☆Shining Star☆ (Leondre Devries ff.)

☆Tizenegyedik☆

Az a két nap gyorsan eltelt. Kezdődött a tavaszi szünet és vele együtt jött a jó időjárás is, valamit az hogy minden zöld lett.
Már korán reggel a repülőtéren vártunk anyával Hueningkai-ra aki biztos hulla fáradt, mégis fent lesz velem. Sokat utazik gyorsan átáll az időérzéke.
Mikor leszállt a gépe a tömeget bámultam majd észrevettem egy magas vékony barna hajú srácot a tömegbe aki mosolyogva jött felénk, húzta maga után a bőröndöt és egy táska a hátán volt valamint a kezében egy zacskó is volt ami elég pufinak tűnt. Mit hozott ez?

-Kai! - örültem meg majd futni kezdtem

A srác egyből kapcsolt. Amíg anya komótosan hozzánk sétált mi egymást ölelgettük.

-Elliana, jó újra látni. - húzott magához és közben barna szemeiből boldogság szikrázott
-Kai. - mosolygott anya aki szintén öleléssel kezdte
-Yolanda, már vártam hogy téged is lássalak. Semmit sem változtál. - mosolygott Kai
-Jaj ne mondj ilyet, öregebb lettem. - legyintett anya
-Megyünk? Szegény Kai biztos fáradt. - néztem anyára a fiú pedig megörült, szeretne egy jót aludni
-Gyertek. - intett anya

A reptérről nehéz volt kikeveredni, de amint a házunk felé tartottunk megpillantottam egy szőke hajat. A szívem a nyakamba ugrott, a lélegzetem felgyorsult és idegesebb lettem. Leo amint észrevett integetett egyet amit viszonoztam.

-Kinek integetsz? - kérdezte Kai mellém hajolva

Leo arca komolyabb lett én pedig sóhajtva legyintettem Hueningkai-nak.

Otthon egy ebéd után pihentünk egy kicsit. Sikerült nekem is bealudni.

*Írói Szemszög*

Leo borzasztóan féltékeny lett és követni kezdte az autót a házig. Felállt a kapura és onnan bámult be a lány ablakán.

-Leo mit csinálsz? - kérdezte Charlie
-Haver te mit keresel itt? - lepődött meg Leo
-Láttam hogy egy kerítésen állsz és bámulsz, minden oké? - kérdezte Charlie

Charlie Leo legjobb barátja. Interneten keresztül ismerték meg egymást és mind a ketten a zenével foglalkoznak. Sok közös van bennük és remek barátok.

-Nem, ez a szemét teljesen az ujja köré csavarta. - csapkodott Leo
-Leo mit művelsz? - jelent meg Lilliana mikor meglátta Charlie-t. -Szia...öm. - nézte a lábát Lilliana
-Charlie Lenehan. - mosolygott a fiú
-Lilliana Katchman, a lány legjobb barátnője. - mosolygott vissza. -Na de Leo, te mit művelsz? - kérdezte Lilliana
-Csak megjött a Koreai szuper srácunk és őt néztem. - forgatta meg a szemét Leo
-Valaki szerelmes. - pattogott Lilliana
-Csönd, nem hallok semmit. - nézett rá Leo
-Azért mert alszanak. Koreából jött, alszik. - sóhajtott Lilliana
-Most valamit mondanak. - szólalt meg Charlie

A kerítésen kívül nem hallottak semmit így Leo és a többiek bemásztak a kertbe és Elliana ablaka alatt álltak.

-Hueningkai, köszönöm. - hallatszódott Elliana hangja
-Mégis mi az? - akadt ki Leo
-Csönd. - fogta be a száját Lilliana
-Jaj nagyon szívesen. - válaszolt
-Fiúk, idő van menni kéne. Yolanda most szokott jönni napozni. - néz az órájára Lilliana
-Nyomás. - kezdenek el futni majd eltűnnek

*Elliana Szemszöge*

Miután aludtunk Kai a szatyorban lévő cuccokat dobálta hozzám. Már konkrétan tészták vettek körbe mikor egy nagyobb valamit próbált Kai kiszedni.

