Érted mindent

23.

Akiya szemszöge:

-Ugye tudod, hogy kurvára rám ijesztettél? -kérdezte meg, miközben a volán mögött ült én meg mellette az anyós ülésen. 

-Hát persze, látnod kellett volna a fejed. -kuncogtam el magam halkan 's rávezettem a tekintetemet. -az övé kisebb haragot árasztott, majd inkább előre az útra figyelt. -most megbántottam...? Lehet nem kellett volna ilyet mondanom...? -sóhajtottam egyet halkan és a kezemet lassan a combjához érintettem. 

-Bocsánat...nem kéne ilyennel viccelődnöm a történtek után...-suttogtam, majd Ő azonnal rám nézett kicsit meglepődve. -egy csöpp ideig még csendben, volt 's csak aztán szólalt meg miután leparkolt valahol. 

-Semmi baj, tudom nem volt könnyű neked sem Picike, de már vége van és megúsztad egy karcolás nélkül az egészet. -mondta nekem mosolyogva 's cseppet odahajolt hozzám, majd egy puszit nyomott a homlokomra lassan, amitől elpirultam halványan. 

-Jah, megúsztam egy lila folttal. -válaszoltam, majd erre odakapta a tekintetét. 

-Mi? Megsebesültél és nem is mondtad nekem? Akiya...miért nem? Na hadd lássalak! -nézett rám. -már jött volna közelebb, viszont azonnal eltoltam. 

-Nem, nem nem! Biztos nem fogok előtted levetkőzni! Főleg nem egy kocsiban! Egy kibaszott folttal úgy sem tudsz mit kezdeni, majd elmúlik! Amúgy is mi a francnak álltunk meg??? -kérdeztem rá, mire visszaült a helyére és elővett egy maszkot. 

-Csak pihenni, meg bemegyek abba a boltba. Kell neked valami? -mondta mosolyogva 's felvette az arcára azt a cuccot. -pislogva figyeltem, majd kicsit oldalra fordítottam a fejemet. 

-Nem tudom...talán...ám minek az az arcodra? Beteg vagy, vagy csak menekülsz valami vírus elől? Influenza? -vezettem rajta végig a szemeimet, mire csak megrázta a fejét. 

-Nem, csak, hogy ne ismerjenek fel, biztos ami biztos Akiya. -szállt ki a kocsiból. -Te addig maradj itt, ne mászkálj el sehova ha lehet, hozok pár dolgot a jó kis sarki coopból. 

-Jó. Maradok, mint egy kiskutya. -kuncogtam és komolyan néztem rá. -még egy kis pillanatig figyeltük egymást, majd bement az előbb említett helyiségbe. 

Hmmm a ma nem alakult a legjobban, viszont míg így is sikerült, amit akartunk. Vagyis ti nem is tudtok semmit... Akkor elmesélem gyorsan, amíg Ő el van foglalva. Ugye ma volt az esküvőnk, eredetileg ennek egy boldog napnak kéne lennie az életedben...ami meghatározza a jövődet, amellett a személy mellett, akinek örök hűséget esküdtél életed végéig. Nekem nem pont így írta meg a sors az életemet. Shounak ez eredeti terve az volt, hogy mikor lesz ez az egész Kei felmegy egy magasabb helyre, majd a csók után rám fog célozni és elsüti a fegyverét. Nekem félnem sem kellett, mivel egy kisebb golyóálló mellényt kaptam az oldalamra meg egy vértasakot, amitől majd valóságosnak tűnik az egész. Na hát eddig ez egy nagyon szép story az eleje is jól kezdődött csak volt benne egy kis eltérés...mivel megjelent valaki, aki ezt az egészet felborította. Mutatom is hogyan:

Mikor meghallottam a kisebb hangot, csak pár pillanatom volt elfordulni. Shoura célzott én meg nem hagyhattam Őt meghalni...akkor éreztem meg valamit...hogy én nem igazán akarom úgymond elengedni, viszont ezzel nem tudtam foglalkozni sokáig, mivel csak pillantok maradtak vissza. Elé vetettem magam 's úgy fordultam, hogy a golyó pont azon a részen találjon el, ahol nem tudok annyira megsérülni...nem így volt a terv, viszont ha ügyes leszek, még ugyanoda lyukadhatunk ki. Nagyon sok forgott kockán, ám sikerült...én a földre kerültem és a fájdalmam egy kis pillanat múlva el is tűnt. -majd marad ott egy folt, viszont legalább már rossz nem történt...'s Shou is megúszta...-lehunytam a szemet, majd gondolkodni kezdtem...az ember aki itt van most fog, majd eltűnni, mivel így is egy nagy kavalkád keletkezett ebből az egészből, szóval miután ez meg volt felkelhetek. Nagyon sok léptet éreztem, majd egy ismerős hangot hallottam meg...Ren volt az, ahogy a Párduckával beszélget, majd elküldi. Rémült volt a hangja és ideges nagyon...vajon milyen arcot fog vágni ha meg tudja mi is történt? -valaki leguggolt mellém és egy rongyot nyomott azonnal a sebre, 's hívni kezdett valami számot. -ajj ez így nem lesz jó...-a kezemet odacsúsztattam az övére, majd kicsit megsimogattam, hogy rám figyeljen. -éreztem, ahogy odahajolt. -kicsit kinyitottam a szememet és rákacsintottam. -ijedt lett a tekintet 's kiesett a kezéből a telefon.