▪︎Drifting▪︎/Namjoon ff./

21.

Muszáj volt hívnom egy taxit, mert nem akartam, hogy megerőltesse magát. Pláne úgy, hogy látszódott rajta, hogy fáj az oldala persze ezt próbálta nem kimutatni, de én nem dőltem be neki. Tudtam, hogy minden egyes mozdulat fáj neki.

Miután nagy nehezen felmásztunk a lakásáig, azonnal a szobája felé vezettem, amit ellenkezés nélkül hagyott. Lassan ráült az ágyra a hátát az ágytámlának döntötte, majd úgy helyezkedett el, hogy neki kényelmes legyen.

- Nyugodtan haza mehetsz. Nem kell rám vigyáznod.

- Szerintem meg igenis kéne és nem foglak itt hagyni. - vágtam rá azonnal, amire neki egy morgás volt a válasza. - Nagy a kupi nálad. - jegyeztem meg, mikor körbe néztem a szobában.

Mikor itt voltam észre sem vettem, de össze vissza hevertek ruhái a földön, a székén, az ágyán. Az íróasztalán a sulis cuccai sem voltak rendszerezve, mikor még először itt jártam és egy szellőztetés sem ártana. Mivel pár óra múlva kell a kötéseit átcserélni, így elkezdtem pakolászni. Először az ablakot nyitottam ki, hogy legyen egy kis friss oxigénünk, majd a ruháit kezdtem össze szedni és mivel mind gyűrött volt, így gondoltam, hogy ezek nem éppen tiszták. Éreztem magamon a férfi tekintetét, de nem szólt semmit mert szerintem tudta, hogy úgysem fogom befejezni, ő meg a civakodáshoz gyenge volt. A fürdőbe lépve bedobáltam az összes ruháit - ami mind színes volt - így nem kellett legalább külön mosnom. Nem tudom honnan jött most ez a hirtelen tisztaságmánia, mert lány létemre eléggé trehány vagyok, de most egyszerűen nem tudtam ezt elnézni. Miután elindítottam a gépet, a nappaliban is kinyitottam az ablakot, majd vissza mentem hozzá.

- Szükséged van valamire?

- Anna. Kérlek, menj haza. - mondta nekem lágy hangon, de elengedve ezt a fülem mellett mentem a konyhába, hogy össze dobjak valamit, mivel lassan már dél lesz.

Tudom, hogy ha fordított helyzetben lennénk ő ugyan így tenne mint én. A hűtőbe néztem, amiben alig volt valami felhasználható dolog, így a szekrényekben is körbe néztem. Annyi felhasználni valót találtam, amiből tudtam készíteni egy könnyű levest, így azt kezdtem el csinálni. Amíg az főtt Nam szobájában rendet raktam az asztalán, majd az ablakokat is bezártam mind a két helyiségben. Utána gondolva egyet az ágy másik felére ültem törökülésbe és néztem a férfivel farkasszemet. Nem mondott semmit, csak az arcom vonásait kezdte el tanulmányozni, de végül össze szedve gondolataimat megtörtem a csendet.

- Figyelj. Tudom, hogy nem szívesen vagy velem, de nincs más választásod mert az orvos rám bízott és nem foglak itt hagyni mivel látom, hogy minden mozdulatod fáj. Úgyhogy tekints rám úgy, mint egy ápolóra. - mivel tudta, hogy esélye sincs elennem, így bólintott egyet én meg örültem, hogy legalább ezt megtudtam vele beszélni. - Akkor vázolom is a hadi tervet. Ebben az egy hétben amikor tudok itt leszek veled és segítek amiben tudok. Úgyhogy estig itt leszek majd valamikor hazamegyek.

- Nem fogsz este mászkálni egyedül. - vágta rá azonnal, amire én meglepődtem.

- Akkor mi legyen?

- Ömm.. - zavartan megvakarta tarkóját és elnézett máshova. - Ha nagyon akarsz ápolni akkor...maradhatsz itt is. - motyogta a mondat végét.

Kikerekedett szemekkel néztem a férfit, aki pár másodperc múlva reakciómat látva védekezően felemelte kezeit.

- Persze én alszom a kanapén te meg az...ágyamban. - komolyan mondom mintha elvörösödött volna.

- Lázas vagy? - kérdeztem a homlokára tapasztva kezemet, amitől ő szemeimbe nézett és láthatóan nyelt egyet, majd nemlegesen megrázta a fejét. Most olyan képet vág mint egy kisgyerek. - Mivel te vagy a beteg és ez a te lakásod, nekem kell a kanapén aludnom. Erről nem nyitok vitát.

