Az éjsötét szemek is csilloghatnak

A titkos nap

Octavi a nappaliba vette az irányt, majd leült a fekete színű bőr kanapéra. A szobában a két rövidebb fal mentés könyves szekrények sorakoztak, amelyek roskadásik voltak. A másik falon volt egy tv azzal szemben volt a bőr kanapé, hozzá társuló fotelekkel, mellyek körbe zártak egy kis asztalt. Az asztalon már ott pihent a bor és két pohár.

-Érezze otthon magát!-épp hogy lehetett hallani a férfi hangját egy szobából, aminek az ajtaja résnyire nyitva volt. Octavia híres volt a kiváncsiságáról, most sem fogta vissza magát, oda settenkedett és benézett a résen.

Alan éppen az ingét vette le, amikor meghallotta, hogy az ajtó beljebb nyílt. A lánynak hátat fordított ezért az nem láthatta a tanár selytelmes mosolyát. Úgy gondolta, hogy ideje, hogy kicsit zavarba hozza a kukkolóját, ezért a levetett inget követte a nadrág is, majd oda sétált a szekrényhez és keresgélni kezdett. A Octavia így oldalról csodálhatta....és hát volt is ott miben gyönyörködni. A férfi egész bal karján és a mellkasán tetoválások voltak. Gyönyörűen kidolgozott váll izmai voltak, a hasa pedig feszes volt és Octavia becslése szerint az  a bizonyos testrész se átlagosnak vélhető, hiszen nyugalmi állapotában tűnt akkorának mint más átlagosnak vélhető izgalmak közepette.

-Khm... Khm.. Ms. Taylor! Mondja csak meddig bámulja még a hímtagomat, mert már kezdem magamat feszélyezve érezni.-a lány annyira belemerült a fíxirozasba, hogy meg se hallotta a tanára szavait. De amikor az hirtelen felé fordult, majd nem felsikított, mert még izgatóbban nézett ki szemböl. Alan erre az elfolytott sikolyra majdnem elröhögte magát.

-Megkérdezhetném, hogy mit talál ilyen érdekesenek?- Kérdezte miközben  kinyitotta előtt az ajtót. A lány tekíntette még mindig a férfiasságán meredezett, de mikor a tanár megszólalt teljesen megsemmisülve idult el a tekintete felfelé Alan szemeit keresve, viszont azok pedig a lány melleit nézték, mert még mindig nem volt rajta póló.

-Nos, tudja én csak szerettem volna kérni egy pólót, mert az enyém tiszta vér.-mondta Octavia, próbálta leplezni a hirtelen jött kislányos zavarát.

-Ms. Taylor ezt még el is hinném, hogy ha nem bámulna percek óta!

-Tessék....De hisz... Várjunk csak! Ha maga tudta, hogy bámulom akkor miért is vette le a nadrágját ?!

-Most meg fogott!-mosolygott Alan selytelmesen. Elindult vissza a szobába és keresett egy fekete pólót és oda adta Octavianak.
-Kisasszony szeretné tovább nézni a műsorom, vagy addig esetleg nem ülne le kint?

-Nagyon szívesen nézném tovább a tanár úrat, de azt hiszem megyek inkább és töltök egy pohár bort magamnak.-a lány kisétált a szobából és vissza ült az előbb elfoglalt helyére.
-Egyébként, hogy akarunk bort inni, ha egy fél óra múlva vissza kell mennünk?-a férfi ekkor sétált ki a szobából egy fekete nadrágban és egy fehér ingben, ami fel volt türve a könyökéig.

-Nem megyünk vissza! Engedelmével telefonáltam egyet és megbeszéltem az igazgatóval a történteket, és ő ajánlottá fel, hogy ne menjünk vissza.

-Rendben, és azt nem említette, hogy beszélt-e édesanyámmal?

-Megkértem rá, hogy ne értesítse a szüleidet, mert te szeretnél majd velük beszélni! Remélem nem probléma.-felelte kedvesen Alan.

-Nem, nem probléma, köszönöm, hogy ezt megtette értem, de arra megkérhetném, hogy ne használja a szülői többest, apám nem él velünk, és nem is tartjuk a kapcsolatot.

A férfi oda sétált a kanapéhoz, leült a lány mellé és kinyitotta az üveg bort.
Töltött mindkét pohárba, majd az egyiket át akarta nyújtani, de előtte tisztázni akart valamit.

-Azt tudja Ms. Taylor, hogy ha ezt oda adom magának azzal én bűnt követek el, és azt se szeretném, ha azt hinné, hogy leakarom itatni, szóval örülnék ha ez a nap kettőnk közt maradna.

-Ez magától érthetődő, de ha ez a nap a mi titkunk lesz, akkor nem lehetne, hogy tegeződünk?

-Azt hiszem ez megoldható. Octavia akkor elmeséled a történeted?

-Igen elmesélem ha elmondod,hogy én  hogyan szólitsalak J.G. Alan? Mit jelent a J.G.?-kérdezte érdeklődve, majd bele kortyolt a borba.

-Nem bánod ha erre én is később válaszolok? Ehez még nekem is innom kellene. Az Alan jól lesz azt hiszem.-mosolygott kedvesen

-Rendben Alan! Az én történetem akkor kezdődött amikor édesanyám terhes lett Luciano Taylortól az egykori Cosa Nostra** vezetőjétől!

**Cosa Nostra: A Cosa nostra a leghírhedtebb olasz maffiacsoport, amely a 19. század közepe felé alakult ki Szicíliában.