▪︎Drifting▪︎/Namjoon ff./

1.

A N N A

Az életem 1 év leforgása alatt teljesen tönkrement. Kim Anna vagyok. Fura név tudom, de a szüleim adták ezt a remek nevet. Az iskolában gúnyoltak és furcsa lánynak tekintettek már az elejétől fogva. Nem tudom miért ítéltek el, de nem is annyira érdekel. Barátaim nincsenek, de számomra a barátaim az a zene és az öcsém. A tesómat Jaenek hívják és egy nagyon szerethető és visszahúzódó fiú.

10.-es voltam, mikor egy szörnyű tragédia történt velünk. Autóbalesetet szenvedtünk. Pontosabban apám egy másik kocsinak ütközött. A tragédiában meghalt az anyukám és a másik kocsiban levő férfi is. Azóta a családunk már nem volt teljes, mivel hiányzott egy darabja.

Apa okolt a haláláért és mivel kirúgták a munkahelyén, majd gyilkosnak nevezték, így egy idő után megváltozott. Elkezdett inni és később már vert is engem. Az öcsémhez sosem nyúlt, aminek őszintén örültem. Inkább engem bántson, mint Jaet. Viszont egy idő után már elegem lett az egészből és most 11. második félévekor elköltöztem a nagynénémhez. Percse az öcsémmel. Őszintén eddig nem is tudtam, hogy van nagynéném, de pontosan egy hete keresett fel és elmondta, hogy anyának a rokona. Ugyanúgy Szöulban tanulok, csak iskolát váltottam az tesómmal.

Jae és én nagyon nehezen estünk át ezen az egy éven, de mivel itt voltunk egymásnak, így könnyebb volt mindkettőnknek. Szerencsére az életünkbe csöppent Song Yuna-aki ugye a nagynéném-és már pár napja itt is lakunk. Kicsit fura, de mivel látom Jae-en, hogy kezd a régi önmaga lenni, ezért én is próbálom jól érezni magam.

Yuna azt mondta, hogy adjak magamnak egy kis időt, de én valahogy már úgy érzem magam, mint egy szellem, aki csak bolyong ebben a nagy világban. Egy év telt el, de én mindig úgy érzem, mintha tegnap történt volna.

Most éppen a suliba készülök és őszintén szólva nagyon izgulok. Egyben azért is, mert új közösség, másrészt meg remélem, hogy ott nem igazán fogják ismerni a háttér sztorimat. Nem akarok sajnálkozó tekinteteket látni, sem pedig félelmet, mert ha kiderül, a baleset, akkor nekem lőttek az egésznek.

Még be sem mutattam magam. Átlagos alkatú, hosszú, barna hajam egészen a derekam végéig ér. Nem mondhatnám magamat szépnek és mivel még nem volt barátom, így az nyomatékosítja is. Mondjuk úgy, hogy szívalakú arcom van, amire anya és Yuna is azt mondta, hogy különleges szépségem van. Anya mindig is tudta, hogyan lehet engem felvidítani. Valahogy minden egyes nap suli után, amikor valami beszólást kaptam, ő mintha megérezte volna, hogy mi történt.

Egy fekete kapucnis pulcsit és egy ugyan olyan színű farmert vedtem fel. Amióta történt a baleset, azóta nem túl nagy hangsúlyt fektetek a ruhaválasztásban. Igazából mindegy, csak legyen valami, ami takarja az arcomat. Hajamat egyenesen, kiengedve hagyom had omoljon a vállamra, sminkelni meg már egyáltalán nem szoktam.

A gyönyörű és egyben egyszerű szobámból kilépve, indulok le a lépcsőn, hogy minél előbb láthassam az "új" családomat. Jae az asztalon ül, közben dúdolva magában valamit majszolja a reggeliét. Yuna a konyhapultnál ügyeskedik, de amint leérek a földszintre azonnal megpillant.

-Anna! Jó reggelt!-köszönt vidáman, majd a másodikos öcsém is amint meglát, feláll a székről és oda roham hozzám.

-Jó reggelt!-köszönök nekik, közben Jaenek a feje búbját meg is puszilom.

-Hogy aludtál?-kérdezte Yuna a reggelimet az asztalra téve.

-Jól.-mondtam a tömör választ. Sokszor van, amikor rosszat álmodok és vissza emlékezem a balesetre, de szerencsére ma ez nem történt meg.

-Izgultok?-kérdezte már az asztalnál ülve, velem szemben Yuna, mellettem meg Jae.

