▪︎Drifting▪︎/Namjoon ff./

16.

Szó szerint bevágódtam az ajtón, olyan szinten szédültem. Szerencsére nem láttam a mosdóban egy alakot sem, így az egyik mosdókagylónak támaszkodva néztem a velem szemben lévő tükörbe. Homályos látásomtól alig láttam valamit. Áldom azt a jó eget, hogy vízálló szempillaspirált tettem fel, így nagyjából megtudtam mosni az arcomat, ezzel nagyjából felfrissültem, de még enyhén szédültem. Fogalmam sincs, hogy ez most mi a fenétől van, de próbálom magamnak bemesélni, hogy a tömegtől és a fojtogató levegőtől van.

A ruhámat megigazítva léptem ki a mosdóból, majd miközben az alig pár méternyi folyosón végigmenve gondolkoztam azon, hogy most lehet már haza kéne mennem. De persze előbb meg kell találnom barátnőmet. Még mielőtt kiléptem volna a tömegbe, egy erős szorítást éreztem meg a csuklómon, majd már csak arra eszmélek fel, hogy a számomra ismeretlen srác a fejem mellet, a falnak szorítja a kezemet. Kavarog velem a világ, így alig tudok kivenni valamit az arcából, de azt tisztán látom, hogy élvezi a helyzetet.

-Engedj el!-próbáltam komolysággal szemeibe nézni több kevesebb sikerrel.

Nem hatottam meg, helyette teljes testével nekem feszült. Éreztem a lehelettét az arcomon, annyira közel volt hozzám. A szédülés mellé már hozzá társult a hányinger is, amit valahogy próbáltam visszatartani, hogy ne ennek a srácnak a képébe találjak telibe, mert annak nem lesz jó vége. A mellkasomban éreztem azt a feszítő érzést, ami bárhonnan felismernék. Ne szórakozz velem, hogy most jön rám.

-Szeretnél valami finomat kóstolni cica?-kérdezte jobban rászorítva csuklómra, másikkal pedig az államat körbefogva húzta feljebb a fejemet, hogy szemeibe tudjak nézni.

Sötét tekintetétől teljesen megrémültem, majd elkezdtem minden erőmet bevetni, hogy eltávolodjak tőle, de ezzel csak rontotta a helyzetemen. A keze, ami eddig az arcomat fogta lendült az arcomon, ezzel nekem oldalra bicsaklott a fejem és mivel elengedett, így fal mellé a földre estem. Szemeim már megteltek könnyekkel és már lassan úgy éreztem, hogy itt helyben fogok elájulni. A férfi felnevetett nyomoromon, amit a hangos zenétől is tisztán lehetett hallani, de pár másodperc múlva csak egy pacát láttam, ami a másiknak ront. Nem tudtam mi történik körülöttem, mert egyre jobban rám jött a rosszullét. Megrázva a fejemet nagyjából tértem vissza a valóságba, de azonnal becsuktam szemeimet, mivel egy valakinek a lábát láttam meg, így azt hittem, hogy a személy bántani akar. Próbáltam feltápászkodni, amiben az alak segített a felkarjaimra fogva. Ismerős érzés kerített hatalmába, majd lassan nyitottam ki pilláimat és Namjoont láttam meg, aki lehajolt, hogy velem egy szinten legyen. Arcomat körbefogta tenyereivel és próbálta velem tartani a szemkontaktust. Dülöngélve néztem mogyoróbarna szempárba, ami jelenleg biztonságot nyújtott, bár nem tudtam, hogy hogy kerül ide.

-Mit keresel itt?-böktem ki a számon, miután minden erőmet összeszedve álltam már stabilan a lábamon.

-Szívesen. Nem ittál már eleget?-kérdezett vissza kissé dühösen, amit abból vettem észre, hogy a szemei kicsit elsötétültek.

-Alig ittam, viszont meg kell találnom Minjit.-mondtam, majd elindultam egyenesen a tömeg felé.

Nagy nehezen megtaláltam akit kerestem egy srác társaságában, akivel látszólag jól elvolt. A csuklójára fogva vonszoltam ki a tömegből, majd azonnal megláttam Namjoont, aki mérgesen figyelte az érkezésünket.

Minji nagy nehezen kinyögte a címet, majd miután elmondta, hogy nyugodtan hazamehetek, beszállt a taxiba és elindult. Kicsit megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, mivel akire vigyáztam már nem kerülhet veszélybe. Mikor megfordultam Namjoon keresztbe font karokkal állt előttem, de látszólag nem volt jó kedvében.

