Érted mindent

31.

Akiya szemszöge:

Miért néz engem ennyire ez a Jun....Jun...Chhh Június... -pislogva figyeltem közben őket. Mondjuk meg kell mondjam örülök, hogy Renék átjöttek meglátogatni minket, már kezdett hiányozni...mennyi idő is telt el az esküvő óta...? Már én sem tudom pontosan megmondani... (Hát én sem :'3 XD) Olyan gyorsan történt minden ezekben az időkben, csak gondoljunk vissza...férjhez mentem kényszerből és tessék, most már egy párt is alkotok vele igaziból, de nem túl gyanús a nagy csend? Szerintetek...? Olyan, mintha valami nagy szar akarna a nyakunkba esni...hiszen boldog vagyok és semmi nem történt velünk az utóbbi időkben, vagyis rossz. Nem akarok negatív lenni, viszont itt valami nagyon készül...úgy érzem jobb lenne utána járni... -visszamentem a konyhába 's direkt Shou maci mellé telepedtem le...na ekkora Ren drága szőkéje még jobban megnézett magának...

Szerintetek gond lenne ha szépen kibasznám innen...vagy? Szerintem nem...alszik az utcán, mondjuk nem említették, hogy elmennek-e vagy nem, szóval...

-Haver! Nem is mondtad, hogy már megvolt neked! -szólalt meg egy kis idő után. Eh...? -pislogva vezettem oda tekintetemet. 

-Ne gondolj ilyenekre! A szexuális életemhez semmi közöd sincs. -válaszolt közömbösen és a karjait a derekam köré csúsztatta. 

-De na! Ez nagyon előrelépés! Végre van valakid, plusz sikerült megszelídítened a vadmacskát! Házicica!!! -vigyorgott felém, már majdnem felkeltem és mérgemben lebasztam neki egy sajtos tejfölöst, természetesen fokhagymával...ki a faszomat nevezel te házi cicának?! Ámde mikor tettemnek indultam, a Macvim karjai 's Ren hangja zökkentett ki. Az előbbi szorosan ölelt magához, próbálta a zaklatottan verő szívem nyugodt állásba hozni, közben, pedig mély dörmögős hangján kaptam pár szót a fülem mellett, "Szeretlek", "Nyugodj meg"...suttogta oda ezeket. 

-Hjaj...szép dolog a szerelem...kár, hogy nekem ezzel az idiótával kell beérnem! -szakította félbe Ren hangja a pillanatokat. -egy kisebb tarkó ütés érte még a mellette lévőt, majd nyugodtan hangnembe folytatta. -Apropó, mielőtt mentőt hívunk, Jun legyél normális és mond el Shounak, azt amiért IS jöttünk, én felmegyek veled Akiya. -nézett rám, majd a helyéről felemelte a fenekét. -bólintottam egyet, én is így tettem. Shounak mintha kis meglepetés tükröződött volna az arcán, de azonnal engedett a szorításán. 

-Rendben Édes! -nézett utánunk, viszont főleg Ren után a kedveske. 

Lassan felértünk oda és bementünk a nekem adott szobába, ami hát már kezdetek óta nem volt használva, szerintem nem is kell mondanom miért, bár egy éjszakán át volt, de az mi már, semmi...Mondjuk nyáron jó lehet ez a szoba, nem kap annyira közvetlenül napfényt, az ablak nagy így meleged sem lehet este. Jut eszembe, hamarosan itt az ősz...ajj, pedig idén nem is voltam annyit fürdeni sem ilyenek...hmp...rá kell vegyem Shout, hogy vigyem el még valahova T^T Ha nem...biztos hisztizni fogok...Jajj mit csinálok...Olyan vagyok már mint egy hisztis picsa....ezek után terhesnek is elmehetnék, de az nem szégyen mondjuk ha vágyom kényeztetésre a szerelmemtől...vagy igen? -leültem lassan az ágyra és felnéztem. Ren barnás szemeivel találtam össze magamat. 

-Nem kérdezel semmit? -mondta, majd ő is úgy tette, ahogy én az előző pár pillanatban. 

-Minek tegyem? Ha olyan, úgy sem mondjátok el nekem, mert "védeni akartok" ha meg igen, Shou így is úgy is megteszi előbb utóbb, viszont fogadok ha most nem maradhattam ott, legjobban a Nyugatiakat érinti igaz? -vezettem rá tekintetemet, miközben egy nagy vigyor terült el az arcán. 

-Nem csal a megérzésed Aki, semmit sem változtál. -nézett cseppet végig rajtam. -Csak...most meg ne harapj, de együtt vagytok igaz? 

-Uhum, ész? Akko mivan? Megbüntetsz? -kuncogtam fel, mire ő is picit nevetve bólogatni kezdett. 

