▪︎Drifting▪︎/Namjoon ff./

13.

Az orvosi szobába belépve szerencsére senkit sem találtunk, így nyugodtan kezdtem el keresni az elsősegély dobozt. Hamar megtaláltam egy eléggé magas polcon. Nyújtózkodtam, ugráltam, de sehogy sem tudtam elérni. Hirtelen egy kéz nyújtózkodott az én kezem mellett, majd egy izmos mellkast éreztem meg a hátamnak simulni, amitől már most kirázott a hideg. Nem féltem, inkább csak nyugtató volt az érintése.

Namjoon könnyedén vette le a polcról a dobozt, majd a csuklómat megfogva húzott az egyik ágyhoz. Lehuppantam, majd ő is mellettem foglalt helyet. A dobozból elővett egy kisebb pamacsot és egy fertőtlenítőt, aminek a szagától is elfintorodtam. Figyeltem Namjoon minden egyes mozdulatát, majd a kezemet kérte, hogy hozzá férhessen a könyökömhöz. Szemeimbe nézve kért engedélyt, hogy hozzá érintse a pamacsot, amit egy bólintással jeleztem, hogy csinálhatja. Hiába volt óvatos, én attól még felszisszentem. Nagyon óvatosan lefertőtlenítette, majd egy nagyobb sebtapaszt rárakott.

Mivel neki a szája és a szemöldöke felrepedt, így most én kezdtem el megcsinálni ugyan ezt a folyamatot. Először a szeménél, majd az ajka széléhez hajoltam, hogy megcsináljam és végre vége legyen ennek a kellemetlen szituációnak. Rezzenéstelen arccal tűrte végig az egészet, közben tekintete végig az arcomat fürkészte. Bevallom picit zavarba jöttem, de miután a szemöldökéhez raktam egy kicsi kis tapaszt, ami összetartja a sebet nehogy ismét elkezdjen vérezni, késznek nyilvánítottam.

-Miért kerülsz engem?-kérdeztem rá, miközben a dobozba kezdtem el visszarakni a dolgokat.

Látszólag meglepte a kérdésem és egy kicsit habozott is, de miután kezeit tördelve össze szedte a gondolatait, végre rám nézett.

-Én csak meg szeretnélek téged óvni a bajtól. -szemeiben aggódást láttam meg, de nem értem most ez, hogy jön ide ahhoz, hogy kerül.

-Azzal szerinted megóvsz, ha kerülsz engem?

-Igen.-vágta rá azonnal.-Hiszen miattam vertek majdnem agyon és kerültél két napra kórházba. Majdnem megfojtottalak az istenért!-csattant fel, majd idegesen hajába túrva járkált a helyiségben.

-Egyik sem a te hibád volt. Azok a srácok már jó párszor bejöttek az üzletbe és első meglátásra sem látszódtak ártatlannak. Amikor meg elmentem hozzád azt álmodban tetted.-szálltam vele szemben még én magam sem tudom miért.

Fordított helyzetben nekem is bűntudatom lenne, de ez az igazság. Nem vagyok haragtartó ember, ha bocsánatot kér és ha tényleg látszódik az emberen, hogy megbánta, már túl is lépek rajta. Tudom én is fura ember vagyok, de ez van. Nem megy a haragtartás.

Hitetlenkedve megrázta a fejét, majd ismét beletúrt világos tincseibe. Pár másodpercig csak bámultuk egymást, majd lassan hozzám lépkedett. Egy ideig a földet nézte, én meg türelmesen vártam mit fog lépni. Lassan nyúlt kézfejemhez jobbjával, mintha arra várna, mikor fogok elhúzódni tőle. Puha, meleg kezével körbefogta az én apró kezemet, majd hüvelykujjával a kézfejemet kezdte el simogatni. Érintésétől az egész testemet átjárta a libabőr, de nem rossz értelemben. Valamiért olyan biztonság érzetet ad az érintése.

Mind a ketten a kezeinket néztük, de egyikünk sem szólalt meg. Végül pár perc múlva ezt a pillanatot ő szakította félbe.

-Bocsáss meg. Mindenért. Nem szeretnélek veszélybe sodorni sem téged, sem pedig a családtagjaidat, ezért kérlek maradj távol tőlem.-motyogta szemeimbe nézve.-El kell fogadnod, hogy én veszélyes vagyok. Nem hiába nem barátkozom senkivel sem.- arca teljes komolyságot mutatott. Hiába nyitottam a számat, nem jött ki egy hang sem.-Vigyázz magadra.-mondta, majd kikerülve kiment a szobából, én meg magam maradtam egyedül a bizonytalanságban.