▪︎Drifting▪︎/Namjoon ff./

4.

Ha szeretni akarsz másokat,
Előbb önmagadat kell szeretned.
-RM-

N A M J O O N

Kim Namjoon vagyok. Egy átlagos, visszahúzódó srác, aki próbálja minél messzebb eltávolítani magától a szeretteit. Bár már nincs is...

Gazdag családba születtem, de engem eddigi életem során egyáltalán nem érdekelt a pénz. Testvérem nincsen, így egyedül én örökölhetem a szüleim cégét.

Apám viszont meghalt, így anyám vette át a céget. Össze vissza utazik a világban és mivel nem ápolok vele olyan közeli kapcsolatot, így már egy ideje nem is keressük egymást. Elköltöztem abból a hatalmas házból már egy ideje és próbálok új életet kezdezni, ahogy én akarom.

Egy eléggé lepukkant kis negyedben élek, ahol szinte minden nap történik valami. Rengetek zsákutcával, sikátorral van tele, ahol este a legveszélyesebb menni. Nem igazán ilyesmi kis lakást képzeltem el magamnak, de nekem ez is megteszi. Sokszor keveredek utcai bunyóba, amire nem igazán vagyok büszke, de ha valaki zaklat egy ártatlan embert, egyszerűen nem tudok tovább állni.

Egy kis boltban keresem minden napra a betevőt, ahol már az osztály társam is dolgozik. Persze úgy vagyunk beosztva, hogy pont közöttünk dolgozik valaki más a műszakban.

Valamiért érdekesnek találom őt már az első pertől fogva, mikor megláttam az utcán. Mintha...magamat látám.

Többször észrevettem már, hogy engem figyel, de próbáltam nem abba a szempárba nézni. Egy barátom sincs és szeretném, hogy ez továbbra is így maradjon. Nem szeretnék senkiért sem aggódni. Az utcákon való védelmezéseim árán találtam jópár ellenséget, akik eléggé veszélyesek.

Miután a főnököm bejelentette, hogy új alkalmazott érkezik, furcsa érzés kerített hatalmába, amitől arra döntöttem, hogy megnézem ki lehet az. A délutáni műszakom után, a szokásos srác váltott fel, amiből kikövetkeztettem, hogy az új alkalmazott este dolgozik.

Ebbe a kis üzletbe eléggé belehet látni, mivel az ajtótól kezdve minden üvegből van, így könnyen rálátást lehet nyerni, hogy hányan vannak benn. A sötét utcán mászkáltam, majd mikor megpillamtottam az ablakokon keresztül kiszűrődő lámpafényt, be is mentem a helyiségbe. Senki nem volt benn, de a hűtőnél hallottam hangokat, így egyből abba a sorba kezdtem el menni.

A sorba kanyarodva megpillantottam Annat, aki nagy beleéléssel válogatta az italokat. Azonnal megtorpantam, majd mielőtt még rálátást nyerhetett volna az arcomra, gyorsan elfordultam. Miért pont Ő? És miért az esti műszakba osztotta be a főnök? Hogy tudott egy ilyen törékeny lányt berakni, mikor rengetek ittas és bunkó ember mászkál az utcán?

-Szép estét!-hallottam meg egy mély és egyben idegesítő hangot, amitől a szemeim a hang irányába tévedett. Mit keres ez itt? Anna láthatólag megijedt, de nem is csodálom.

-Üdvözlöm.-köszönt neki illedelmesen, amit nem is érdemelne meg. A férfi rám nézett, majd egy gúnyos vigyorral vissza pillantott az előtte állóra.

-Itt dolgozik?

-I-Igen.-válaszolta Anna dadogva.

-Értem.-kezdett el bólogatni, majd a mellkasa felé hajolt, amitől a kezeim ökölbe szorultak.-Anna.-mondta ki a lány nevét, amitől láttam, hogy teljes testével elkezd reszkedni.-Viszlát.-köszönt el, majd ki is viharzott a boltból.

A lábaim magától indultak meg, majd a lány mögé lépve vártam, hogy megforduljon. Nem akartam leleplezni magam, így próbáltam úgy hajolni, hogy nem lássa az arcomat.