Az éjsötét szemek is csilloghatnak

A név eredete

Elnézést minden kedves olvasómtól a szünetért, de most már öbbet fogok tudni írni! Próbálkozok, hosszabb részeket kirakni....

A továbbiakban is jó olvasást!

;)
-------------

A

lan szíve kétszer olyan gyorsan vert, amikor leparkolt a ház előtt. Magának se merte bevallani de izgult.... nagyon is. Érdekelte, hogy a lány vajon, mennyire fog melepődni a vacsorán, vagy azon, hogy milyen különleges öltönyt visel, és nem utolsó sorban az is foglalkoztatta, hogy hogyan fog reagálni az igazságra.....

Erőt vett magán, majd végül egy gyors vívódás után a csengetés választotta, a kopogás helyett. Miközben várta, hogy ajtót nyissanak, megengedte magának, hogy gyorssan végig futassa tekintetét a házon.
Elkellett ismernie... Nem is olyan rossz!

Stílusa hasonló volt az ő házához, de náluk inkább a világos, krém színek domináltak, nem pedig a fekete.
A férfi egy szóval tudta volna leírni a házat, kifinomúlt! Amikor a szemei vissza találtak az ajtóhoz, már a lány állt vele szemben. A másfél fej különbség még így is tisztán meg volt, úgy is hogy Octavia magassarkút viselt.

Tudta, hogy illetlen amit csinál, de nem bírt parancsolni a vágyainak, a tekintete szép lassan elindult lefelé. Mikor meglátta mit visel a lány, önkéntelenűl is nyelt egy hatalmasat, amit Octavia is észrevett és szája diadalmasan kezdett felfelé görbűlni.
Alan, még egy szót a lánynak tulajdonított miközben vissza ért az arcához... töléletes.

-Jó estét!....Nos, nem hittem volna, hogy ennyire komolyan veszi a....."Csinosan öltözzön" megjegyzésemet! -mondta egy kedves mosollyal a tanár.

-Jó estét!...Minden esetre maga sem tétovázott. -mondta elismerően, és végig nézett a férfi öltönyén.
-Esetleg inna egy kávét vagy teát?-kérdezte illedelmesen.

-Ha nem bánja ettől most eltekinthetnénk?!

-Természetesen, egy pillanat és indulhatunk.-mosolygott kedvesen, és vissza lépett a házba. Egyenesen az étkezőbe indúlt el, mert tudta, hogy ott az anyja... vagy is az hitte de a szégyentelen nő szeméj az ablakon kukucskált ki, és leskelődött.

-Kicsikém ha neked az ott nem kell!-bökött az ablakra drámaian.
-Akkor elviszlek egy orvoshoz.-mondta drámaian, majd megölelte a lányát.

Octavia még egyszer vissza mosolygott az ablakban álló anyjára, amikor a férfi szívéjesen kinyitotta neki a kocsi ajtót.
Az autóban csak Alan parfümjét lehetett érezni, ami nagyon erős volt, de kellemes illatú. Mikor a tanár is beszált az autóban felhorkantott.

-Az édesanyja nem túl ügyesen választ magának rejtek helyet.-mondta gúnyos hangon, majd rátaposott a gázra, és már ott sem voltak.

....

Octavia nem igazán mert megszólalni útközben, azon malmozott, hogy ha alkalma adódik miről faggatózzon.
Végűl úgy döntött, hogy nem vár ilyen alkalmakra.

-Honnan tudta, hogy hol lakok?-kérdezte remélve, hogy választ is kap.

-Szívesen válaszolok, hogy ha ma estére elfelejtjük a formaságokat...-somolygott a férfi.

-Rendben! Honnan tudtad, hogy hol lakok?

-Nos ha annyira szeretnéd tudni, tegnap délután bementem az irodába és kiütöttem az igazgatót, majd feltörtem a gépét és kinéztem a rencerből a lakcímét.-mind ezt olyan nyugodtan mondta, hogy a lány biztos volt benne, hogy csak blöff, éppen ezért egy kacagást meg is engedett magának.
-Ilyen viccesnek tarja, hogy más testi épségét áldoztam fel, hogy megszerezzem a maga címét?-Octavia ijedt arcot vágott, mikor rájött, hogy talán tényleg ez az igazság. Mikor Alan a diák felé fordúlt, és meglátta az arcát, egy feletébb őszinte kacagást tört elő belőle..