☆Shining Star☆ (Leondre Devries ff.)

☆Tizennegyedik☆

Másnap reggel mindeki haza ment a cuccaiért és a suliba siettünk. Lilliana mellettem mosolyogva sétált és hosszan mesélt arról hogy Charlie milyen figyelmes és kedves.

-És veletek mi történt? - kérdezte Lilliana
-Hát nem minden boldog, de már kibékültünk
-Remélem minden rendben lesz köztetek. Leo és te nagyon jó páros lennétek.
-Remélem, de ki ez a Charlie? - kérdeztem
-Leo legjobb barátja. Az interneten ismerkedtek meg mondta nekem Charlie.
-Értem. - bólintottam

Iskola után Leo és Charlie elvonult így alkalmam sem volt arra hogy velük együtt menjünk bárhova.

-Kíváncsi vagyok Leo mikor mondja meg hogy szeret. - nézett rám Lilliana
-Talán soha. Ma hozzám se szólt pedig kibékültünk elvileg. - sóhajtottam
-Majd megmondja bízz benne.
-Egyáltalán abban nem vagyok biztos hogy Leo szeret engem.
-Amit én mondok az mindig igaz. És mit fogsz csinálni délután? - kérdezte Lilliana
-Szerintem rajzolok. Beadok a suliba egy rajzot és hátha lesz valami. - rántottam meg a vállam
-Na legalább végre használod a rajz tudásod. És mi a téma? - nézett rám
-Hm elég egyszerű. Virágok, de nem akarom egyszerűen lerajzolni a parkot. Valami különleges kell. - gondolkodtam
-Majd találunk neked valami helyet. Addig próbálj valamit kitalálni.
-Rendben. Mész Charlie-hoz? - kérdeztem
-Igen majd később.
-Szólnál Leo-nak hogy jöjjön át hozzám ha szeretne? - bámultam a földet
-Igen persze. - mosolygott. -Én itt lefordulok. - mutatott egy másik útra
-Rendben. - bólintottam
-Szia. - ölelt át hirtelen aztán az utca felé ment
-Szia. - integettem

Csöndben mentem haza aztán otthon kiültem a padra hátha a virágok miatt eszembe jut valami, de semmi.

-Áh nem hiszem el. - téptem ki egy lapot a füzetemből amin a rajzot elrontottam

*Írói Szemszög*

Lilliana később elment Charlie-hoz aki boldogan fogadta a lány érkezését. Leo eléggé kedvetlen volt.

-Leo maradsz írni? - kérdezte Charlie
-Igen. - válaszolt Leo
-Tényleg Leo...öm...El szólt hogyha szeretnél menj át hozzá. - szólalt meg Lilliana
-Akkor szerintem elmegyek hozzá. - válaszolt Leo Charlie pedig elismerően bólintott
-Mi megyünk. - szólalt meg Charlie. -Igyekezz. - fogta meg a vállát Leo-nak Charlie a fiú idegesen bámulta az asztalt
-Menjünk. - karolta Charlie át Lilliana derekát
-Sziasztok. - motyogott Leo
-Szia. - köszöntek el

Leo felöltözött aztán elindult volna ha Karen nem pakolt volna virágokat éppen az asztalnál.

-Karen. - sétált oda Leo
-Igen? - kérdezett vissza
-Elvehetnék egy virágot?
-Persze. Várj megkeresem a legszebbet. - mosolygott majd elő vett egy virágot aminek a szirmai gyönyörű színűek voltak. A szára és a levelei élénk zöld volt és a szirmai pedig fehérek voltak amik lila színben végződtek. -Sajnos csak egy maradt ebből. - nyújtotta Leo felé
-Nem baj, ez tökéletes. - mosolygott Leo. -Köszönöm.
-Szívesen. - bólintott Karen

Leo eljött Charlie-éktól. A gördeszkáján gurult a virágot a kabátjával védve. Leo annyira figyelt a virágra hogy az úton ráment egy kőre amitól hátra esett Leo. A térdén és a kézen seb jelent meg, de a virágnak semmi baja sem esett. Leo gondosan figyelt rá.

*Elliana Szemszöge*

Próbálok rajzolgatni, de egyik sem olyan jó. Hintázok már kezdem feladni mikor Leo jön be a kapun. A gördeszkáját a kezében fogja amint a hinta ágyhoz ér lerakja azt a földre.

-Szia Leo. - álltam fel
-Szia El. - húzta mosolyra a száját. -Mit csinálsz idekint? - nézett körbe mikor az össze gyűrt papírokból egyet felemelt és kibontotta. -Ez gyönyörű, minek dobtad ki? - nézett rám Leo
-Nem tetszik, de ha szeretnéd megcsinálom úgy hogy ne legyen ilyen gyűrött.
-Ez így tökéletes. - egyenlegette Leo
-Legyen nálad.
-Köszönöm. - mosolygott. -Én ezt hoztam neked, lehet nem olyan szép de próbáltam vigyázni rá. - húzta elő a kabátja alól a virágot amit hozott
-Jézusom Leo ilyet még sosem láttam. Honnan van ilyen neked? - kérdeztem
-Charlie anyukájától kértem. Csak ez az egy volt sajnos.
-Lion. Ez kell a rajzomhoz. - tettem biztonságos helyre ahol a szél sem bántja
-Örülök hogy tetszik a virág. Tényleg hogy-hogy rajzolsz? - mosolygott
-A suliba jelentkeztem egy rajz versenyre. Hátha lesz valami. - mosolyogtam mikor megláttam enyhén véres térdét. -Leo, mi történt a térdeddel? - kérdeztem ijedten
-Ja elestem. - legyintett
-Jézusom Leo hozok rá valamit. - mentem volna be mikor Leo megfogta a kezem és vissza húzott
-Nem kell rá semmi.
-De, egy pillanat és hozok fertőtlenítőt.
-Jó. - adta be a derekát Leo

Bementem szóltam anyának hogy minden okés csak Leo elesett, ja és hogy itt van.

