☆Hatodik☆

89 5 2
                                    

Edzés után lementünk a parkba ahová Leo hozta a kutyáját Ren-t. Két kutyusuk van, Yuki és Ren. Most az utóbbi jött sétára.

-Milyen volt az edzés? - sétáltunk közbe Leo a kutyát tartotta

Igazán erős lehet ha ennyire húzó kutyát tud tartani.

-Jó volt, bár fárasztó. - sóhajtottam majd a karjára vezettem a tekintetem amin jól látszódtak az erek, emiatt viszont vörös lett a fejem
-Minden oké? - nézett engem
-Ja igen persze. - forgolódtam
-Tipikus lányok gondolom akik meglátnak egy srácot majd bámulják és vörösek lesznek tőle. - mosolygott
-Csak a parkban rajtad kívül más srác nincs, talán az öreg bácsi aki minden reggel kiül ide megérezte hogy jövünk és elment. - nevettem
-Szerintem minden nap másik padra ül. - nevetett ő is majd láttam rajta hogy az első mondatom elég érdekes volt

Elárultam azt hogy őt bámultam. Basszus.

-Igazából én szerintem ha öreg leszek, nyilván egyedül. - sóhajtottam. -Akkor lesz ezer macskám és még több kutyám hogy ne legyek magányos. - néztem a szemébe
-Kétlem hogy magányos leszel. Rengeteg srácot érdekelsz.
-Pff, mondj egyet.
-Hueningkai. - vágta rá
-Ő csak a barátom Leo, semmi romantikus dolog nem lesz köztünk. - csaptam meg a kezét. -Következő.
-Igazából nem kell ahoz szerelem hogy érdeklődjön feléd. Ha már vannak barátaid akkor nem halsz meg egyedül. Többek között számomra nagyon fontos vagy és soha nem foglak elhagyni. - nézett engem majd megálltunk pont egy fánál
-Köszönöm Leo. - öleltem meg mire szorosan magához húzott
-Nem ülünk le? - kérdezte kicsit zavarosan
-De, a lábam így is fáj. - mosolyogtam mikor a hideg kezemhez nyúlt és az övébe zárta
-Lilliana? - kérdezte hirtelen
-Még él, de eléggé fáradt és olyankor nem jó zavarni. - nevettem
-Te pedig sosem vagy fáradt. - mosolygott
-A barátokhoz mindig van energiám. Szeretem őket, és persze téged. - néztem előre és közben tovább indultunk inkább hideg volt a pad
-Kedves vagy. - mosolygott. -Fázol? - kérdezte
-Egy kicsit, bár választhattam volna melegebb kabátot. - húztam magam összébb a szabad kezem pedig zsebre tettem

Leo szó nélkül a kezünket a zsebébe húzta ami belül bélelt volt és így is meleg volt a keze. Azért hogy ne kelljen húzni engem is, így közelebb mentem hozzá hogy rendesen elférjenek a kezeink a zsebébe. Pár idősebb asszony mosolygott amint meglátott minket és szerintem azt hitték mi járunk.

-Kérsz valamit a boltból? - döntötte oldalra a fejét Leo
-Nem kérek semmit. - válaszoltam
-Azért gyere, hátha találsz valamit. - húzott
-A kutyával mit csinálsz? - néztem kérdőn rá
-Igaz, szegény Ren, így is fázik egy kicsit szerintem. Jobb ha haza vinném. És ha ráérsz sétálhatünk tovább, esetleg a tóhoz elmehetünk ilyenek. - döntötte oldalra a fejét
-Persze hogy megyek. Szép az a hely. - mosolyogtam

Leo míg bevitte a kutyát kint álltam és vártam rá. Elég gyorsan végzett majd megláttam a kezébe egy fekete hatalmas sálat.

-Megvagyok, nézd hoztam ilyet. - ugrott elém majd a nyakamba tette a sálat és megigazította hogy ne szorítson azért
-Köszönöm Leo, bár nem kellett volna. - nyújtottam felé hideg kezem mire megfogta ugyan úgy mint eddig és az ő zsebébe húzta újra
-Érted mindent. - adott egy puszit

Mosolyogva sétáltunk a tóhoz majd a közepe felé megálltunk és Leo kivette a kezünket a zsebéből. Maga felé fordított majd a kezét az arcomra tette. Meleg keze miatt átfutott rajtam egy furcsa érzés. Nem szólt semmit csak lassan közelebb jött. Biztos várta hogy eltolom amikor elegem van belőle, de nem tettem. Talán én is szerettem volna ezt az egészet. Lassan oldalra döntötte a fejét és mosolyogva húzott magához. Gyengéden mozgatta ajkait és kezeivel a tarkóm simogatta. Imádtam a helyzetet, sőt talán nem is akartam elválni tőle, de egyszer mindennek vége. Elhúzódott tőlem majd magához rántott. Úgy éreztem tényleg szerelmes vagyok belé, de hisz a barátom. A szemembe nézett majd várta a választ szerintem, de nem tudtam mit mondani csak meglepetten néztem őt. Kis idő múlva egy mosolyt sikerült tenni az arcomra amihez csatlakozott ő is és a vörös paradicsom képű Elliana-nak megvolt az első csókja a legjobb barátjától.

☆Shining Star☆ (Leondre Devries ff.) Where stories live. Discover now