▪︎Drifting▪︎/Namjoon ff./

22.

- Hova mész? -kérdezte miután segítettem lefektetni és vettem fel a táskámat.

- Haza kell mennem tiszta ruhákért meg...meg kell beszélnem ezt Yunával. - adtam tudtára, ami szerintem eddig eszébe sem jutott.

- Hívd fel nénikédet és mondj el neki mindent. Nem szeretném, hogy este mászkálj ezen a helyen. Ruhát meg tudok adni.

- O-Oké. - egyeztem bele, mert testtartása olyan volt az ágyon mintha ugrásra kész lenne, ha esetleg ellent mondanák neki és eltudna kapni.

Felhívtam az előbb említett személyt, akinek miután elmondtam a helyzetet kérte, hogy a sebesültnek adjam oda a telefont aki mintha egy katona lenne, úgy beszélt nénikémmel. Nem kérdeztem rá miről beszéltek, de biztos voltam benne, hogy anyai jó tanácsokkal látta el a férfit. Ezek után kerestem a szekrényben egy sima szürke melegítőt és egy fekete pólót. Fura volt nekem ez a helyzet mivel velem még ilyen nem volt, hogy egy srác lakásán fogok aludni. Miután letusoltam és felöltöztem szerencsére a nadrágon volt fűző, amit szorosan megkötöttem a derekamnál mivel alapból lecsúszott volna rajtam. Csak férfias illatú tusfürdő volt, így kicsit furán éreztem magam mikor kiléptem a fürdőből és még mindig éreztem magamon.

A kanapéra egy párnát és egy takarót adott nekem Namjoon, aki még próbálkozott a helycsere iránt, de elutasítottam. Miután nyugovóra tértünk elhelyezkedtem a kanapén, de mivel még mindig ismeretlen helyen alszom, így ez nehézkesen ment. A hold fénye épphogy bevilágított a nappaliba, de nem húztam el a függönyt, mert eléggé ijesztő lenne teljes sötétségben így lenni.

Már nem is tudom hány órája bámulok csak ki az ablakon gondolataimban elmerülve. A néma csendet halk nyöszörgés váltotta fel, ami pár másodperc fülelés után Namjoon szobájából szűrődött ki. Gondolkozás nélkül pattantam fel és léptem be hozzá, ahol megláttam őt a hátán feküdve. Mellkasa fedetlen volt és mivel itt sem volt behúzva a függöny, így könnyen ráláthattam ahogy mellkasa szaporán mozog fel-le. Óvatosan az ágy széléhez sétáltam, de hirtelen beugrott az, mikor ugyan ebben a helyzetben voltam és majdnem megfojtott, ezért nem mentem túl közel. Homlokán gyöngyözött az izzadság és akaratom ellenére is végignéztem kidolgozott felsőtestén és kötésén. Az alatta lévő lepedőt szorongatta, majd mikor egy lépéssel közelebb mentem hozzá a felém eső keze megtalálta az enyémet. Lefagyva álltam még mindig ugyan abban a helyzetben, de mintha tudta volna, hogy itt vagyok úgy szorongatja a kezemet. Mintha bennem találná a megnyugvást. Nem tudom mitől jött meg a bátorságom, de mellé ültem szemeimet le nem véve róla. Kicsit nyugodtabbnak tűnik mióta kezemet szorongatja, de egyáltalán nem bánom. Ahogy arca megrándul és küzd álma ellen a szívem a látványtól összeszorul.

Sajnálom mert egyedül küzd meg mindennel.

Pár perc múlva nyöszörgései szuszogássá váltanak át és látszólag teljesen lenyugodott. Mielőtt elengedhettem volna kézfejemet kezdte el simogatni, amire az említett helyre téved a szemem. Alig mozdítja hüvelykujját, de tisztán érzem minden érintését.

---

A suli végeztével szokásosan hazakísértem öcsémet és pakoltam el a szükséges holmijaimat. Olyan érzésem van mintha költöznék, komolyan.

