Érted mindent

26.

Shou szemszöge:

Tegnap este teljesen összezavarodtam Akiya miatt...minden mozdulata tette...elvisz az érthetetlenség felé...de mégis annyira boldog vagyok...és-és tegnap elmondta neki...azt ami már egy jó ideje nyomta a szívemet...viszont nem lökött el...nem mondott igazán semmit...inkább csak szorosan bújni kezdett jobban...Miért teszi ezt? Nem kéne ellöknie emiatt? Már nem is tudom igazán...vagyis már csak arra tudok koncentrálni, hogy éppen a karjaim közt alszik, az a személy akire mindig is vártam 's most végre beteljesült az mit akartam én. 

Reggel mikor felkeltem, Ő még békésen aludt egyre jobban közeledve hozzám. -elmosolyodtam 's a haját kezdtem el cirógatni, amibe olykor-olykor belesimulgatott. -mikor eltelt egy kis idő, befejeztem ezen tevékenységemet, ám meglepetésre még akkor is bújt a kezemhez, mint aki szeretné, hogy folytassam. -hát be kell valljam azonnal fülig húzódott a mosolyom és boldogan folytattam. Ő tényleg olyan már mint egy kiscica, csak nem vad inkább kezd megszelídülni. -odahajoltam 's egy lágy puszit hintettem a homlokára. -az arcát kezdtem el vizslatni. -erről jutott eszembe a tegnap este...az hogy mi is történhetett vele...a szemei könnytől áztatottak voltak...viszont nekem nem felelt...igaz jobbnak is láttam nem firtatni, de hát...annyira kíváncsi vagyok mi történt vele...mi az ami így megríkatta szegényemet...? Na mondjuk ezzel is az a gond, hogy csak Ő mondhatja el...bár nem hiszem, hogy megnyílik...nekem...vagy igen? Hiszen azonnal átjött és itt is maradt...Vagy csak azért  tette mindezt mert én voltam úgymond az egyetlen a közelben? Nem...nem gondolom, hiszen máskor is szorosan szokott bújni hozzám...szóval ha az Ő logikáját veszem...ha rossz történik kell neki valaki...de nincs olyan, hogy mindig kelljen neki valaki úgymond...mint egy társ vagy szerelem...Áh jut is eszembe! Én idióta elmondtam neki mit érzek...de hülye vagyok bazdmeg... -kezdtem ezekbe belegondolni, ám a kiscicám mocorgása, miközben ébredezett megzavarta e csodálatos "rituálét, ami a fejemben zajlott. -rám vezette a gyönyörű szép zöld íriszeit 's elpirult mikor meglátott maga mellett. Nem emlékszik vajon, hogy Ő maga jött át a saját lábán ide hozzám? Mindegy, de ha nem szól akkor majd nekem kell megtörnöm a közénk telepedő kínos csendet valamivel, legalább egy szóval...

-Jó reggelt Akiya. -mondta egy kis idő elteltével és rávezettem a tekintetemet. 

-Jó reggelt.. -suttogta halkan 's engem vizslatott a nagy imádnivaló szemeivel. -egy picit ezt csinálta, majd fészkelődni kezdett úgy, hogy minél közelebb legyen hozzá. -elkuncogtam magam -megfogtam óvatosan és magamhoz öleltem. 

-Nem harapok tudod jól, nyugodtan idebújhatsz ha szeretnél. -nyomtam egy puszit a homlokára, mire egy halvány pír jelent meg az arcán 's bólintott egyet. -ezután szorosan bújt hozzám perceken keresztül én meg öleltem és simogattam közben a feje búbját. -ezt a játékot játszottunk, vagyis csak csendben élveztük egymás társaságát. -közben még mindig nem tudtam kitapogatni mi is járhat az Ő fejében...sose tudom megmondani...annyira, de annyira már nem is tudom mit mondjak rá...Nem tudom mit kéne tennem, viszont nem hiszem, hogy akarok is...szeretném kiélvezni ezt a pillanatot, vajon lesz még ilyenre esélyem ez után is, vagy ne reménykedjek benne? Mindegy is amíg van addig kell becsülni, ha eltűnik és nem lesz, akkor majd megtanulod értékelni...'s hiányozni fog...vágyakozol utána míg egy sötét gödörbe nem fogsz érni, bár én nem fogok hisz nekem Akiya a fény akit sosem engedek majd el...ha kell akkor sem akarnám, viszont ki tudja mit hoz a jövő...néha jó lenne tudni.  

-Akiya éhes vagy, szeretnél enni? -kérdeztem meg, amire csak egy újabb bólintás volt a válasz. Komolyan már nagyon-nagyon érdekel mi lett vele...nem szól vissza és csendben hagyja magát...talán rá kellene kérdeznem? Vagy ha megtenném azzal lehet csak fájdalmat okoznék neki és rosszabb lenne a helyzet? Ahjj...mindegy is...inkább leviszem enni aztán csak lesz majd valami. -felkeltem 's rávezettem a tekintetemet. -ő csak felült és felállt az ágyra. -pislogva figyeltem.