☆Shining Star☆ (Leondre Devries ff.)

☆Tizennyolcadik☆

Másnap már mentem a rajz szakköre is és a pályázatra is be kell adom a rajzaim. A mostani téma, egy fontos személy. Király. Ez könnyebb lesz mint gondoltam.

-Hé nincs kedvetek lejönni a partra? - kérdezte Lilliana
-De persze, úgy is ott van egy McDonald's. Bemehetünk enni mert addigra farkas éhes leszek. - mosolygott Leo
-Én is benne vagyok.
-Rendben, de nem baj ha Charlie-t is hozom?
-Dehogy baj, minél többen vagyunk annál jobb.
-És talán ott lesz a Művész fiú is. - húzogatta a szemöldökét Lilliana
-Jaj dehogy lenne ott. - legyintettem vörösen Leo pedig csak mosolygott
-Elliana, gyere menjünk. - húzott el Lilliana bár nem értem miért

*Írói Szemszög*

Leo bólintott, Lilliana pedig elvitte Elliana-t. Körbenézett Leo majd bedobta a szekrénybe az új levelet mikor Adam nevetve sétált oda hozzá.

-Tudod még mindig egyszerűbb lenne ha elmondanád neki.
-De ez nem így megy. - húzta el a száját Leo
-Én már rég megdöntöttem volna. - hajolt oda Adam
-Hé fejezd be! - szólt rá
-Bár azt nem értem miért Elliana kell neked, bugyuta, lökött és kissé antiszociális.
-Ne nevezd így, ő igen is tökéletes! - kiabált rá
-Jó oké bocsi. - emelte fel a kezeit
-Figyelj Adam. - hajolt közelebb Leo. -Hagyd békén őt, ne szólj hozzá, ne bánsd és ne merj ilyeneket mondani róla!
-Rendben van haver. Befejeztem. - ment el
-Minden oké Leo? - jelent meg Lilliana
-Persze csak Adam egy tahó, méghogy Elliana lökött. - mérgelődött
-Leo inkább gyere. - húzta őt is el

*Elliana Szemszöge*

Ahogy vissza ültek Leo szeméből áradt a harag. Mit csináltak hogy ennyire ideges lett. Lilliana pedig próbálta oldani a helyzetet.

-Mindjárt jövök elmegyek a mosdóba. - állt fel Lilliana majd Leo-hoz hajolt. -Ne öld meg, csak kedvesen. - suttogott
-Történt valami Leo. - suttogtam. -Olyan mérgesnek tűnsz és ezt nem szeretem.
-Csak Adam, de megvagyok. - legyintett
-Figyelj. - fogtam meg a kezeit. -Rám bármikor számíthatsz. - néztem a szemébe és akkorra már a harag eltűnt vagy csillapodott, de megláttam valami újat. Nem tudom mit érezhet, de nem tűnik rossz érzésnek.
-Köszönöm. - szorította meg a kezem. -Fontos vagy nekem. Ugye tudod? - mosolygott
-Nem gondoltam volna. - nevettem. -Csak vicceltem számomra is nagyon, nagyon fontos vagy. - borzoltam össze hosszú szőke haját

Órák után gyorsan elpakoltam a cuccaim majd megláttam a szokásos kis levelet a szekrény oldalában.

"Elliana.....talán ott leszek a parton, talán nem. Zöld felsőmről talán megismersz, elfogadtál engem és én beléd szerettem. A Mekibe is követni foglak és figyelem minden egyes lépésed, mert bármit csinálsz az gyönyörű és elképesztő. Szeress engem és akkor boldogok lehetünk mit a herceg és a hercegnő. Hidd el szerelmünk örökké tartana....keress a parton ígérem bátor leszek és elmegyek. Szeretlek."
"Are"

-Gyere, itt van Charlie. - jött oda Lilliana
-Rendben megyek. - tettem el a levelet majd futottam Lilliana után

A kocsiban elgondolkodtam. Aki nekem ír fél bevallani az érzelmeit? Zöld pulcsi így elég nehéz lesz. Lilliana Charlie-val együtt énekelt elől mi pedig mint "kicsik" hátul ültünk. Leo is eltűnt a gondolataiban, de ekkor megfogta a kezem és hatalmas pulcsija alá rejtette a kezünket és lassan simogatni kezdett. Úgy érzem Leo megváltozik és megismerhetem az érzelmes felét, de miért csinálja ezt velem. Nem hinném hogy ő szeret engem. Amint ezen gondolkodtam, Leo feje lecsúklott és lehajtott fejjel ült. Elaludt. Ahogy a kocsival mentünk dőlni kezdett én pedig inkább megfogtam és a lábamra hajtottam a fejét. Szegény elborult és halkan szuszogni kezdett. Ilyen édesen is csak ő tud aludni.

-Mi történik hátul? - nézett hátra Charlie
-Csss alszik. - suttogtam
-Áh értem. - bólintott Charlie majd össze néztek és elmosolyodtak

Út közben amíg Leo aludt egyszer felém fordult és a kezei a másik lábamon voltak. Ahogy megfogtam meleg kezei az enyémet is felforralták. Elkedztem játszani a gyűrűivel később Charlie megállt az autóval.