Pár másodpercig csak néztük egymást és vártuk melyikünk fog előbb megszólalni, de hirtelen valami eszembe jutott.

- A leves! - ezzel ki is rohantam a konyhába és mentettem meg a főztöm.

Miután kész lettem egy tálba mertem belőle, majd egy tálcára helyeztem egy pohár vízzel és kanállal. Látszólag meglepődött, én meg mosolyogva raktam az ölébe amit megköszönt, majd kérdőn rám nézett.

- Te nem eszel? - kérdezte halkan.

Hova tűnt az a komor Namjoon?

- Nem vagyok éhes. - hazudtam, amit persze a hasam tudtára is adta ebben a szent pillanatban.

- Aha, persze. Egyél te is légyszíves. -kért könyörgő(!) tekintettel.

A konyhába lépve szedtem magamnak is és mivel furán nézett volna ki, hogy én itt, ő meg a szobájában eszik. Bementem hozzá és elé ültem törökülésbe. Meglepetésemre megvárt, majd elkezdtünk enni.

- Finom. - mondta halkan, amin én elvigyorodtam mivel eszembe jutott, mikor anya csinálta nekem ugyan ezt.

Miután befejeztük elmosogattam, majd mikor megnéztem a telefonomon az időt tudtam, hogy most kell lecserélni a kötéseit. Na ez nehéz lesz. A fürdőbe előkészítettem a szükséges dolgokat, majd mentem be a férfihoz, aki mintha megérezte volna mire készülök kelt fel, de miután hasára fogva begörnyedt azonnal hozzá léptem és vetettem át karját a vállamon. Leültettem a kád szélére, de ekkor ugrott be valami.

Valahogy fürödnie is kéne!

Miközben ezen agyaltam körbe néztem részletesen a helyiségben és eszembe jutott egy megoldás.

- Ömm...valahogy fürödnöd is kéne és eszembe jutott egy megoldás, hogy egyikünknek sem legyen kellemetlen. - tettem hozzá a mondat végét. Arcáról ismét nem tudtam leolvasni semmit sem, így nem tudtam eldönteni, hogy folytathatom-e, de mivel csak nézett ezért folytattam. - Mivel a hasad nem érintkezhet vízzel, így törülközővel oldjuk ezt meg a többit meg majd te megoldod.

- Rendben.

Ezzel el is kezdődött egy eléggé kellemetlen rész, mikor én veszem le egy férfiról a saját felsőjét. Tudtam, hogy izmos. Na de ennyire?! Inkább a kötést kezdtem el szugerálni nem az izmos mellkasát és karját. Már értem, hogy tud akkorát ütni. Lassan kezdtem el leszedni a kötést, közben néha rá pillantottam, hogy nem-e fáj neki. Miután leszedtem elszörnyülködtem, mivel eléggé csúnyán nézett ki.

Egy közepes méretű törülközőt bevizeztem, majd neki kezdtem a munkának. Miért is vállaltam el? Mindegy. Először a karjait, majd a hátát kezdtem el tisztítani. Mikor először hozzá értem a kezemmel a bőréhez az egész felsőtestén megfeszültek az izmok, így mikor a hátát mosdattam elkezdtem hülye arcokat vágni, amiket muszáj volt kiadnom magamból, hogy ne a szeme előtt csináljam. Ezek után jött a mellkasa és ekkor jöttem rá, hogy ezt igazából maga is megtudná csinálni. Hülye vagyok, de egyrészt miért élvezem ezt?

Miután az érzékeny résszel is végeztem kezdtem el bekenni a csúnya foltjait, ami hidegnek bizonyult, mivel hasán még jobban megfeszültek a dolgok. Testéből csak úgy áradt a hő, így meg is értem, hogy hidegnek érzi. Ezek után bekötöttem, majd miután elmondtam, hogy ajtó előtt leszek bólintott, így kimentem.

Egész végig füleltem és többször is felszisszent, aminél már majdnem úgy voltam, hogy benyitok, hogy minden oké-e, de inkább elléptem az ajtótól. Szerencsére nem felejtettem el neki ruhát vinni, így ezzel sem kell egymást kellemetlen helyzetbe hozni és direkt olyat raktam, amit könnyen feltud venni.

Mi lesz még itt.

Sziasztok!

Most picit részletesebben írom le a napjaikat, mivel gondolom inkább erre vagytok kíváncsiak mint, hogy a suliról írjak.

Remélem tetszett!💛