-Megjöttem, tedd fel a lábad. - kértem
Leo fekete szakadt nadrágja kicsit tovább szakadt és a nyitott részeken vérzett sebei. Rákentem a fertőtlenítőt és lassan letöröltem azt. -Rendben megvagyok. - ragasztottam be az utolsó sebet
-Köszönöm. - mosolygott mire a tenyerén is több foltot láttam meg
-Várj mutasd azt is. - húztam a kezét magamhoz majd megtöröltem azt is.

Leo a kezével megfogta az enyémet majd becsukta a szemét. Szerintem magában énekelt valamit mert apró hangokat adott ki. A másik kezemmel a rajz füzetemet magamhoz emeltem és a virágot figyelve rajzoltam meg a nekem tetsző virágos tájat.

-Kész az alap. Majd kidolgozom jobban. - mutattam fel
-Nagyon szép lett. - mosolygott Leo
-Ezt csak neked köszönhetem. Ha nem hozol virágot nekem ez sosem valósul meg. Kicsit még kiszinezem aztán később elkészítem szebben.
-Szerintem így tökéletes. Tudod mi kéne ide. Egy gitár, valami takaró amire tudunk ülni és papírok. - nézte Leo a papírt
-Hmm, igazad van jól nézne ki. - Kezdtem el egy gitárt rajzolni

Leo a hinta ágyon feküdt lábát feltette és a szélének támasztotta a hátát. Én mellette ültem lelógó lábakkal amit később feltettem. Leo minden mozdulatomat követte a szemével és szőkés haja az arcomat csikizte ahogy fújt a szél néha elsöpörte a szeméből a hajat. Néha megálltam pihenni mert a kezem elfáradt, Leo olyankor megfogta a kezeim vagy a vállam simogatta. Jó érzés volt hogy a közelébe vagyok és talán vele tudtam elkészíteni életem legszebb rajzát.

-Holnap mindenképpen elviszem és beadom. Csodálatos lett, köszönöm Leo. - bújtam hozzá
-Te csináltad meg, nem én. - nézett engem miközben a kezével a hátam simogatta
-Nem megyünk be, filmet nézni vagy valami? - kérdeztem
-De persze. - engedett el

Mindent össze pakoltunk aztán bementünk a házba. Felhoztam pár kaját aztán bekapcsoltam egy filmet. A film felénél Lilliana hívott engem.

-Szia El, Leo nálad van még? - kérdezte
-Igen épp filmet nézünk. - néztem rá
-És megcsókolt? - suttogott Lilliana
-Mi! Nem. - válaszoltam
-Kár, de majd megteszi. - hallottam szomorú hangját, Leo közben mosolygott és úgy nézte a Tv-t
-Ezt majd később megbeszéljük, olyan szép lett a rajz azt is megmutatom holnap Leo segített megcsinálni. - újságoltam el a remek hírt
-Kíváncsi vagyok milyen lett, de én megyek haza vagyis Charlie-val megyünk haza majd akkor holnap találkozunk. Sziasztok. - köszönt el
-Szia. - nyomtam ki

-Lilliana kedves lány. - mosolygott Leo
-Sajnálom. - hajtottam le a fejem
-Mit?
-Ja akkor semmi. - legyintettem

Tovább néztük a filmet aztán Leo lassan a vállamra hajtotta a fejét. Aranyosan szuszogott és a haja megint csikizte az arcomat. Ez az idő alatt jöttem rá mennyire csodálom és....és szeretem Leo-t. Egy fontos ember számomra és sosem szeretném elveszíteni. Ha nem is merem neki elmondani mennyire szeretem akkor is legalább remélem mellettem marad és támogatjuk egymást.

A filmnek vége lett ezért Leo-t muszáj voltam felkelteni.

-Leo.... - simogattam meg a haját
-Igen? - suttogott
-Vége a filmnek.
-Áh értem. Bocsánat hogy elaludtam.
-Semmi baj, a vége az lett amit mondtál. Összejöttek.
-Na mondtam. - mosolygott. -Anyukámnak ez a kedvenc filme.
-Így már értem miért tudtad. - nevettem. -De miért nem szóltál hogy már láttad? - kérdeztem
-Mert téged érdekelt és végig én sem láttam. - piszkálta a gyűrűjét
-Jaj te. - bújtam hozzá mikor a telefonja világítani kezdett
Sikerült elolvasnom.

Adam: Gyerünk ha mered.

Érdekes üzenet, az biztos. Adam az egyik srác az osztályból Leo biztos jóba van vele. Majd Leo kapott még egy üzenetet.

Adam: Nem megy mert pisis vagy. Ennyi idő alatt más már megbassza.

Műveletlen ember az biztos, különben amúgy ilyen fiatalon erről ne is beszéljünk. Aztán feltűnt egy másik üzenet.

Clara: Hol vagy Leo?

Már régen küldte az üzenetet a lány, Leo úgy tűnik nem akart válaszolni. Nem néztem tovább az üzeneteket  mert nem az én dolgom. Az ő telefonja, de nagyon remélem Adam nem szemétkedik vele mert letépem a maradék haját. Leo így is sokat kapott már. Nem akarom hogy innen is elmenjen.