☆Shining Star☆ (Leondre Devries ff.)

☆Harmadik☆

Reggel gyorsan elolvastam Leo üzeneteit majd megnéztem amit küldött és siettem a suliba. Még jó hogy este anya felkeltett azért hogy megfürödjek és a többi, bár nagyon fáradt voltam.
Anya elhozott mert azt éreztem hogy elfogok aludni.

-Sziasztok. - léptem oda Lilliana-hoz mellette ott állt Harper is
-Jól vagy? - kérdezte Lilliana
-Fáradt vagyok. - mosolyogtam
-Nocsak valaki fáradt. - jött oda Leo
-Szia Lion. - suttogtam mire a többiek nevetni kezdtek
-Ez aranyos volt. - mosolygott majd átölelt
-Bocsi, teljesen nem látok ki a fejemből. - néztem rá
-Semmi gond, nagyon aranyos volt. - mosolygott
-Menjünk be. - indultunk be mire Harper vissza húzta a karom
-Tudunk beszélni? - kérdezte
-Most menni kéne, de majd igen. - mentem utánuk

A földrajz óra közepéig Lilliana azzal hogy beszélt fönt tudott tartani. Hát talán addig amíg Leo mellé nem ültetett a sok beszéd miatt a tanár. Lecsuktam a szemem majd a padra görnyedve aludtam mikor Leo simogatta meg a hátam.

-Minden oké? - kérdezte
-Ahhaa. - sóhajtottam
-Feküdj a kezemre. - mutatott a bal kezére mire azonnal rá borultam és ott folytattam az alvást
-Elliana! - kiabáltak a fejembe
-Elnézést. - keltem fel
-Kérlek menj az igazgatóiba. - nézett mérgesen
-Ah rendben. - fújtam ki a bent tartott levegőt majd Leo-ra néztem aki aggódva követte a tekintetem

Az igazgatónál csak annyit kaptam hogy próbáljak meg éber maradni. Legalább ennyi. A szekrényemhez mentem a cuccokért mikor Leo kinézett mögüle és megszólalt.

-Aranyosan aludtál. - mosolygott
-Köszi, bocsi a kezed miatt. - húztam el a számat
-Áh semmi. Egyszer mennem kéne hozzád. - válaszolt
-Először én hozzád. - nevettem
-Igaz. Ma ráérsz? - kérdezte csillogó szemmel
-Megkérem anyát hogy mondjuk le az edzést és hozzád mehessek.
-Oké.

-Szia anya, arról lenne szó hogy Leo-hoz mennék pár órára ha nem gond.
-Édesem, nyugodtan remélem jól fog sikerülni a randi. - válaszolt
-Anya mi nem vagyunk együtt! - fogtam meg a fejem
-Jaj kincsem, olyan látható.
-Jézusom. - akadtam ki majd leraktam
-Naaa. - ugrott mellém
-Megengedte. - mosolyogtam
-Elliana, beszélhetnénk? - kérdezte Harper
-Persze. - mosolyogtam bár még mindig fáradt voltam
-Addig megyek órára. - mosolygott Leo majd intett

Elmosolyodtam és viszonoztam. Harper meglepődve húzott ki az udvarra.

-Pontosan róla akartam beszélni. - mosolygott
-Leo-ról? - mosolyogtam
-Igen, úgy tudom Lion eléggé közel van hozzád.
-Áh nem tee. Csak barát. - legyintettem
-Értem. Akkor gyere órára. - állt fel

A terembe érve megláttam Leo mellett egy lányt, név szerint Stellát. Szőke haja és kék szemei minden fiút elvarázsolnak. Leo és ő pedig nevettek közösen.
A hasamat görcs fogta el és úgy éreztem Leo lecserélt engem.

-Jól vagy? - kérdezte Harper
-Szerinted lecserélt? - kérdeztem suttogva
-Nem hiszem, de féltékeny vagy? - mosolygott
-Talán. Eddig jól megvoltunk. - hajtottam le a fejem
-Gyere üljünk eléjük. - intett majd leültünk

Óra közben a fáradság miatt vagy talán azért mert Stella idegesítő halk suttogásától nem tudtam figyelni normálisan.

