▪︎Drifting▪︎/Namjoon ff./

6.

A N N A

-Miattad halt meg! A te hibád!-üvöltötte apa, miközben a konyhapultról mindent leszórt amit talált.

-Apa!-üvöltöttem könnyáztatott szemeimmel.

-A te hibád!-rám szegezte a fegyverét, majd meghúzta a ravaszt.

-Ne!-üvöltöttem, mikor hirtelen kipattantak a szemeim. Ziháltam. Alig kaptam levegőt. Gyorsan körbe néztem, mert hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Egy kis asztal volt előttem, amin valószínű, hogy aludtam. Mögöttem egy kanapé volt, majd hirtelen egy érintést éreztem és megpillantottam Namjoont a másik oldalamom, aki letérdelve, aggódó pillantással nézett engem. Zihálásom még mindig nem akart leállni, majd pár pillanat múlva jöttem rá, hogy ma még nem vettem be gyógyszert.

-H-Hol a táskám?-kérdeztem már majdnem könnyezve, Namjoon meg azonnal pattant. Mögülem elővette, majd én azonnal kikaptam a kezéből. Gyorsan elő kotortam, majd kérlően néztem a még mindig aggódó pillantású fiúra.-K-Kérhetek v-vizet?-nyögtem ki nehezem, ő meg azonnal berohant a konyhába. Bevettem a pirulát, közben nyújtott nekem egy pohár vizet. Remegő kezeimmel lenyeltem, majd pár percig csukott szemmel dőltem hátra a kanapé széléhez.

-Jól vagy?-kérdezte Namjoon, akinek ebben a pár percben végig éreztem a tekintetét magamon.

-Persze.-vágtam rá azonnal.-Mi történt?

-Miután kajáltunk, elkezdtünk tanulni, de te kb.15 perc múlva el is aludtál. Hagytalak, mert nagyon fáradtnak tűntél.

-Bocsánat, hogy elaludtam. Ne haragudj, hogy itt rontom a levegőt.-mondtam zavartan szemeibe nézve. Pár másodpercig csak bámultuk egymás íriszeit, majd hirtelen bepattant valami.-Hány óra van?

-7 múlt.-válaszolt a telefonját megnézve, én meg gyorsan felálltam és a cuccaimat kezdtem összerakni. Zavaros tekintettel nézett rám, én meg válaszoltam, mielőtt megkérdezte volna, hogy mi a bajom.

-Elkésem! Már ott kéne lennem a munkahelyemen. -Válaszul csak bólintott egyet, majd segített összerakni a könyveimet.

-Mégegyszer bocsi.-mondtam, miután a táskát a vállamra dobtam.

-Semmi gond.-gyorsan intettem neki, majd nyitottam az ajtót, de a szabad kezemet megragadta, majd hátra pillantottam. Kérdőn néztem őt, mert nem igazán értettem, hogy mit szeretne.-Elkísérlek.

-Nem kell.-tiltakoztam, de ő már kapta is fel a kabátját.

-Nagyon veszélyes ez a környék, főleg éjjel. Meg amúgy sem találnál oda.-mondta, majd bezárta az ajót és megragadta a kezemet.

Csak némán néztem kézfejünkre, miközben az utcán rohantunk. Olyan meleg és biztonság érzetet adott. Még sosem éreztem ilyet. Hirtelen egy erős fény ütötte meg a szememet, majd szinte egyszerre megállva meredtünk a boltra.

-Honnan tudtad, hogy itt dolgozom?

-Én nem tudtam, csak ez útba esett.-válaszolt, de nem nézett a szemembe amit furcsáltam, de egy fejrázással elintéztem a bennem lakozó kérdéseket.

-Akkor most megyek. Köszi a segítséget.-mondtam neki mosolyogva, majd intettünk egyet egymásnak és gyorsan berohantam a boltba.

A mai műszaknak sosem lesz vége. Főleg úgy, hogy ma is dupla műszakban dolgozom. Még csak pár órája vagyok itt, de most jobban kihalt az egész környék, mint általában. Bambulásomból kizökkentve három srác jött be, akik valahogy ismerősnek tűntek. A kassza mögött mértem végig az arcukat, majd mikor az egyikük felnevetett egyből felismertem őket. Ők azok, akik Namjoonnal verekedtek.