Érted mindent

9.

Akiya szemszöge:

Ren...már itthon vagy igaz? -felültem és letettem magam mellé a cicát. 

Már biztos ellátták a sebed és jól vagy, mint mondta Kei is. Muszáj azonnal megnéznem hogy vagy. -keltem fel és indultam ki a szobámból. Kenma követet még a folyosón is, így inkább felvettem a kezembe és bementem vele a szobájába. -halkan dorombolt nekem és bújt a kezemhez aranyosan. -mikor kinyitottam az ajtót azonnal az ágyra néztem ahol, ő feküdt békés arccal és szerintem még aludt. -halványan elmosolyodtam és egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat. -sikerült még egy kicsit megnyugodnom. Most már minden oké, minden és mindenki akit szeretek biztonságban van. -halkan bementem és odahúztam az ágya mellé egy széket, leültem mellé. -egyenesen az arcára néztem, ami most nagyon békés volt. Remélem Ren meg tudsz nekem bocsátani valaha is amiért majdnem miattam haltál meg...legközelebb én szeretnélek megmenteni vagy segíteni neked. Hisz nagyon fontos vagy nekem. Fontos...mindenkinek más, hogy neki mi a fontos...valakinek a barátai, esetlegesen egy tárgy, kisállat, családtagjai...ilyenek...van akinek semmi sem az és olyan is akad akinek nagyon sok dolog a szívéhez nőtt és ezáltal nem akarja elveszíteni őket. Az olyanoknak, mint nekem az ilyenek titkolniuk kell, mert különben ezeket simán ellened fordítják és ezzel zsarolnak meg. Borzalmas, de ésszerű ebben a világban. Ha megakarsz tudni valamit csak meg kell találnod a másik gyenge pontját és azt kihasználni. 

De így valahogy erről a témáról jut eszembe. Jövök a kis párduckának valamivel majd...hiszen segített nekem és megvédett...na meg megölelt, amitől jól éreztem maga-. Kuss! Ne emlékezz erre! Nem szabad...az egész csak biztos valami szar hatása volt...fogadjuk, direkt volt arra és megmentett, hogy ezáltal jöjjek neki...tuti akar valamit...csak nem tudom mit...annyira rejtélyes...

Ahogy a fekete haját a gyönyörű kék íriszeibe fújja a szél...egy mámorító érzés fog el és csak megérinteni akartam. Én is érezni szerettem volna, hogy a teste milyen meleg...ahogy ő is az enyémet...akkor éjszaka. Érdekes, hogy a két találkozásunk mennyire különbözik egymástól...az egyik előre látható volt míg a másik teljesen véletlen, de miért is járnak megint a gondolataim rajta? Komolyan már megint rajta agyalok...hát a fas- -gondoltam volna erre mikor nyílt az ajtó és egy lány lépett be rajta. -fekete hosszabb haja volt amit szokásosan nem felkötött hanem befont kettőbe. És innen már tudtam is, hogy kivel állok szembe. -mikor felemelte a fejét és meglátott elmosolyodott. 

-Szia Aki! -jött oda közelebb. -Rég láttalak és, ahogy elnézem azóta sem nőttél. -kuncogott halkan és végigmért kicsit. 

-Manami, sziaa. Igen régen mivel egy ideig nem voltál itt, én meg szeretek este kint lenni pontosan azért és köszike, tudom, hogy nem nőttem, de jó ezt hallani tőled akárhányszor csak látlak. -néztem a barna szemeibe és figyeltem ő merre jár az övéivel rajtam. -a vállamra vezette őket és csak egy olyan "Megint mit a francot sikerült csinálnod?" fejjel nézett felém. 

-Öhmmm....-kezdtem bele mire félbeszakított. 

-El se kezd, szokásosan béna voltál. -kuncogott és kiindult. 

-D-de én nem is! Ne kezd megint az elképzeléseidet! Csak egy kibaszott karcolás. Előfordul az ilyen. -mondtam neki, de csak elhagyta a szobát és egy kis idő elteltével egy dobozzal jelent meg. 

-Jah előfordul és utána szólhattál volna, mondjuk például nekem, hogy kötözzem be stb. Tudod jól, el is fertőződhet. -fordította oda a fejét picit aggódva. 

Jó jó...legközelebb azonnal megkereslek. -még jó, hogy ott az is fontosabb volt, hogy ne hagyjam ott a fogam és mikor hazaértem...Ren is előnyt élvezett mint, hogy azzal a kicsi sebbel foglalkozzak.