-Leo, van hobbid? - kérdezte Stella
-Szeretek a zenével foglalkozni. - válaszolt
-Egyszer majd mutass meg pár számot. Hisz azért a legjobb lány barátnődnek mindent megmutatsz nem?
-De persze. - hallottam Leo hangját majd kicsit összébb húzódtam
-Elnézést tanár úr, elmehetek a mosdóba? - kérdeztem meg a sírást vissza folytva
-Persze. - mosolygott én pedig kirohantam

Beültem egy fülkébe és próbáltam kisírni magam, nem nagy dolognak számít másnak ha egy igen jó barátod elhanyagol. Bár egy kicsit túlreagáltam, de nem értem miért érzek ennyi ürességet ha nem vele vagyok?
Lenyugodtam majd vissza mentem, leültem a helyemre mire Harper élem csúsztatott egy papírt

Minden oké? Lion

Aranyos volt hogy Leo írt nekem. Gyors válaszoltam neki majd hátra dobtam. Kaptam tőle egy aranyos mosolyt és már nem aggódtam azért annyira. Túlságosan féltékeny vagyok másokra. Pedig semmit nem csinált Stella. Csupán csak jól nézett ki.

Óra után Leo pattant mellém így mosolyogva bámultam rá.

-Mi ez a mosoly? Órán elég szomorúnak tűntél, volt esetleg valami baj? - kérdezte
-Már jól vagyok, csak nagyon fájt a kezem a sok írástól és mosdóba is kellett mennem. - válaszoltam
-Áh értem, bocsi hogy nem melléd ültem. Stella szeretett volna mellém ülni és nem akartam elküldeni.
-Semmi gond. A világon nem csak én vagyok. - nevettem
-Igaz. Mit szólnál ha háromra érted megyünk. - állt meg
-Oké. - indultunk el különböző irányba

-Szia anya, nem történt semmi. Megyek öltözni.
-Szia kincsem, gondoltam és menj csak. - hallottam ahogy nevet

Felvettem egy egyszerű kényelmes ruhát majd vártam hogy Leo és az anyukája értünk jöjjenek.

-Nem szép ruhát kellett volna venned? - kérdezte anya
-Nem randira megyek. - fogtam meg a fejem
-Eddig azt hittem. - gondolkodott
-Anya! Amúgy mikor jön haza Bella? - kérdeztem
-A nagyinál volt tudod jól. Mire haza érsz itthon lesz.
-Oké köszi.

Bella a kutyánk. Egy Beagle féle aranyos bár velem egy idős kutyus. Mindig is féltettem és sosem akartam hogy elmenjen és képtelen voltam azt feldolgozni hogy egyszer nélküle kell élnem az életem tovább. Már eléggé öreg és anya sokszor szólt hogy készüljek fel arra hogy elmegy, de ezt mindig elutasítottam majd sokszor sírtam is.

A házunk előtt egy fekete autó állt meg majd abból kihajolt Leo. A hajába kapott a szél és villantott egy édes mosolyt.

-Megyek anya, a nevembe üdvözöld Bellát. - néztem rá
-Rendben van. - mosolygott

-Sziasztok. - értem oda
-Leo drágám azt hittem randitok lesz. - hallottam Victoria hangját
-Anya kérlek. - szált ki az autóból
-Szia. - ölelt meg mire beszívtam édes illatát amitől boldogabb lettem mint eddig.
-Szia. - néztem a szemébe majd együtt ültünk hátra hogy tudjunk beszélgetni

Victoria mosolyogva bámult felváltva minket majd végül megszólalt.

-Nem kell titkolni azt hogy együtt vagytok. - mosolygott
-Anya, kérlek. - lett vörös Leo majd szerintem észre vette ő is hogy az én fejem is paradicsom színű. -Bocsánat. - húzta el a száját
-Semmi gond, anya is ezt csinálja mindig. - válaszoltam