Mámor és kéj

562 21 2
                                    


Figyelem! A történet (18+)-os részeket tartalmaz

-Beismered?-kérdezte Octavia felvont szemöldökkel

-Tagadnom kellene?-kérdezett vissza, hasonló gesztussal Alan.

-Ne merészelje.-az arca kipirosodott, de már nem az alkohol hatása miatt.

-Emlékeztessen kisasszony, hogy ezért a tiszteletlenségért büntessem meg.-felelte határozottan. A lány arcán egyszerre több érzelem futott át, a szíve pedig hevesebben kezdett dobogni, a két értelmű célzás végett. Alan láthatóan jól szórakozott rajta.

-Élvezed, hogy zavarba hozhatsz?

-Mindennél jobban.-vigyorgott gúnyosan
-Pedig nem tettem semmit. Még...

-De tennél?-kiváncsiskodott, de nem kapott választ azonnal.

-Maga flörtöl velem, Ms. Taylor?-kérdezte, egy hatalmas mosolyt villantva.

-Nem tudom, és maga Mr.J'ver?-kacérkodott tovább

-Úgy gondolom, igen!

Octavia nem értette, hogy mi történik. Abban biztos volt, hogy tanára, nem az első pohár italát fogyasztja, de még is furcsa volt a nyíltsága.

-Én azért örülök, hogy táncolhattam, azzal a 'Kedves' úrral.-felete szarkaztikusan, jelezve, hogy annak a férfinak már nyoma sincs.

-Nem mondja, hogy megkedvelte azt a fickót?-kérdezte drámaiam.

-Ami azt illeti lehet, megkedveltem. Mondjuk a maga szarkazmusa felül mulhatatlan. Vénember...-Octavia halkan hozzá tette a kedves becézést.

-Püff neki....talán tényleg kijár az a büntetés.-mondta somolyogva.
A lány egyre jobban kívánta a mellette ülőt. Az, hogy a férfi talán másképpen is megbüntetné, felkavarta az egész testét, alhasa szinte ritmusra lüktetett a gondolatra.
-Remélem megfelel ha itt alszol?-kérdezte Alan
-Mármint nem a kanapén, hanem a fenti vendég szobában.

-Nekem jó a kana....

-Felejtsd el, gyere megmutatom a szobát.-szólt közbe Alan, majd felkelt, és felsegítette diákját is.

Octavia kicsit szédült a sok alkoholtól, épp dőlni kezdett a kisasztal felé, amikor még az utolsó pillanatban két kéz megtartotta. Pár másodperc tétlenség után felpillantott, és mintha aggódást látott volna megcsillani a sötét szemekben.

-Ne haragudj, de nagyon hirtelen álltam fel.-nyugtatta meg tanárát, és érezte, hogy a kelleténél is közelebb állnak egymáshoz.

-Ennyire megszédítelek a dumámmal?-kérdezte kacéran.

Kétszer is fejbe csapta magát Octacia. Ő okosabb nő ennél! Nem fogja ilyen könnyen adni magát.
Felbátorodva jobb kezét Alan tarkójára vezette, és a hajába csúsztatta ujjait. Lassan lábujjhegyre emelkedett, és olyan közel hajolt a férfihez, hogy alsó ajkával végig tudta simítani a másikét. Majd tovább indult...

-Csak szeretnéd.-szólalt meg, közvetlenül a füle mellett. Alanből egy halk morgást csalt elő a kis akcióval.

-Így akarsz játszani?-kérdezte kissé feszülten

-Így!-felelte határozottan, majd az emelet felé intett.
-Akkor, megyünk?

-Csak utánad.

.......

Amikor belépett a szobába, még a villanyt sem volt ideje felkapcsolni. Érezte, hogy egy kéz a csipőjére csúszik, és szorossan magáhozz vonja, majd egy másik kéz a nyakára simul, amit nem sokkal később ajkak követtek. A tanár csókokkal és nyelvével kényesztett. Ocatvia pedig nem bírta sokáig az édes kínzást, megfordult és lecsapott a férfi szájára.

Az éjsötét szemek is csilloghatnakDonde viven las historias. Descúbrelo ahora