Érted mindent

19.

Shou szemszöge:

Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan belemegy ebbe az egészbe. Úgy tűnik az Apja tudja, hogy hogyan kell hatni rá, viszont...mikor megemlítette az anyukáját, olyan szomorú lett hirtelen...valami történt vele, igaz...? Vagyis szerintem igen, de lehet csak beképzelem...Bár miután megemlítette feladta a szócsatát és bele is ment az egyességbe, vagyis megadta magát. Ezután valahogy olyan boldog lettem. Elöntött egy melengető érzés ami megkoronázta az életemben töltött napokat...ez egy különleges pillanat...igaz ha önszántából lenne, az még igazibb lenne, viszont arra most sajna nincs időnk, hogy randizósat játszunk...majd...egy kis idő múlva arra is lesz...

Mielőtt elmentem utoljára már visszatekintettem rá...olyan gyönyörű minden vonása...a szépsége egyszerűen magával ragadó...mintha egy angyal lenne az itt lévő pokolba, aki megment minden rossztól és csodával áraszt el...De azt ne felejtsük ki, hogy egy morcos angyalkával állunk szembe, aki még szerintem a postást se engedi közel magához...-elindultam haza és csak körülötte jártak a gondolataim, közben mindig áttévedtek erre-arra, de csak olyanra, ami vele volt kapcsolatos.

Már alig várom, hogy este is találkozzak vele. Plusz kíváncsi leszek, hogy fog állni rajta az általam küldött ruha...biztos elküld miatta a picsába, erre fogadni merek...Jön valaki lottózni velem? Annak fizetek egy fagyit... Szóval biztos nagyon-nagyon aranyos lesz benne, bár a cipőre kíváncsi leszek...mivel ehhez nem vehetsz fel valami sima edzőcipőt vagy ilyet...adtam neki hozzá egy olyat is...hmmm vajon meg fog tudni állni benne? Igaz ha majd majdnem összeesik ott lehetek, hogy elkaphassam, mint egy hercegnőt...aztán romantikusan orrba baszna, mivel az egész az én hibám lenne. Jajj, olyan romantikus ez a jelenet nem? -hazaértem és fel is vettem a szobámba az irányt. Hamarosan, majd készülődni is neki kéne állni...meg szólni Junnak, hogy neki is kéne jönnie. Nem mertem, neki előbb mondani, mielőtt a végén kitalált volna valami "jó" dolgot rá... -ekkora nyitottam ki az ajtót és ni csak...ki ült az ágyamon? Hát az emlegetett szamár...-odafordult egy mosoly és kíváncsi szemekkel figyelt engem, mint aki tudni szeretne mindent...Hát persze jöjjön ide mindenki és álljanak körül, majd hirdetem az igét...hogyne. -vissza néztem rá és csak bólintottam egyet. -boldog mosoly húzódott a szájára és odarohant megölelni. -lassan visszaöleltem és kuncogni kezdtem. -mióta ilyen néma?

-Gratulálok!! -mondta boldogan és majdnem megfojtott már, mikor kicsit eltoltam és lihegtem.

-Köszönöm...de te is tudtad, hogy ez lesz...nem mondhatott volna nemet...muszáj volt elfogadnia... -néztem rá és nagyokat lélegeztem.

-Nem baj, Haver! Akkor is nagyon ügyes vagy! Hamarosan megnősülsz! -mosolygott és felém nézett.

-Jah, igen. Gyorsak leszünk biztos, ami biztos, de szeretnék hivatalos is lenni. Szóval állj neki készülődni a ruhád hamarosan jön. Indulunk az eljegyzési partira, ami késő délután és olyan este között kezdődik. -erre felcsillantak a szemei és még szorosabban ölelt át.

-Uuuuuu ez lesz a legjobb!!! -vigyorgott és nem kívánt elengedni.

-Jah, de ha megint részeg leszel, nem vonszolom a segged. -vezettem rá a szemeimet komolyan, mire egy perverz vigyor húzódott a szájára.

-Igen, igen, mert te majd a kis csaj fenekét akarod magadra húzni, mi? -dugta ki rám a nyelvét és elengedett. -ez honnan szed ilyeneket? Ember...hogy lehet ilyen perverz???

-Hogyne...mindenképpen, na indulj, nincs sok időnk te perverz palánta. -nyomtam kifelé az ajtón, mire csak hátranézett

-Okéka, majd találkozok úgy is uraságoddal, de ám vigyázz óvatosan bánj este a kicsi töpszlivel. -bökött oldalba és át is ment a saját szobájába.