Érted mindent

18.

Shou szemszöge:

Összeszedtem minden dolgot, ami kellett a tervemhez és pluszba még, hogy biztosra menjek felhívtam Akiya apukáját, aki megkért, hogy találkozzunk. Gyorsan ment, mi? Csak említenem kellett, hogy a fiának így biztosítsa a legjobban a biztonságot. Egyszerű, de nagyszerű ötlet. -felkaptam a cuccaimat és megindultam az utcán a bázisuk felé. Hmm még életemben szerintem nem jártam ott...Pedig biztos szép lehet. Tényleg úgy nézve a kiscica ott nőtt fel. Vajon gyerekként is ilyen agresszív volt vagy kis bájos csöppség? Kár, hogy ezt sose tudhatom meg, bár ha rákérdezek csak kapok majd választ, nem? Na mindegy ezek most egy kicsit mellékesek. Térjünk vissza a tárgyra...Vajon szegény, hogy fog erre reagálni...? Arra már felkészültem, hogy biztosan ideges lesz és lehet nekem támad...De más opciót nagyon nem vettem számításba...az Ő mutatott személyiségét ha beveszed akkor csak erre lehet következtetni, viszont az is meglehet, hogy megszökik...bár bízom benne, hogy az Apukája jó útra tereli így ebben a kérdésben.

Lassan odaértem és mikor végre bementem az összes őr furcsán vizslatott engem és miután leesett nekik ki vagyok, azonnal meghajoltak 's köszöntek. -körül néztem én is, elbambultam egy picit, hiszen ez a hely gyönyörű...amennyit láttam eddig belőle az is elvarázsolt. Akkor milyen lehet a többi része? Kíváncsi lennék...arra is, hogy a csöppségnek milyen a szobája...vagy az ágya...hmmm befeküdnék mellé. Viszont ha már nála tartunk, Ő hol lehet? Már olyan dél körül van...eddig szokott aludni? Mondjuk az lehetséges, bár...nem is tudom...lehet ezért sétál este az utcán, mert még van energiája. -egy kis idő múltán a keletiek vezére és megjelent előttem és illően köszöntöttük egymást. -egy kis csevej után bekísért az egyik tárgyalóterembe és nekiláttunk a dolgoknak. -elmondtam mindent, a fontosabb dolgokat részletezve, amit ő csendben olyan "gondolkodós" fejjel végig is hallgatott. Mikor befejeztem pár perc néma csend után rám nézett. Rákérdezett pár dologra, főleg az esküvő érdekelte, viszont meg is válaszoltam mindet. Végülis, ezen az egészen az esküvő a haszon...így megvédhetem Akiyát és nem kell már féltenem, mert mellette lehetek, csakis én...csakis mellette... Az apa gondolkodott látszott rajta nagyon megfontol mindent...utána olyan arckifejezése lett: idézem "Nem látok jobb lehetőséget"....és ekkor végre belement és megkötöttük az üzletünket. Most nagyon boldog lettem, végre ez is megvan és emiatt sem kell aggódni...deee jön a második lépcsőfok...Akiya lereagálása...az lesz a nagy falat szerintem...bár ha az apukája mellette lesz akkor csak nem lesz annyira ideges...Megköszöntem mindent, ahogy ő is.

-Remélem tényleg nagyon fogsz vigyázni Akiyára, ha már ilyet kértél az ötleted mellé, Shou. -nézett rám, mire csak bólintottam egyet biztatóan.

-Mindennél jobban is, ígérem semmi nem fog vele történni, hiszen nem a semmiért mondtam ezt még mellé. -mosolyodtam el, mire csak kicsit megkönnyebbült. -szerintem azonnal leesett neki, mire célzok...és talán nem is bánná a mi szerelmünket...de ezt kicsit már az esküvő úgy is meggyorsítja, szóval nincs gond vele...vagyis remélem nem lesz. .-kezet fogtunk és kiindultunk a teremből. -ma fogja neki majd elmondani, amikor már nem leszek itt, így nem láthatom a reakcióját...kár, pedig kíváncsi lettem volna... -mikor kiértünk, nagy meglepetésre pont Őt pillantottuk meg, aki azonnal nagy szemekkel nézett ránk. Mint gondoltam nekünk is támadt szavakkal, nem vártam tőle mást. Az apja nyugtatni próbálta, ami kicsit segített is, viszont valami nem stimmel...annyira annyira gyengének tűnik most...mint aki kapott egy löketet a rossz érzés forrásából...-figyeltem a szemeit és boldogan vigyorogtam csak. -annyira aranyos, mintha egy vadmacskát látnék aki a nyakörv miatt ripacskodik. -majdnem elkuncogtam magamat és ők csak beszéltek és beszéltek. -az egyik pillanatban az Apa...nem tudom, hogy véletlenül-e vagy hogyan, de elmondott neki mindent...egy mondatban...és Ő azonnal lefagyott és rám vezette a tekintetét...csak pislogott nagyokat...szerintem nem értette meg ezt az egészet elsőre...azzal mondjuk nem számoltam, hogy ennyire sokkolja a dolog...jó hát majd kiderül mindjárt, hogyan is viseli el ezt az egészet...