-Tudom mennyire szereted és ezért hoztam neked egy másikat. - mosolygott kisfiúsan
-ÚRISTEN, köszönöm. - öleltem meg
-Jajj kislány, annyira hiányoztál. - simogatta a fejem majd az ujjaival mutogatni kezdett és vékony hangon nevetett
-Te sem változol. - nevettem
-Na beszéljünk arról a szőkéről. - ült elém török ülésben
-Milyen szőkéről? - hajtottam le a fejem
-Tudod te azt. Elég mérges volt, történt valami? - kérdezte
-Oké, mesélek róla, csak előtte kérdeznék valamit....neked volt valami, valaki?
-Nekem sose lesz. - mosolygott közbe hangosan nevetni kezdett
-Ez nem igaz. - néztem rá. -Na szóval, a neve Leondre, Leo. Festett szőke haja van felül pedig barna, kedves aranyos deszkás fiú aki mindenben segít. Sosem láttam mérgesnek és nem is értem miért volt az. - néztem a szemébe Kai-nak
-Foglaljuk össze, egy szőke srác aki a barátod, de közben bejön. - mutogatott
-Fogalmazhatunk így is. - nevettem
-Mit szólnál egy sétához. - nézett rám
-Benne vagyok. - pattantam fel

*Írói Szemszög*

Amint Kai és Elliana elindultak a két srác egyből kiszúrta őket. Lilliana nem akarta hogy kövessék őket, de inkább a fiúkkal maradt nehogy valami történjen.

-Mégis hova a faszomba mennek? - leskelődőtt Leo
-Maradj már nyugton. - húzta vissza Lilliana
-Most mi történik? - szólalt meg Charlie
-Megöleli. - sziszegte a fogai között Leo
-Barátok is szoktak ölelést adni. - forgatta meg a szemét Lilliana
-De az nem tart ilyen sokáig, túl mély. - nézte őket Leo
-Leo te nehezebb eset vagy mint Elliana. - fogta meg a fejét Lilliana
-Befejezték? - kérdezte Leo
-Igen, most leülnek. - válaszolt Charlie
-Én miért nem nézhetem? - próbálta arrébb lökni Lilliana-t Leo
-Mert kitudja mit művelsz ha meglátsz valamit. - nézett vissza rá
-Így unalmas. - morgott Leo
-Lilliana.... - szólalt meg újra Charlie
-Igen? - kérdezte mire megpillantotta a két embert
-Mi történiiik? - nyavalygott Leo
-Sem..mi. - válaszolt Lilliana
-Persze, menj arrébb. - kúszott oda mikor meglátta hogy Hueningkai átkarolta Elliana-t aki mosolyogva a vállára dőlt. -Ezt nem hiszem el. - suttogott Leo
-Kérlek nyugodj meg. - nézett rá Lilliana
-De mit csinálok rosszul? - akadt ki Leo majd a földre ülve sírni kezdett
-Kérlek ne sírj. Elliana nem örülne ha így látna. - gugolt hozzá Lilliana Charlie pedig a vállára tette a kezét
-Tudom hogy gáz, de kedvelem Elliana-t és olyan mintha nem is érdekelném. - suttogott könnyek között
-Erre jönnek. - szólalt meg Charlie, de senki nem figyelt rá igazán
-Jézusom, mi történt itt? - látta meg Elliana őket. -Leo. - futott oda hozzá Hueningkai-t otthagyva aki látszólag aggódó tekintettel figyelte az eseményeket. -Minden rendben? - kérdezte közben a fiút magához szorítva
-Jól vagyok csak, a lábam nagyon fáj. Elestem gördeszkával. - hazudott Leo. -Tudom hogy gáz, de.....
-Dehogy gáz. Jaj Leo legközelebb jobban vigyázz, úgy megijedtem. - simogatta a fiú arcát aki közben hozzá bújva lassan lenyugodott
-Köszönöm El. - ölelte meg szorosan Leo
-Imádlak Lion. - mosolygott Elliana
-Már otthon kéne lennem, segítetek járni? - kérdezte Leo mire a többiek nem kapcsoltak, de később megértették az egészet
-Igen persze, legyetek jók. Majd találkozunk. - mondták egyszerre és Leo -nak segítve elindultak

Elliana Kai mellé állt majd ők is elindultak haza.

*Elliana Szemszöge*

-Szegény Leo. - suttogtam
-Aranyos voltál ahogy segítettél neki. - mosolygott Kai
-Köszi. - néztem fel rá
-Ugye tudod hogy Leo nem mondott igazat? - nézett a szemembe
-Miért hazudott volna? - furcsáltam
-Ugyan Elliana. Hogy eshetett volna el gördeszkával ha nem is volt ott semmi ilyen. - nevetett Kai
-De miért hazudott volna?
-Mert szerintem más volt a probléma. Lehet látta hogyan öleljük egymást és féltékeny lett. - rántotta meg a vállát
-Leo nem szeret engem. - nevettem el magam
-De igen, Elliana borzasztóan látszik hogy szerelmes beléd. - nézett engem
-Nem hinném hogy szerelmes belém. - legyintettem
-Majd meglátod nyugi. - nevetett
-Remélem. - sétáltunk tovább

Hii💜

Újra itt vagyok! Tudom régen volt már rész, de kiestem a formából és nem tudtam mit írni, így szeptember elsején a suli kezdetén adok nektek egy részt. Sietek hogy a következőre ne kelljen ennyit várni. Kitartást a sulihoz mindekinek és remélem tetszett.

Byee💜