Érted mindent

33.

Shou szemszöge: 

Mi történt...? Miért érzek rosszat...? Tettem fel magamnak ezt a két kérdést, mikor nyitogatni kezdtem a szemeimet. Az utolsó, amire emlékszem az az, hogy Jun felhívott...és óva intett engem, de mi miatt is...? Feküdtem el ot és az agykerekeim hangos zakatolásba kezdtek. 

Eszembe is jutott....a támadás! Megakartuk támadni őket, de már készültek 's elénk jöttek...igen igen...és nem sikerült elmenekülnöm ahogy nézem. -gondoltam magamba, közben pedig a kibilincselt kezemre tekintettem. Na szóval ennyire félnek tőlem... :,3. Nem is akarom őket bántani...szip szip. Viszont ah én itt vagyok, a többiek hol vannak. -kicsit körbe néztem, viszont nem láttam semmi érdekeset. Egy nagy szobában vagyok, körülbelül semmi bútor nincs itt, talán egy-két szék meg ilyen kis éjjeli polc, ágy meg ilyenek az luxus. Én a padlón ülök hátrabilincselt kézzel, mint a kutyák...

Remélem Junékkal nem történt semmi se. Legalább ők legyenek biztonságban, akkor Akiya is jobban abban van...Félek, hogyha engem sikerült idehozniuk és elkapni...akkor simán oda is elmehettek érte... -ezekbe a gondolatokba a szívem sajdult bele 's egyre nagyobb fájdalmat kezdtem érezni a mellkasomba. Minél előbb ki kell innen szabadulnom és megkeresnem Őt! Aztán megölöm ezeket a rohadékokat, hogy végre békében tudjunk mi is élni! Nem tudom mit ártottam nekik, de ez...nem tudnak minket békén hagyni, most mit zavarja őket az, hogy élünk? Mi is szeretnénk bajok nélkül létezni nem csak ők...viszont már kihúzták a gyufát, amit nem tudsz csak úgy gond nélkül visszatenni a kis dobozába...érzem előbb-utóbb egy nagy vérfürdő lesz itt. Miközben itt járt az agyam, az előttem lévő ajtó, résnyire nyílt, majd egy ismerős alak lépett be rajta. 

Ren szemszöge:

-Jun! Találtál valamit? Az, hogy merre lehet??? Bármilyen kis adatot? -rohantam oda idegesen hozzá. 

-Nem... -mondtam egy kis idő múlva. -Semmit, de semmit sem...viszont van egy kis gond... -kezdett bele, de nem tudtam megállni, hogy ne szakítsam félbe. 

-Kis gond?! Mégis mi?? Így is épp egy kurva nagy gondban csücsülünk nem kell még egy ide! Ha ráérsz ilyenekkel foglalkozni, inkább helyette te is kezdj el nyomozni! Ha nem találjuk meg, nagyon-nagy válságok és egyebek lesznek! A nyugatiak bármi lehet ha nincs vezérük! Nem érted meg végre miről is van éppen szó! És...valószínűleg...Akiya szíve újra megszakadna...ha ezt megtudná...

-Épp ez az! -szólalt meg azonnal utána. -Akiya! Pont, hogy ez az újabb gond!

-Tessék?! -ijedtem meg azonnal. -Beszélj! Mi van vele? Mi történt!? -ordítottam rá, amit rögtön meg is bántam...- Bocsánat bocsánat...Jun sajnálom. -könnyezte be cseppet. Egész nap úgy beszélek vele, mint a kutyákkal, de de csak ideges vagyok...nagyon félek, hiszen nem tudom mi fog történni. 

-Semmi baj Ren. -ölelt szorosan magához és nyugtatgatni kezdett. Velem ellentétben Ő nagyon is jól tudja kezelni ezeket a helyzeteket...irigylem emiatt. -Akiya...vele csak annyi a gond...ne ijedj meg, de nem tudom...nem tudom elérni őket... -nyögte ki mire felnéztem. 

-Micsoda...? -folytak le a könnyeim lassan. -De hiszen, biztonságos helyen van és testőrt is kapott magához, hogy hogy nem tudod elérni őket?

-Tudod...nem voltak végig olyan helyen...elmentek egy kórházba Akiyát kicsit kivizsgáltatni, Shou elmondta nekem...Mivel mostanság rosszul volt kért időpontot és Keiji elvitte oda...azóta...azóta nem hallottam felőlük 's a mobiljukat sem tudtam bemérni...mint akik eltűntek a földről, pedig szerintem már rég végezniük kellett volna, ha nem történik semmi baj...

Shou szemszöge: 

Felkapcsolta a szobában lévő villanyt, ekkor vált biztossá, hogy ki is az én látogatóm. Az ajtóban álló nem más volt...mint drága barátunk, akit az esküvő előtt óta...nem is láttunk...vagyis már ti is gondolhatjátok. Kedves mosolyú, Akiyát akaró drága barátunkról volt...vagyis Ryoto...Rögvest haraggal teli szemekkel néztem rá, mire csak kunkori mosoly jelent meg az arcán. 

