Érted mindent

5.

Akiya szemszöge:

Aki akkor mi a program mára? -kérdezte a tömegből az egyik srác

-Ma, aki amit akar, felőlem bármi lehet, de tudjátok a szabályokat ti is én is. Szóval akkor csak induljunk el valamerre. -mosolyodtam el mire mindenki bólintott és én megindultam ők meg  követtek. -sétáltam minden fel és mindenre néztem ahogy szoktam is, hátha épp megtámadna minket valaki, bár ilyen eddig nem nagyon volt egyszer sem. -a többiek olykor olykor beszélgettek és Ren odajött mellém. -odakaptam a fejemet és felnéztem rá. -halvány mosoly ült az arcán és engem nézett. 

-Ryotoról ne kérdezzek igaz? -nézett rám mire csak lehajtottam a fejemet. 

-Még ne...nem sikerült kihozni, de majd megpróbálom valahogy máshogy. 

-Aki...miért nem kérsz segítséget Apukádtól...tudod egyedül- -kezdte el a mondatot mire belevágtam a szavába

-Tudom Ren, tudom, de nem akarok senkit sem bajba sodorni, én csináltam a problémát akkor én is hozom helyre. -vezettem rá a tekintetemet mire elmosolyodott. -Most mi az? -kérdeztem rá halkan

-Tényleg olyan vagy mint egy igazi vezető, viszont akkor is tudod jól hogy a te épséged nagyon fontos. 

-Igen igen. -mosolyodtam el és ezentúl egy kis ideig némán sétáltunk egymás ellen. 

Ren mindig kedves volt velem, megértette ha valami baj volt és mindig segíteni próbált. Egy igazi barát, bár annak örülnék a legjobban ha én is tudnék rajta valahogy segíteni, de sohasem engedi nekem. Gyerekkorunk óta ismerjük egymást...a szülei Apám emberei voltak akiket valakik éjnek évadján egy küldetés alatt megöltek...utána este behozták hozzám a vöröses hajú kisfiút aki azt sem tudja, hogy éppen mi történik körülötte. Hamar összebarátkoztunk ezután és azóta is úgy tekintek rá mintha a testvérem lenne, bár ahhoz képest hogy idősebb nálam néha még is én vagyok a felnőttebb, de legtöbbször ő és sokszor kapom meg a szent beszédet tőle. Igaz, semmiért sem cserélném el őt, kiváló ember, ahhoz képest hogy miken ment keresztül nem bánkódik ezen és nem hajtja a bosszúvágy, hisz a karmában, hogy az biztos megtalálja majd azokat akik ezt okozták neki. -gondolkodtam tovább magamban mire egy kisebb zajra lettem figyelmes. -megálltam és azonnal felkaptam a fejemet. -a mellettem lévő azonnal azt csinálta amit én is és elő vette a fegyverét ahogy a többiek is mögöttünk. -lassan figyeltem minden fel hátha megint valami mozgást hallunk, viszont semmit sem. 

Lehet csak valami állat volt ami éppen erre jár? Kicsit kezdek már paranoiás lenni szerintem, bár fő a biztonság. -hátranéztem és bólintottam egyet mire nyugodt helyzetbe vágták magukat. -egy kis idő után újra indultunk volna el mikor egy lövést hallottam meg eldördülni. -odakaptam a fejemet, de mire észbe kaptam, hogy engem céloznak és el tudtam volna gyorsan vetődni vagy ugrani...már csak azt láttam, hogy Ren beállt elém és utána csak egy szisszenés...és összeesett előtte...

-Ren! -ordítottam neki és azonnal leguggoltam mellé. -Ren...Ren kérlek ne...-simítottam az arcára.

-Srácok! Vigyétek már el innen!...Aki...kérlek menekülj...rád céloztak...veszélyben vagy! Menj most! -mondta egyre halkabban és a szeme lecsukódni látszott....-a könnyek utat törtek a szemembe és lassan lefolytak az arcomon. 

-Ren...ne nem hagyhatsz itt! Ne hagyj itt kérlek! -kiabáltam neki...de nem felelt rá...vér...folyik a sebéből amit miattam kapot....hogy rohadna meg az aki tette!...Olyan gyorsan történtek a dolgok, hogy fel sem tudtam fogni...nem akartam elmenni mellőle...segítséget kell hoznom neki azonnal...-már csak arra lettem figyelmes, hogy engem elcipeltek onnan és nem láttam őt...