-Én nagyon, de próbálok nem túlpörögni.-mondta Jae vigyorogva. Hát igen, ő egy igen hiperaktív gyerek. Sosem tudtam hogyan van ennyi energiája, de végülis örülök neki.

-Én is.-válaszoltam a reggeli müzlit kavargatva, mert igazán nem szeretek az ilyen sulis dolgaimról beszélni. Mindig is magamban tartottam mindent, mivel nem voltak barátaim, így senkinek sem tudtam volna megbeszélni a problémáimat.

-Drágám! Haza tudnád hozni Jaet? Nekem lenne még dolgom, de nem sokáig.

-Nekem jó. Utána én meg megyek munkát keresni.-Yuna könyvtárban dolgozik, de mivel nem igazán tudja fenntartani ezt a kis házat, így úgy döntöttem, hogy besegítek.

Az ajtóban állva, adom rá Jaere a táskáját, majd Yunanak köszönve, indultunk el a suliba. Yunanak nincs kocsija, de nem is bánom, mivel a reggeli kis hűvös szellőtől teljesen feltudok töltődni.

A suli fele menve egy kanyarnál sétáltunk, mikor egy magas férfi a nagytermetű kutyájával, majdnem nekik mentünk. Vagyis igazából én a férfi vállának neki is mentem.

-Jézusom! Nem tudnál vigyázni!?-ordította az utcán a férfi, amitől pár szempár ránk emelte a tekintetét.

-Bocsánat!-mondtam meghajolva előtte és mentünk volna tovább, de hirtelen megragadta a felkarom, ami egy kicsit fájt.-Kérem uram engedjen el!-kértem a férfit, közben a hátam mögé rejtettem Jaet. Az érintésétől teljesen kirázott a hideg, még így pulcsiban is, de próbáltam nem kimutatni a félelmemet.

-Miért engednélek el ha? Mit képzelsz magadról te fruska?!-köpte felém a szavakat, majd a kutyája is elkezdett nekem ugatni. Teljesen pánikba estem, de a rángatózásaim mit sem értek az erős szórítástól.

-Anna.-motyogta mögöttem Jae, aki a felsőm hátuljába kapaszkodott.

-Engedje el!-mondta pár méterről egy fejjel magasabb, ugyanolyan fekete felszerelésben lévő fiú, akinek az erőteljes hangjától teljesen lefagytam. Nagy, kemény léptekkel közeledett felénk, de a higgadt hangjától tudtam, hogy nem ideges. Az arcát sajnos nem láttam, ezért csak a testén húztam végig a szemem. Lábai izmosak, amik látszódnak, ahogy lépteinél ráfeszül a nadrág. Széles válla, izmos mellkasa van, amiből tudtam, hogy vele nem lehet kikezdeni. Vagyis inkább nem éri meg. Az egyik vállán ott virít egy táska, amiből rájöttem, hogy még iskolába jár.

Elém lépve, megragadja a férfi csuklóját, majd a másik kezével megragadta az enyémet, így kitudott szabadítani.-Kérem hagyja abba.-mondja nyugodtan, mély férfias hangjával, majd az én kezemet is elengedi. A kézfejemre nézve, még mindig éreztem a fiú érintését, de a fejemet megrázva térek vissza a dühös szempárba. A kutya elkezdett a srácra ugatni, de amint ránézett, ő lehajtva a fejét maradt gazdája mellett. Egy ideig még szemezett a férfival, majd a szájából kieresztett egy "Chh"-t és tovább állt.

Nem akartam tovább egy helyben maradni, így a földet pásztázva hajoltam meg a srác előtt, majd Jae csuklóját megragadva indultunk el a suliba.

Sziasztok!!
Egy új sztori, egy új kezdet. Igazából pár órája gondoltam ki ezt a kis könyvet és úgy döntöttem, hogy megvalósítom.

Ez a könyv tele lesz izgalommal, szerelemmel és trgédiával. Így jellemezném ezt a könyvet. Nem sok Namjoonos sztori van, de mivel nekem ő a csapatból a 3. Szerelmem, így hát ja. Miért is ne?

A profilomba megtaláltok még pár könyvet és van amit most kezdtem el. Az összes Taehyungról szól, ezért aki őt is szereti tudom ajánlani. A "Védelmező" című könyvem az első és miután befejeztem, utána fogok erre koncentrálni.

Nem lesz szerintem híres a könyv, de talán pár év múlva jó lesz vissza olvasnom. De persze remélem, hogy a ti tetszéseteket elnyeri. Kommenteket, kritikákat szívesen fogadok!😂🥰