-Kelsd fel Leo-t megjöttünk. Addig mi kipakolunk. - szálltak ki majd elvitték a cuccokat
-Leo. - suttogtam
-Hm. - morgott
-Megjöttünk.
-Mi? Mi történt? - kérdezte majd felült megrázta a fejét és körbe nézett
-Itt vagyunk gyere. - szálltam ki
-Ja, megyek. - jött utánam

Charlie és Lilliana már pakolt ki én pedig a hajam próbáltam normális helyzetbe hozni. Leo mellém lépett zsebre dugott kézzel és próbált felkelni.
Hirtelen megragadta a kezem majd lefutott velem oda ahol ülni fogunk. A víz hideg és nem is terveztem fürdeni. És Lilliana se. De a fiúk igen. Charlie lekapta a polóját majd közelebb ment a vízhez..

-Charlie megfogsz így fázni. - kiabált Lilliana
-Nem. - válaszolt
-Jaj istenem, mindjárt jövök. - állt fel
-Rendben. - kezdtem el forogni
-Vársz valakit? - kérdezte Leo
-Ja nem. - legyintettem mikor ő széthúzta a kabátját és elő került egy zöld pulcsi

Nem ez csak véletlen. Ma Leo-n egész nap rajta volt ez a pulcsi. Csak véletlen. Nem is vettem észre, de arra eszméltem fel Leo a kabátját a hátamra teríti majd én jobban magamra húzom.

-Tudom hogy fázós vagy. - mosolygott halványan
-Köszönöm. - bólintottam
-Elliana nézd én szeretnék mondani valamit. - szólalt meg Leo
-Mit? - néztem rá
-Öm....hát...csak annyi hogy szer..etlek. - mosolygott
-Én is szeretlek téged Leo, gyere nézzük meg mit csinálnak. - álltam fel mikor észre vettem hogy Leo motyog valamit majd feláll és utánam jön

Charlie épp a víz felett tartotta egy kicsivel Lilliana-t és azzal viccelődött hogy elejti így drága barátnőm Charlie nyakában csüngött.

-Nem megyünk mekibe? - kérdeztem
-Éhes vagy? - lépett mellém Leo
-Eléggé. - néztem rá
-Ha szeretnéd mi elmehetünk aztán majd jönnek ők is.
-Igen ez remek ötlet. - bólogatott Lilliana
-De együtt akart.... - ütötte tarkón Charlie-t Lilliana. -Menjetek, de vigyázzatok. - tette le Lilliana-t
-Rendben majd gyertek. - indultunk el én pedig a kabátot össze húztam majd Leo kezét megfogva indultunk el a mekibe
-Leo te mit eszel majd ott? - néztem rá
-Salátát szoktam, és te?
-Általában ilyen csibe falatkákat. (a mekiben Nuggets-nek hívják csak hülyén hangzott volnaxdd szerk.) -Nem szeretem a hamburgert annyira. - néztem rá
-Hát hús nélkül meg eléggé gagyi. - nevetett
-Biztos, kB semmi se lenne benne. - nevettem én is

A mekiben amíg Leo kaját kért én körbe néztem. Senki se volt zöldbe egyedül még mindig csak Leo-t láttam, de ő nem lehet. Barátok vagyunk.....vagy valami olyasmi és ez így is marad.
Úgy döntöttem rá írok.

Elliana: Hol vagy?
Művész fiú: Előtted.
Elliana: De nem látlak.
Művész fiú: Elliana, emlékezz és gondolkozz.
Elliana: Én próbálom, de mivan ha hazudsz és nem vagy itt.
Művész fiú: Én neked sosem hazudnék hisz szeretlek. Itt vagyok csak nem veszel észre. Számodra én láthatatlan vagyok.
Elliana: Ez nem igaz, csak.....béna vagyok.

Fájt hogy így megbántottam őt, de talán tényleg egyszerűen sehol se tűnik fel. Leo közben vissza ért látszólag ugyanúgy telt minden. Viszont ahogy megszólalt a hangjában hallható volt a sírás visszatartása. Nem értettem mi van vele. Alig beszéltünk aztán vissza siettünk a kocsihoz. Leo akkora már nagyon szomorú volt. Rá akartam kérdezni, de mindig elfordult és egyedül volt. Jobbnak találtam ha én is ezt teszem.

-Charlie nem mehetünk haza? - ment oda hozzájuk
-Mi még nem is ettünk. - nézett rá
-Akkor gyorsan, haza akarok menni. - motyogott
-Oké gyorsan kérünk kaját aztán mehetünk haza.
-Köszi, Lilliana ülhetek elől? - kérdezte Leo mikor már éreztem hogy velem van a baj
-Persze. - sóhajtott a lány

A meki gyors megvolt, elől ült csöndben az én szívem meg megszakadt. Megbántottam azt aki nagyon is tetszik mert nem bírtam felismerni, és megbántottam azt akiért mindent megtennék....Leo-t. Azt nem tudom mivel, de nem is baj az. A lényeg hogy ezt jól elszúrtam. Leo-t egyből kitettük aztán engem vitt haza Charlie. Elköszöntem tőlük majd rögtön a szobámba vettem az irányt. Kitettem a mai üzenetet a táblára....ez volt az utolsó levél amit tőle kaptam úgy érzem. Egy ember volt akire most számíthattam....és az a legjobb barátom Hueningkai.