Kim Anna egy átlagos, 17 éves lány, aki koreai származású, de a szülei az Anna nevet adták neki. Fura név, de ő így különleges. Szöulban él már gyerek kora óta, de egy tragédia miatt teljesen magába zuhan. Apjával éli tovább az életét, ám az apja te...
Lassan már egy hónap eltelt az öcsémmel való "incidens" óta. Azóta hetente jár pszichológushoz és persze én is sokkal többet vagyok vele, mint eddig valaha. Az iskolában javultak a jegyeim és szerencsére nem volt semmilyen verekedés vagy ehhez hasonló, ami persze én miattam történhetett volna. Otthon és a boltban is minden rendben van, szerencsére egy barommal sem találkoztam miközben dolgoztam.
Bárhova mentem, akár iskolába, akár a munkahelyre, mindig éreztem magamon valakinek a tekintetét, ami lassan már az őrületbe kerget, mivel rohadtul zavar az, hogy valaki rajtam legelteti a szemét. Persze van sejtésem ki lehet az a személy és nagyon örülnék neki, ha végre felfedné magát.
Namjoonal továbbra sem tartom a kapcsolatot, utoljára akkor beszéltem vele, mikor pár héttel ezelőtt segítséget kértem, hogy magyarázza el az egyik angol anyagrészt, mivel halvány lila gőzöm sincs még mindig ahhoz a nyelvhez. Nem állok vele valami jó viszonyban. Namjoonon továbbra is mutatkoznak napról napra friss sebek és egyszerűen nem tudom megérteni, hogy tud ő minden nap verekedni. Értem én, hogy rossz környéken lakik, de lehetetlen megfékezni az ottani rossz embereket pláne egyedül. Múltkor például megint összeverekedett Wonhoval az udvaron, az okát persze még mindig nem tudja senki. Persze Namjoon került ki győztesként, de mikor kicsit felcsúszott a pólója, lehetett látni pár lila foltot a hasán.
Saját magamat sem értem miért nézem meg minden nap az arcán lévő friss sebeket. Nem tudom, hogy képes rá egyedül.
Miután az utolsó óráról is kicsöngettek, Minjivel elmentünk a szekrényünkhöz, majd a táskáinkat a vállunkra dobva indultunk el a kapuhoz.
-Ugye eljössz velem a hétvégi buliba?-kérdezte barátnőm a héten már vagy századszorra és eddig mindig semleges választ adtam neki.
-Nem tudom Minji. Nem nekem való a bulizás.-mondtam egy követ rugdosva, miközben már a kapu előtt sétáltunk.
Éreztem egy tekintetet magamon, mintha lyukat égetne a hátamba.
-Légyszi gyere! Tudom, hogy neked ez az első és ígérem nem fogok rád erőltetni semmit sem. Vigyázni fogunk egymásra.-könyörgött továbbra is a felé közelebb lévő kezemet rázogatva.
Mielőtt végre elmondhattam volna, hogy keressen mást, akit rátud venni ehhez, lebiggyesztette ajkát és boci szemeit meglátva persze, hogy ellágyul a szívem. Kis piszok.
-Jó, jó legyen, de ha valami történni fog valamelyikünkkel, nem tudom mit fogok veled csinálni.-mutató ujjamat arca előtt rázogatva adtam tudatára, hogy ezt komolyan mondtam.
-Imádlak!-ugrott nyakamba ugrándozva, mint egy kisgyerek. Még az öcsém is néha komolyabb nála.
Miután elváltunk még mindig éreztem magamon egy tekintetet, így hátra pillantva megláttam egy kapucnival bújtatott Namjoont, aki engem nézett. mikor találkozott a tekintetünk elfordította fejét és elment, én meg egy fejrázással szenteltem figyelmemet a még mindig izgatott barátnőmre. Elbúcsúztunk egymástól, majd mind a ketten elindultunk haza.
