Érted mindent

34.

Shou szemszöge:

Beszélni nem tudott, csak fáradtan és kábán ellenkezett Ryoto ellen, aki erősen magához rántotta, nem engedte neki, hogy bármi meggondolatlant tegyen....Akiya...Kedvesem... Hogy történhetett ez...? Hiszen, hiszen biztonságos helyen voltál...voltak melletted....ez ez az egész az én hibám...én nem maradtam vele...egyedül hagytam és ez lett a vége...Ha bármi történik most vele, azt sosem fogom magamnak megbocsátani. Jobban körbe kellett volna járnom mindent...nem voltam elég körül tekintő...nem figyeltem mindenre oda...ez a szemét...meg ahhh...Nem tudtam már a gondolataimra figyelni, mert egy könnyes szempár megpillantott engem...ahogy persze én is Őt...

Ahogy meglátott engem, a gyönyörű zöld szemei...jobban könnyben kezdtek úszni, rögvest hozzám akart rohanni, de valami megállította, még több elfojtott hang...az Ő hangja...töltötte be a szobát 's abban a pillanatban a szívem összeszorult, sós folyadék kezdett gyülemleni a szemembe...

-Akiya! -ordítottam oda 's közben a cseppek kezdtek az arcomon át a földre hullani...a mellkasi fájdalmamat senki nem ajánlom...az a pillanat..az egész lelki világomba behatolt és másodpercek alatt tönkretett mindent. Ő csak sírva nézett, szavakat szeretett mondani, de a kendő megakadályozta ebben.

-Na, hogy tetszik Shou vezér? Mit szólsz ehhez a gyönyörű pillanathoz? Igazán szépséges és higgy nekem, a vége is az lesz. -vigyorodott el teljesen az előttünk álló személy. Akiya mérgesen rápillantott és hasba akarta rúgni, de mivel számított rá, végül megfogta a lábát.

-Ryoto! Engedd el őt! Mit képzelsz magadról?!-ordítottam rá, hangosan 's mérgesen, de mintha a mondatom egy fele süket fülekre talált volna.

-Hogy mit képzelek magamról? Na és ő mit képzel magáról? Ha? Mikor tudja, hogy szar helyzetben van még neki áll feljebb, rugdalózni akar?! Majd én mindjárt mutatok neki azt! -mire kimondta az utolsó szót, a térde már Akiya gyomrában volt, nem tudta időben kivédeni, elmozdulni sem előle. A hngja töltötte be újra egy pillanatra az egész szobát...fájdalmas volt, az erje miatt azonnal földre is rogyott, majd köhögni kezdett...a szemeim rögtön vérben kezdtek forogni. Én biztos, hogy megölöm...ezek a gondolatok mardostak bennem, viszont ahogy Rá pillantottam, szívem hatalmasat sóhajtott. Eléggé megijedtem és felakartam volna kelni, de a bilincs megakadályozott, mivel a falhoz voltam bilincselve.

-Akiya!-néztem rá aggódva, még jobban csak könnyezni kezdtem a láttán...Aggódóm...nagyon-nagyon....mi van ha valami baja esett most neki...? -Ryoto te rohadék! Ezért még nagyon meg fogsz fizetni! Engedd el most azonnal vagy nem állok jót magamért! -néztem rá fenyegetően, mire csak egy újabb mosoly jelent meg a száján. Nem érdekelte, akármit mondtam csak vigyorgott rajta.

-Aha, azt nagyon elhiszem neked, ugyan ugyan, őszintén mit tudnál tenni? Egy elhagyatott helyen vagyunk, mire az embereid idetalálnak, már csak holtesteteket tudják innen elvinni. És amúgy is, nálam van a "kis feleséged" ha szabad annak nevezni, nem is olyan eleven most, mint szokott lenni. Mi történt vele? -tett fel a kérdést kuncogva, mire kezdtem még -még jobban idegbe borulni...Ha nem lenne a túsza, talán lenne esélyem nekimenni, de így, hogy vele fenyeget...és most közel is van hozzá...nem tudom megtenni az Ő érdekében. Talán higgadtan tudnék kezelni mindent, bár...nem igazán megy Akiya..épsége miatt...

-Nem hiszem. hogy amit mondtál befog következni! Itt csak egy valaki fog meghalni! Aki biztosan te leszel!-mondtam neki, mire a kicsit keresgélni kezdett magán.

-Oh csak egy valaki fog, tudom is ki lesz az, aztán a másik eldöntheti, hogy megy-e utána. -mikor befejezte, amit elkezdett egy fegyvert vett elő. -leguggolt a földön lévő, gyenge, megsebesülthöz. A játék fordulatot vett...most már nem csak üres fenyegetőzések mentek a levegőben, ugyanis, a pisztolyt egyenesen Akiya fejének nyomta. Odahúzta magához 's nem engedte el, de Ő ahogy megérezte a buksijának nyomódni a puska hideg csövét, megremegett és egyszerre ijedt meg...Ekkor töltött el engem is az az érzés teljesen...Héj héj hogyan lehet ez...? Nem, nem, nem ez biztosan csak egy álom...