Este könnyen eltudtam húzódni Namjoontól és mentem a kanapéhoz mert féltem, hogy ott elalszom. Reggel nem említettem neki az este történteket és alig akart elengedni suliba. Akkor úgy éreztem magam mintha ő lenne az apám, aki nem akarja elengedni lányát egy buliba. Nem akartam lemaradni az anyaggal és úgy voltam vele, hogy nem parancsolhat nekem, így miután meggyőztem azzal, hogy legalább neki is meglesz az anyag szabadon engedett. Nem akartam vele összeveszni, mert jobban megakartam őt ismerni, ezért győztem meg inkább és nem hagytam faképnél. Megbeszéltem vele, hogy bevásárolok kajaügyileg, mivel teljesen üres volt a konyhája. Nagy nehezen ebbe is beleegyezett, majd adott egy kis pénzt mert nem akarta, hogy én fizessek, bár mikor kijelentette én már rég eldöntöttem, hogy a felét legalább én fogom állni. Ebben az egy hétben én is itt fogok enni és nem akarok rajta élősködni.

Persze a munkaügyembe is bele kellett szólnia, így felhívtam a főnökömet, hogy ezen a héten sajnos nem tudok menni dolgozni.

Mikor reggel elindultam pár perc után már írt is egy üzenetet , hogy minden rendben van-e. Megmosolyogtatott az üzenete és jól is esett, hogy aggódott értem. A szünetekben és érdeklődött hollétemről, amire mindre válaszoltam mert kinéztem belőle, hogyha valamelyikre nem válaszolok már ide is rohanna. Tudta az órarendünket, így mikor Jaevel sétáltam akkor is üzent. Furcsálltam túl nagy aggodalmát de emlékszem mikor a kórházban elmondta, hogy miattam találkozott a férfival. Biztos voltam benne, hogy az a személy miatt ilyen figyelmes.

A szupermarketben először a zöldségekből, majd a húsfélékből is raktam a kosárba. Utána jöttek a fűszerek, tészták végül pedig tejtermékek. Direkt úgy vásároltam, hogy két szatyorba elférjen minden, mivel nem akarok meghalni amíg Namjoonhoz érek.

Szatyrokkal a kezemben léptem be betegem lakásába, ahol mielőtt a konyhába érhettem volna, már a szobából meglátta a kezemben lévő dolgokat.

- Mondtam, hogy ne vegyél annyi mindent. Látom, hogy leszakad a karod. - mondta az ágyszélén ücsörögve mintha engem várt volna. Lassan elkezdett feltápászkodni, de én gyorsan letéve a kezemben lévő dolgokat rohantam hozzá és löktem vissza.

- Maradj nyugton. Nem haltam bele és még sok mindent ki is hagytam a bevásárlólistáról...Meg amúgy sem tudod mennyi kaját meg tudok enni úgyhogy ne csodálkozz, ha ez pár nap alatt elfogy. - próbáltam elpoénkodni a dolgot, mert olyan ijesztően nézett rám, hogy azt hittem majdnem itt helyben összeesem. - Amúgy mit csináltál?

- Szerinted? Rajzoltam, olvastam mert aggódtam, hogy valami történni fog...veled. - motyogta a mondat végét, de én tisztán hallottam. Furcsa ez a srác, nagyon furcsa.

- És izé...kitudtál menni vagy.. - utaltam a fürdőben lévő ügyeire.

- Csak egy kis sérülésem van. Nem vagyok mozgássérült.

- Jó, nem mondtam semmit.

Ezzel ott is hagytam, mert ismét kicsit komor hangulatban van. A szatyrokat a pultra raktam, majd elkezdtem őket elrakosgatni. Miután minden a helyére került, a jegyzeteket kivettem a táskámból és az ágya mellett lévő éjjeliszekrényre raktam.

- Ha gondolod kijegyzetelheted a füzetemből a dolgokat, addig én csinálok valami kaját. - szónoklatom közben a tegnap elrendezett füzetekből elvettem amik kellenek és az enyéimre raktam. Namjoon végig követte minden mozdulatomat, de mintha megkukult volna.

- Anna. - szólított meg mikor már léptem volna ki az ajtón. - Köszönöm, hogy segítesz nekem. Arra gondoltam, hogy lenne kedved este filmezni?