☆Shining Star☆ (Leondre Devries ff.)

☆Tizedik☆

Egy hete vagyok Leo-nál és őszintén hiányzik anya és a környezet. Szeretnék kibékülni vele és amúgy is hamarosan jön Hueningkai vele együtt pedig a tavaszi szünet. Amíg itt töltöttem a napjaimat jobban éreztem magam mint bárhol. Leo jelenléte nyugtató és lehet hogy túl sokat voltam a seggébe, de örültem hogy vele lehetek. Kedves, aranyos helyes fiú.....és persze nagyon szeretem. Talán ez volt az a dolog ami a legjobban elfogadtam magamba. Szerelmes vagyok Leo-ba, aki az egyik legjobb barátom viszont nem tudom hogy ugyan úgy érez mint én. A barátságot elrontani nem akarom.

-Elliana.... - lengeti a kezét előttem Leo
-Mondj Lion. - nézek a szemébe mire elmosolyodik
-Kérdeztem valamit és nem válaszoltál.
-Jaj bocsi.
-Semmi gond viszont jobb lenne ha beszélnél az anyukáddal. - sóhajtott
-Már nagyon hiányzik, de nem tudom mit mondthatnék neki.
-Segítek én.
-Dehogy Leo! Ezt nekem kell megoldani. - nézek a szemébe
-Elliana. Most mennem kell, van egy kis feladatom, de majd jövök. - adott egy puszit az arcomra majd lement én pedig követtem őt, elővette a deszkáját majd integetett egyet és elgurult
-Elliana drágám tudnál segíteni? - kérdezte Victoria
-Igen persze. Ha tudok. - mosolyogtam
-Sütésről van szó és egyedül mindig olyan béna vagyok.

Victoria és én készítettünk pár süteményt. Észre sem vettem hogy így eltelt az idő, már megy le a nap ami az én egyik kedvencem.
Kezdtem aggódni Leo miatt és idegesen mászkáltam össze-vissza. Csomószor hívtam Leo-t, de nem vette fel. Nagyon féltem és reméltem hogy nem esett baja. Pár perc múlva Leo hívott.

-Szia El, minden rendben hogy ennyiszer hívtál? - kérdezte
-Úristen Leo, hol vagy? Minden oké veled? - kérdeztem hirtelen
-Minden oké velem, baj van? - újra feltette a kérdést
-Nem, nincsen csak aggódtam érted. - válaszoltam
-Aranyos vagy, találkozzunk a házunk előtt és elviszlek valahova. 5 perc múlva haza érek.
-Rendben. - sóhajtottam majd letettem a telefont

Felkaptam egy vékonyabb kabátot bár már nincs olyan hideg, de azért kell még.

Leo tényleg öt perc múlva megjelent mire leugrott a deszkáról majd a lábával megállította azt. Szó nélkül átölelt, engem pedig elöntött a melegség. Leo megfogta a kezem majd elindultunk. Egy ideig nem figyeltem hol járunk. Inkább azzal voltam elfoglalva hogy Leo-t bámultam. A haját aranyosan fújta a szél és ahogy fogta a kezem jó érzés volt. Később feltűnt egy ismerős ház, akkor jöttem rá hogy a házunk utcájában voltunk.

-Leo miért vagyunk itt? - álltam meg
-Beszélnetek kell. - fogta meg a másik kezem
-De... - hajtottam le a fejem
-Elliana...az anyukádról van szó. Én beszéltem vele, más lesz mint eddig.
-Ezért voltál ma el? - néztem rá
-Igen, éreztem már rajtad hogy jól érzed magad, de hiányzik neked az anyukád. - fogta meg az arcom. -Elliana.....szeretlek, nagyon viszont azt szeretném hogy boldog legyél. - mosolygott
-Leo.... - döntöttem a homlokomat az övéhez. -Miért foglalkozol ennyire velem?
-Mert nem szeretném hogy rosszul érezd magad. Mert fontos vagy számomra. - húzott magához
-Köszönöm. - bújtam hozzá

Leo szorosan megfogta a kezem majd a bekopoktunk a házunkba. Nagyon féltem hogy mi lesz egyáltalán.

-Elliana. - lepődött meg anya majd szorosan megölelt
-Anya. - néztem a szemébe. -Hol van Michael? - néztem mögé
-Tegnap szakítottunk, végleg. - sóhajtott
-Sajnálom, én nem ezt akartam.....
-Nem a te hibád, én akartam vele szakítani. - mosolygott
-Mi? Nem értelek. - néztem értetlenül rá
-Leo ma meglátogatott. Elmondta mennyire szomorúnak lát téged és számomra fontosabb vagy mint egy holmi férfi. - nézett rám
-Köszönöm anya. - öleltem meg újra majd Leo-ra néztem. -Neked is nagyon köszönöm Leo. - bújtam hozzá
-Én akkor vagyok boldog amikor te is. - mosolygott kisfiúsan

Leo-val hozzájuk mentünk hogy a cuccaimat elhozzuk és elköszöntem Victoria-tól akinek hatszázszor megköszöntem azt hogy náluk lehettem.
Hiányozni fog Leo, minden este megnyugatott a közelsége és az hogy náluk lehettem jobban megismertük egymást és számomra több is kialakult mint barátság. Bár nem hiszem hogy ő is ugyanúgy érez.

-Azért majd találkozzunk. - mosolygott Leo
-Persze, imádok veled lenni. - csúszott ki a számon
-Én is veled. Legyél jó. És jó éjt. - ölelt meg
-Jó éjt. - csuktam be az ajtót
-Történt valami köztetek? - kérdezte Anya
-Nem. Talán nekem tetszik egy kicsit. - húztam el a számat
-Ez aranyos, majd meglátod mi lesz. Csak vigyázz magadra. - mosolygott anya
-Rendben. - vittem fel a cuccaimat

Amíg kipakoltam Leo-n járt az eszem. Miért is tetszik? Mik azok amik jók benne és mi az ami nem. Az elsőből elég sok van szóval örültem. Leo teljesen más srác mint a többi. Kedves, figyelmes, helyes és még sorolhatnám.

Amint feleszméltem valaki hívott. Későn hív, eléggé.

-Szia kislány, remélem nem zavarok. - szólt bele a telefonba Hueningkai, hangja édesen csengett
-Sziaa, örülök hogy hívtál már nagyon várlak. - mosolyogtam
-Én is várom hogy menjek. Későn indul a gépem majd eléggé. Elnézést, de valószínűleg fáradt leszek. Bár ez megszokott. - nevetett
-Igaz. - csatlakoztam

Hueningkai egy rendkívül illedelmes és kedves srác, bár sosem képzeltem el nála többet. Csak egy nagyon jó barát. Olyan mintha a bátyám lenne.

-Esetleg van valami kívánságod amit vigyek? - kérdezte aranyos akcentussal
-Az a nagy puha fehér izét. Na azt hozd. - nevettem
-Rendben, még valami?
-Magadat hozd, ja és olyan finom tésztát.
-Okés, viszem majd. - mosolygott
-Már várlak. Elég késő van szerintem megyek. - sóhajtottam
-Rendben, két nap múlva találkozunk. Jó éjt.
-Rendben Sziaa, neked jó reggelt. - nevettem
-Szia. - tette le a telefont én pedig az ágyra dőlve egyből elaludtam

Hii💜💜

Elnézést hogy ennyi ideje nem volt rész csak hát úgye volt az a tábor és elment az ihletem is így a tábor alatt, az élmények foglalták el a helyét. Hamarosan hozom a következő részt, remélem ez tetszett.

Byee💜