-Haza mehetsz, én is azt teszem.-biccentettem neki, majd kikerülve őt indultam meg egy irányba, de rám tört megint a rosszullét, így balra dőlve majdnem neki estem a szemeteszsákoknak, ha Namjoon nem kap el. A vállaimra fogva tart meg stabilan, de mivel alig látok, így nem sok mindent tudok kivenni a környezetből.

-Így nem mehetek haza.-motyogtam az orrom alatt, majd kérlően néztem az előttem állóra, bár magam sem tudom miért.

Mielőtt vissza szólt volna, én már a karjaiban adtam át magamat a sötétségnek.

---

Egy puha felületen fekszem. Ismerős illat kúszik be orromba. Nehezen kinyitottam szemeimet, majd pár pislogás után eszméltem fel, hogy én nem itthon vagyok. Egy ismerős, kissé sötét szobában ébredtem fel, amit ezer szoba közül is felismernék. Namjoon nem volt a helyiségben, de hallottam a fal túlsó felén csörömpöléseket, így arra gondoltam, hogy a konyhában lehet. Gyorsan felpattantam az ágyról, de a hirtelen ért helyzetváltozástól megszédültem. Gyorsan végignéztem magamon, de azonnal ledöbbenek, mivel a ruhámon kívül egy bő fekete póló is volt rajtam. Agytekervényeimet megerőltettem, de csupán csak arra emlékszem, hogy Minjivel táncolunk. A szobában lévő íróasztalon megláttam a táskámat, amihez oda rohantam és írtam egy üzenetet barátnőmnek, hogy nem esett-e baja, mivel én nem emlékszem. Pedig nem ittam sokat.

Halkan kislisszoltam a szobából, majd megláttam Namjoon alakját, aki rántottát készít. Nagyon furán érzem magam a helyzet miatt, de próbálok komolyságot mutatni, ami már az első pillanattól kudarcba fullad. A konyhába érve Namjoon valószínűleg meghallotta érkezésemet, mivel a válla felett fúrta össze velem a tekintetét, amiből semmit sem tudtam kivenni. Próbáltam megszólalni, de helyette csak tátogtam, mint egy hal, majd végül becsuktam a számat.

-Jó reggelt.-köszönt semlegesen, én meg csak néztem őt, mint egy nemnormális.

-Jó reggelt.-nyögtem ki rekedtes hangommal, majd a fejével intett, hogy üljek le az asztalhoz.

Nem mozdultam, helyette a padlót szuggeráltam, amíg ki nem mérte két tányérba a kész ételt. Egy sóhajt eleresztett mikor látta, hogy nem mozdulok, így a vállaimat megfogva tolt az asztalhoz.

-Nem émelyegsz vagy ehhez hasonló?-kérdezte, miközben töltött két pohárba narancslevet.

-A fejem fáj, de nincs úgy semmi bajom.-válaszoltam a már sárga színű folyadékot szugerálva, mert nem akartam rá nézni.

-Értem.-hallottam, hogy az egyik fiókban kotorászik, majd egy fehér pirulát rakott az asztalra.-Vedd be, ettől talán elmúlik.

Nem szóltunk egymáshoz egy szót sem evés közben, de éreztem magamon a tekintetét, bár én a tányért stíröltem. Mondjuk elmehettem volna előbb a fürdőbe, mert biztos szörnyen nézek ki. Mint egy zombi.

-Hogy kerültem ide?-kérdeztem rá, miután végeztem a reggelivel.

Egy ideig az arcomat kémlelte, majd hátra dőlve a széken, keresztbe font karokkal nézett szemeimbe.

-Mire emlékszel?

-Hát...Minjivel ittam pár felest aztán táncoltunk.-válaszoltam, miután össze szedtem gondolataimat, de hirtelen ledöbbentem.-Te mit kerestél ott?-kérdeztem vissza.

-Miután gondolom a mosdóból kijöttél egy srác rád nyomult, de én segítettem neked. Utána megkerested Minjit és taxiba ültetted. Látszólag nem voltál teljesen jól, de miután nem akartál haza menni, összeestél és én elhoztalak ide.-mondta komoran, én meg megdolgoztatva agytekervényeimet és minden eszembe jutott.

Haligali! Itt is az új rész, remélem tetszett!💙