-Hát hogyne! Mindenképpen megfoglak. Amúgy meg kezdetektől fogva éreztem köztetek a szikrát, csak idő és alkalom kellett, hogy egymásra találjatok Ti ketten. 

-Ohhhh jajj, de költői valaki itt, neked is kellett egy alkalom Junnal, egy tökéletes éjszaka. -kacagtam el magam. Ezután mi fent beszélgettünk ketten, ilyen olyan régi és új dolgokról. Felhoztunk gyerekkori emlékeket is, amin szokásosan nevetnünk kellett, bár nem igen kérdezett shouról, úgy látszik tudja, majd mondom ha akarom. Teljesen Jun ellentéte ebben a témában úgy érzem. Szokásos baráti csevej folyt, míg lent kicsit komolyabb téma ütötte meg a hangulatot. 

Shou szemszöge:

Ennyit múlott, egy hajszálnyin, hogy ne legyen Junból, por, amit Akiya készít el, ámde nem mondott hülyeséget, ami kész csoda. Ő tényleg kezd kicsit barátságosabb lenni felém mostanság, sőt már nem is annyira arrogáns, na meg engedte, hogy *hentai face* tudjátok, ez szerelem emberek, bár ezt eddig is tudtam, vagyis csak éreztem. De inkább kanyarodjunk vissza a beszélgetéshez. 

-Mozgolódnak már igaz? Tudnak rólunk valamit? Vagyis ilyen, hogy merre vagyunk egyebek? 

-Nem igazán, igaz volt pár kisebb támadás a kinti csapataink ellen, de persze mindig mi jöttünk ki győztesen, a Keletiek ellen nem igazán, félnek a kiscicus apjától, te is tudod nincs nagyobb ellenség egy éppen gyászoló embertől, és mivel Akiya halott, így arra még nem mernek lépni, mielőtt az össze foguk ott hagyják, szóval minket piszkálnak szerintem, hogy utána őket is megtudja bökni kicsit. Vagy tudja, hogy ti most össze vagytok forrva az nász miatt, ezért segítene nektek és akkor jön a nagy Bumm ami mindenkire lecsap, viszont mivel, mindketten éltek, így nem hiszem, hogy bárminek itt vége lenne. -fejezte be egy kis időre Jun, majd a válasz érvemet kezdte el hallgatni. 

-Jó meglátás, mint mindig Haver. Ügyes vagy. Nem lesz nekik könnyű leigázni minket. Viszont ha pár merénylet jön még ellenünk, erősítsük meg a kinti védelmet és figyeljünk oda mindenre minimum százhúsz százalékosan. Rólam éppen mit hisznek? -tettem fel a kérdést, mire most ő kezdett el szavalni. 

-Remek ötlet Főnök, mint mindig. Ők azt hiszik, szereted, ami igaz is, ahogy látom és te is szerintük gyászban vagy, amitől az idegesség fog el téged, szóval mostanság eléggé húzzák a seggüket egy támadástól, azért piszkálnak minket hátha valakit elkapnak közölünk és megnyílik nekik, így megtudhatnák mire készülsz. Rettegnek attól, hogy napok óta semmi hír rólad. Azt hiszik le fogsz rájuk csapni, ezeket az egyik elfogott kis patkánytól tudtuk meg. -nézett rám és összekulcsolta a két kezét. 

-Hmmmm valamennyire igaz, viszont megnyugtat, hogy semmit nem tudnak Róla. Rendben, ha lesz még mozgolódásuk deríts ki mindent és azonnal hívj fel engem. -mosolyogtam rá. 

-Ez csak természetes, jah és élvezd ki a "nyaralásod", nagyon, de nagyon míg lehet. -kuncogott fel, mire nekem is kellett. 

Akiya szemszöge: 

Egy idő elteltével olyan estefelé jártunk már, mikor Ren és Jun karöltve elhagyták a házat. Hmmm hiányozni fognak úgy érzem...ki tudja, mikor találkozunk újra velük legközelebb, hiszen mi még mindig bujdosóban vagyunk, de legalább Ő is itt van velem...Boldog pillanataim egyike ez. Aztán most kell bizony kiélvezni a szabadságot, semmi nem történhet, hiszen Shou vigyáz rám, Ő itt van nekem, rá mindig tudok számítani. Sőt fel sem fogtam hogyan, de repülnek a napok, hiszen hiszitek vagy sem, mikor azzal vagy, akit szeretsz észre sem veszed, de már évek mentek el, a mi esetünkben csak két hónap...vagyis elkezdődött az ősz...ki tudja mit hoz, majd nekünk...Kíváncsian várom, vagyis már...Varjuk...

Sziasztok Gyümiteák!

Meghoztam a következő részt, remélem tetszik nektek! Köszönöm, hogy elolvastad! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! Remélem a következőben is találkozunk! Addig is: 

Sziasztok!<3<3<3