---
Eljött a nap, amitől egész héten irtóztam. Szombat délután, a szekrényem előtt gondolkozom, hogy mégis mi a fenét vegyek fel a bulira. Nagyon izgultam, mivel nem voltam még ilyen helyzetben. Egyik felem azt súgta próbáljak meg végre kimozdulni és élni korombeliek szerint, de a másik felem azt súgja, hogy dőljek be az ágyba és inkább aludjak. Az utóbbi valamiért jobban tetszett, de már megígértem Minjinek és nem szeretném, hogy egyedül mennyen.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Miután találtam egy ruhát, amit Yuna választott ki mivel nem tudta elnézni, hogy itt szerencsétlenkedem, a fürdőbe mentem feltenni magamra egy kis sminket. Nem estem túlzásokba, mivel nem akartam pasit szerezni magamnak. Persze nem mintha tetszenék nekik. A hajamat laza hullámokba begöndörítettem, majd miután megnéztem magamat a szobámban lévő egész alakos tükörben, kivételesen tetszettem magamnak. Ritka pillanatok egyike.
A telefonom rezgett, így az ágyamról felkapva néztem meg barátnőm üzenetét, miszerint mindjárt ide ér a házunkhoz. Eljutottam már vele egy olyan szintre, hogy elmertem mondani neki hol lakom, így a táskámat és vékonyka kabátomat felkapva mentem le a földszintre.
Mikor leértem Yuna amint meglátott a szája elé tartotta a kezeit és hozzám rohant.
-Kész nő lettél.-mondta, miután egy ölelésbe volt, amit persze én is viszonoztam.
-Ha bármi baj van azonnal hívjál megértetted?-fenyegetett meg, mikor már az ajtó előtt beleléptem a kényelmetlen, fekete magassarkúmba.
-Megígérem, de most megyek, mert Minji itt van.-köszöntem el tőle, majd miután becsuktam magam után az ajtót, már meg is láttam barátnőmet, aki hozzám rohanva ölelt meg köszönésképp.
-Ne parázz, nem lesz semmi baj.-mondta, mikor már a helyhez értünk, ahonnan csak úgy dübörgött a zene már az utcán is. Te jó ég! Ha már most ilyen hangos, mi lesz ott bent?-Gyere már!-karolta át kezemet Minji, majd egy reszketeg sóhajt eleresztve mentünk be.
Iszonyatosan nagy volt a tömeg. Alig lehetett elférni az emberek mellett. Voltak itt idősebbek és nálunk szerintem még fiatalabbak is, de mivel rengeteg smink volt rajtuk, így alig lehetett kivenni, hogy ki hány éves lehet.
A pulthoz érve Minjire bíztam magam ital ügyileg, mivel hiába van egy iszákos apám, nem értek az alkoholhoz. Mivel tudtam, hogy úgyis fogok inni, így a pánikrohamomra most nem vettem be a gyógyszert. Már nem is tudom mikor volt rohamom utoljára, de az is ilyen "épphogy csak" rohamnak lehet nevezni.
Nem akartam beállni, így egy idő után már éreztem magamon, hogy ennyi elég volt. Meg amúgy is inkább Minji miatt kell aggódnom, mert ő jó pár itallal többet ivott nálam.
-Gyere!-húzott be barátnőm a táncparkett kellős közepére és bele is kezdett a táncba.
Én az elején csak ide oda dülöngéltem, közben meg a tömegben lefigyeltem egy pár lány mozdulatait és azokat utánozva próbáltam nem szétégetni magamat.
Később éreztem, hogy valaki hátulról hozzám simul, de nem nyúlt hozzám. Csupán a mellkasát éreztem. A vállam fölé megpillantottam egy fekete hajú, helyes srácot, aki nem tűnt látásból veszélyesnek, így nem csináltam belőle problémámat, bár belül már rég elrohantam erről a helyről. Hirtelen elkezdtem szédülni és homályosodott a látásom. Biztos csak a zsúfoltság miatt. Alig lehet kapni levegőt.
Mikor megfordultam nem volt már mögöttem az a srác, helyette inkább agy nagyon is ismerős alak állt előttem. Biztos csak képzelődöm.
-Minji! Elmegyek a mosdóba!-üvöltöttem túl a zenét, majd barátnőm egy bólintással jelezte hogy szabad a pálya.
