▪︎Drifting▪︎/Namjoon ff./

5.

Namjoonnal való találkozásom után, próbáltam visszaemlékezni, hogy mikor követtem, mikor, hol kanyarodtunk be. Volt mikor teljesen elbizonytalanodtam és szinte egész úton éreztem valakinek a tekintetét hátulról. Amikor hátra pillantottam, akkor meg nem láttam senkit, így abban maradtam, hogy biztos csak képzelődöm.

Miután hazaértem, megfürödtem, majd egy farmert és a boltot reklámozó, kék pólót felvettem. A hajamat kifésültem, majd miután ettem, indultam el a sötét utcákon. Bevallom nagyon ijesztő tud lenni, mikor sötét alakok mennek el melletted vagy jönnek el mögüled, közben végig azon zakatol az agyad, hogy mikor ugranak rád. Mivel csak 10 percnyire van a munkahelyem, így gyors léptekkel előbb beértem.

-Szép estét!-köszöntem a főnökömnek, miközben látszott rajta, hogy eléggé felvan dúlva. A főnökömről csak annyit, hogy egy nagyon kedves, vicces férfi. A kora szerintem olyan 40 év körül van. Mindenben segített és részletesen elmagyarázott mindent, hogy mikor, mit kell tennem.-Segíthetek?-kérdeztem a kassza előtt állva, mert Ő épp idegességében össze vissza pakolt mindent.

-De jó, hogy megjöttél Anna.-mondta a szívére tapasztva kezeit, közben egy nagy sóhajt eleresztett.-Kérnék tőled egy nagyon nagy szívességet.-mondta, mikor már felhajtotta a kassza melletti kis ajtót, amiből, így lehet kijönni a púlt elé.-Aki utánad dolgozik srác az felmondott, így rajtad kívül márcsak ketten maradtak. Arra szeretnélek megkérni, hogy elvállalnád a dupla műszakot ma meg holnap?-kérdezte könyörögve.

-Persze.-mondtan egy mosolyt villantva, mert igazából nekünk is jól jön a plusz pénz.

-Huh.-eresztett el egy megkönnyebbült sóhajt.-Köszönöm.-hálálkodott, majd egy gyors köszönés után elment.

Még sosem dolgoztam dupla műszakban, de majd megpróbálom valahogy elütni az időt.

Leültem a kassza előtti kis székre, miközben a napnak a sugarai már kezdtek fellélegezni. Már lassan vége a műszakomnak én meg már alig érzem a lábaimat és a szemeim is már kezdik feladni a szolgálatot. Ez idő allatt mondhatni sok mindent csináltam. Leltároztam, felmostam, átnéztem szinte minden terméket, aminek viszonylag hamar lejár a szamatossága. Ez kevés dolognak tűnik, de mivel néha betoppant egy-egy vevő, így hamar elment az idő.

A telefonom rezgésére lettem figyelmes, mikor a műszakom végeztével kezdtem el összeszedni magam.

Namjoon: Mikor legyen a korrep?

A szemöldökeim felugrottak a hirtelen ért üzenet miatt, amit messengeren kaptam. Mivel pár órát szeretnék aludni, így kisaccoltam egy időpontot.

Anna: Szia! 3-kor?

Namjoon: Akkor dolgozom. 5?

Anna: Rendben. A suli előtt?

Namjoin: Ok.

És már véget is ért az izgalmas beszélgetésünknek. Mivel szinte reggel van és bénaságomra nem ettem semmit, így próbáltam minél előbb hazaérni.

-Megjöttem!-köszöntem már a bejárati ajtón betoppanva, majd a cipőmet levéve mentem a konyha irányába.

-Szi.. Áh jesszus.-tette Yuna a szívére a kezét.-Nem akarom elrontani a kedved, de úgy nézel ki mint egy zombi.-mondta aggódással teli szemeivel.

-Jól vagyok, csak sok volt ez így egyszerre.-mondtam ki a gondolataimat, de meg is bántam, mert Yunara nézve megbánással volt tele a szeme.-Vagyis...Nem voltak sokan, így szinte csak ültem végig.-mondtam mosolyogva, majd gyorsan megöleltem.

A szobámba lépve kicsit összeszedtem magam, majd egy kényelmes szettet felvettem és a szinte üres hasammal mentem le a földszintre. Csináltam egy kávét-bár én nem igen szoktam azt inni-majd egy szenvicset össze állítottam és gyorsan megettem. A kávé megtette a hatását, így kicsit hülyéskedtem Jaevel-bár Ő sem volt jó hangulatában-majd a szobámba menve kezdtem el tanulni, mivel most volt energiám ehez.

