom Leo. - mosolygott Lilliana
-Nem mondtam hogy, igen tetszik. - válaszolt
-Látszik rajtad hogy bejön. És, és már volt valami? Megcsókoltad? Ő tud az érzelmeidről? - pattogott Lilliana
-Nyugodj meg kérlek. Egyébként nem volt semmi és nem tud róla. És nem is fog. - nézett fel Leo
-Miért nem? - bámulta a fiút Lilliana
-Ő nem érez így irántam. És csak elrontanám a barátságot. - sóhajtott Leo
-És milyen szép pár lennétek ha cselekednél. - tette karba a kezeit
-Ez így igaz. - lépett be Harper
-Jézusom. - lepődtek meg egyszerre
-Hallottam mindent. Aranyosak lennétek. - suttogott
-Kérlek ne szólj senkinek. - lépett oda hozzá Leo
-Miért szólnék? - mosolygott
-Köszi, és te se szólj kérlek. - nézett Leo Lilliana-ra
-Csak annyit mondok Leo ha Elliana-t annyira akarod jobban teszed ha sietsz mert kitudja mikor jön az a srác és elveheti. - nézett Leo-ra Harper
-Megjött Elliana, gyertek. - intett Lilliana
-Mit kéne tennem azért hogy ő érezze hogy tetszik? - fordult Leo a lányokhoz
-Vigyél neki virágot, vagy tudod az ilyen szokásos. - mosolygott Lilliana
-Vagy esetleg csókold meg végre. - nevettek egyszerre
-Ez gonosz volt. - válaszolt Leo
-Gyertek. - mentek ki

*Elliana Szemszöge*

Lilliana nagyon fura volt ma. Állandóan Leo haját dicsérte és mutogatott felé. Lehet bejön neki, bár azért Lion nem egy csúnya srác. Igazán kedves és helyes, de még nem ismerem.

-Lilliana, neked bejön Lion? - suttogtam az óra közepén neki
-Dehogy. Neked? Szerinted milyen? - mosolygott
-Hát.....kedves, aranyos, helyes és jó barát. - válaszoltam
-Szerintem is jó barát. - néztünk előre

********

-Elliana! - futott oda hozzám Leo
-Szia Lion. - mosolyogtam
-Arra gondoltam nincs e kedved sétálni egyet, esetleg enni valamit..... - állítottam meg
-Rövid edzésem van ma, de utána elmehetünk valahova. - válaszoltam
-Huh az király, akkor nálatok leszek mondjuk ötre. - jött mellettem
-Nekem jó. - mosolyogtam
-Akkor szia. - adott az arcomra hirtelen egy puszit és előre futott

Teljesen vörösen álltam az utcán majd miután ezen túl tettem magam elindultam gyorsan haza.