-Milyen szép látványt nyújtasz Shou ott lent a földön kibilincselve, mintha csak egy kutya lennél, bár mondjuk nem is vagy más. -jött egy kicsit közelebb 's lenézően vizslatott rám a szemeivel. 

-Aham, aham ha én vagyok a kutya, akkor te mi vagy? Hát hol marad a vendégszeretet? Nézd meg még egy teát sem kaptam tőled. -válaszoltam egyhangúan, mire a feje kis idegességet sugárzott, nem erre a válaszra számította és ez bosszantotta őt. 

-Aha! -csattant fel. -És akkor te? Mikor engem hallgattál ki kibilincselve akkor mi volt??? Na? Kis az aki nem ismeri a vendégszeretetet? Bár most, mint láthatod fordult a kocka, te vagy előttem én feletted, én teszem fel a kérdéseket és nem te! Szóval most mindent el fogsz nekem mondani, amit csak tudni akarok! -üvöltött még kicsit halkabban rám, viszont nekem vele ellentétben sikerült megőriznem a hidegvéremet. Mennyi és mennyi ilyen beszélgetésen estem már át, mindegyik ugyanolyan. Csak felakarnak idegesíteni, aztán majd attól néhány olyan dolgot is véletlen kimondhatsz, amit felhasználhatnak ellened vagy ezzel árulod épp el magad. Tipikus nyomkiszedési taktika, én is ezt használom, ezért ellenem nem is igazán fog működni. Előbb meg kéne találnia a gyenge pontom. 

-Ryoto meg kell mondjam, fejlődtél egy picit, egyre rondábban kiabálsz, szegények gyerek halálfélelmet kapnának tőled, amúgy meg, nem hatsz meg ezzel a hülyeségeiddel, mégis miért mondanék el neked mindent? Nem vagy az Apám, hogy parancsolgathass nekem. Plusz éppen annyit érnek a próbálkozásaid most, meg a beszédet, mint mikor a nyugdíjasok leülnek a gép elé facebookozni. Szerintem inkább fogj meg egy keresztrejtvényt 's ülj le nyugodtan aztán fogd be a szádat. -néztem rá higgadtan, mire ő készült mindjárt felrobbanni. Mázli, hogy régebben direkt tanították nekem ezt a technikát 's a lereagálását, Apa mindenben a legjobbat akarta belőlem és ennek most nagyon hasznát is tudom venni. 

-Mondhatsz bármit akkor is te vagy most lent! Én parancsolok! -nézett rám, de csak lenézően tudtam neki válaszolni. 

-És ugyan ha szabad tudnom Drága Ryoto vezér mit szeretne? Áruljam el az egész szervezetem, vagy megölni? -tudod, hogy ezzel sosem fogsz semmit elérni és amúgy is, előbb halsz meg te, minthogy én kileheljem a lelkem előtted! -néztem rá, mire egy pofon csattant az arcomon, az előttem lévő nem bírta tovább, az agyában forrt a víz. -egy hang nélkül tűrtem a fájdalmat 's érzéketlen arccal figyeltem. 

-Majd meglátjuk milyen képet fogsz vágni ha meglátod mi van nálam! Kíváncsi vagyok, akkor is tudsz-e majd vigyorogni és tűrni mindent. -kicsit meghökkentettem, viszont nem értettem mire akar célozni. Vajon mi lenne nála? Egy pendrive adatokkal? Áh ahhoz túl hülye, hogy olyat megtudjon szerezni tőlünk...de gondolkodási időt sem hagyva újra elkiáltotta magát...Komolyan egy beszélő madárijesztő, nem csak, hogy ronda de hangos is...ki kéne szúrni téged egy tábla búza köré. 

-Hozzátok be! -mondta erős hangon, amire pár perc múlva nyílt az ajtó 's egy ember belökött rajta valakit.

Nem értettem mivan, de azonnal a földre zuhanóra kaptam a tekintetemet. A fején egy zsák a kezei szintén megbilincselve. Azonnal gyengén mocorogni kezdett, de nem olyan erőteljesen, elfojtott hangok következtek utána, valószínűleg a száját is bekötözték. Ryoto egy nagy mosollyal a bilincsnél fogva ami hátulról fogta össze szegényt, felhúzta 's talpra állította. Próbált ellenkezni, kicsit rázta a kezét, eltalálni akarta az elrablóját, de mivel nem látott ez nem igen sikerült neki, mintha...valahonnan ez a hirtelen ellenkezés ismerős lenne nekem...

-Na kit hoztam neked? -kérdezte kíváncsian, majd ezután le is rántotta róla a fejét takaró anyagot...'s ekkor...pillantottam meg ki is volt az áldozat, akiről eddig beszélt...Nem más volt, mint az én...Kedvesem...Akiya könnyáztatta szemei néztek rám, amire a lélegzetem is elállt...

-Akiya...

Sziasztok Gyümiteák!

Elnézést, hogy ezen a héten nem igen voltak részek, viszont most tudtam hozni egyet! Remélem tetszik nektek! Köszönöm, hogy elolvastad! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! Remélem a következőben is találkozunk! Addig is:

Sziasztok!<3<3<3