Mikor mindennel végeztem, egy nagy sóhajt eleresztettem, majd a telefonomom megnéztem az időt. Az állam a földet súrolta, mikor realizálódott bennem az idő. 3:30? Mi a szart csináltam én eddig? Az agyam az teljesen lezsibbadt azt tudom.

A fürdőbe mentem, majd mikor a tükörben megláttam magamat teljesen elszörnyűlködtem magamon. Megfürödtem, majd a hajamat megszárítottam és a ruháim között kezdtem el matatni. Mit vegyek fel? Namjoon vajon megnézne? Mikre gondolok? Áh, biztos nem. Végül egy szürke melegítő és egy kapucnis pulcsi mellett döntöttem. Elraktam az angol cuccomat, majd elköszöntem a többiektől és már indultam a suli elé.

Mivel már 5 óra is elmúlt, így sietve rohantam, míg megnem láttam Namjoont, aki melegítő ruhájában és keresztbe tett karjaival eléggé jól nézett ki. Ellenben velem, aki úgy rohant hozzá, mint egy idióta. Mikor oda értem, a térdeimen megtámaszkodtam és próbáltam levegőhöz jutni.

-Jól vagy?-kérdezte mély hangjával és miközben én a még mindig támaszkodtam, hirtelen a vállamon éreztem egy érintést, amit majdnem hátra estem ijedtemben.-Bocsi.-mondta halkan.

-Minden okés.-mondtam egy halvány mosollyal.-H-Hol is lesz a korrep?
Ezzel a kérdéssel láthatólag megfogtam, mert agyalásai közben elkezdte vakarni a homlokát.

-Nem tudom. Nem szeretném, hogy hozzám gyere.-mondta bánkódó szemeivel.

N A M J O O N

-Hát...nálam sem jó.-látszott rajta, hogy zavarja ez a téma, ezért egy sóhajt eleresztbe bólogattam.-Gyere.-mondtam egy biccentéssel, majd sietősen mellém lépett.

-Nézd. Én eléggé egy fura környéken lakom, így ha bármi is történne, akkor fuss el és ne nézz hátra.-mondtam, mikor már láttam rajta, hogy felismerte a tegnapi útvonalat.

-R-Rendben.-mondta szemeimbe nézve, de nem láttam benne félelmet. Remélem nem bízik meg bennem, mert akkor csak csalódást fogok neki okozni.

Szerencsére egy baromba sem futottunk bele, így az emeletes házon felfele menve követett. Mivel már kezdett besötétedni, így úgy nézett ki az egész, mint egy kísértetház. Az ajtót is nagy nehezen kinyitottam, de az csak rátett egy lapáttal, hogy nyikorgott, mikor fogozatosan kitárult. Előre engedtem, majd a nappali tárult fel, ami nem volt nagy durranás. Jobbra van a szobám és hozzá tartozó fűrdő. A szobával szemben van a konyha és a nappaliban van egy kanapé meg Tv. Olyan átlagos kis lakás, de nekem pont megfelel.

-E-Egyedül élsz itt?-kérdezte dadogva, mikor már felmérte a házat.

-Igen.-válaszoltam zsebre dugott kézzel.

Pár percik csak bámultam gyönyörű arcát, majd megrázva a fejem zökkentem ki.

-Kérsz valamit?

-Hát...lehet, hogy most bunkó leszek, de..van valami kajád?-kérdezte szégyenlősen, nekem meg ezen el kellett mosolyodnom. Reakciómat láttán kikerekedtek a szemei.-Omo. Te mosolyogtál.-mutatott az arcomra vigyorogva.

-Dehogy. Gyere.-invitáltam a konyhába.-Mit kérsz?

-Mindegy, csak letudjam nyelni.-mondta mikor már a szekrényben kezdtem el keresni valamit, de a válasz hallatán teljesen lesokkoltam és nyelnem kellett egyet. Jézus. Namjoon. Ne gondolj másra.

-Ramen?-kérdeztem, mikor már összeszedtem magam. Egy bólintással válaszolt, majd oda jött hozzám.

Miközben csináltam végig engem figyelt, én meg próbáltam nem a közelségére fókuszálni. Miért nem fél tőlem?

Miután végeztem, gyorsan megettük, közben végig az arcát kémleltem. Nagyon fáradtnak tűnt szegény. Arca teljesen sápadt és a szemei alatt kisebb karikák is megjelentek. Mit csinálhatott?

-Köszi.-mondta mikor már betömte, majd a tányérokat elvette és elmosogatta. Én meg döbbent arccal végig figyeltem minden kis mozdulatát.

Haliiii! Itt az új rész! Remélem tetszett!🥰