Az éjsötét szemek is csilloghatnak

Hívás

Elnézést minden olvasótól, hogy ilyen sokáig nem volt új rész! Most már próbálok aktívabb lenni!

Jó olvasást!;)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Alan sosem kelt még olyan korán mint az nap.Már fél négykor főzte a kávéját, amit jobb esetben hétkor szokott. Mindíg csak feketén. Ez az egy megszokott rendszeresség volt az életében, az a bizonyos reggeli frissítő. Egész éjjel rémálmok gyötörték, hozzá volt szokva, hogy borzalmas alvó. Sosem tudta megérteni azokat az embereket akiknek szűkségük volt  nyolc órás alvásra, ő teljesen kipihentnek érezte magát pár óra után is.

Az nap csak 11-ig voltak órái, és az utolsó Octavia osztályával volt. Úgy döntött végűl, hogy az óra után megkéri a lányt, hogy délután látogassa meg. Már előre kitalálta, hogy mennyit is árulhat el magáról anélkül, hogy bajba sodorhatná magát és a diákját.

.....

Teljes magabiztossággal sétált az asztalához. Lerakta a táskáját, majd az osztály felé fordult. Szép lassan egyről-egyre végig nézte a tanulókat, ilyenkor memorizálta, hogy ki hiányzik azon az órán. Mikor Octavia helyére ért, egészen lefagyot. Másodopercekig elidőzött az üres szék bámulásával, mikor észbe kapott, folytatta tovább a diákok szemlélését.

-Valaki tud valamit Ms.Blackről és Ms.Taylorról ? -kérdezte, miközben vissza fordult az asztalához, és reménykedett, hogy a lány csak megfázott vagy valami hasonló nyavaja gyötri.

-Ava beteg, egész hétre kiírta az orvos. Octavia ma nem jött iskolába, nem tudunk róla semmit. -válaszolta egy szőke hajú lány, ő volt az egyetlen aki elég bátor volt megszólalni. Köztudott volt, hogy a rajz-történelem óra alap követelménye volt a síri csend, és ezt mindenki betartotta, féltek megtörni a csendet.

Alan ujjai teljesen elfehéredtek miközben szorította az asztal két oldalát. Hirtelen görcsös érzés keringett az egész testében, csak arra tudott gondolni, hogy a lánynak akkor eshetett baja miután tegnap nem túl szívéjesen elváltak. Egy pár másodperces önmarcangolás után érzelmes idiótának titulálta magát, majd folytatta az órát...

......

Miután sikeresen megtartotta az órát. Már indult volna haza, de valamiért még is az igazgazgató irodája felé vette az irányt. Maga se tudta miért, de meg akart győződni arról, hogy semmi baja a lánynak.

-Jónapot Mr.Enderson! Zavarhatnám?-kérdezte, miután egy kopogást követő "tessék" beinvitálta az irodába.

-Persze, Alan tudod, hogy te bármikor. Foglalj helyet kérlek. -mutatott rá a vele szemben lévő bőr fotelra.

-Ms.Taylor után érdeklődnék, ma nem volt az órámon! -mondta, miközben elfoglalta a felkínált ülő helyet. Próbált nem túl feltűnően érdeklődni. Nem akarta, hogy az igazgató bármit is bele magyarázzon.

-Nos az a helyzet, hogy próbaltam elérni az édesanyját, de sajnos nem vette fel a telefont.- valójában hazudott, hiszen tegnap Octavia édesanyja telefonált azzal, hogy a lánya, ma nem fog jönni.
-Valószínűleg csak szüksége volt egy kis pihenőre a fiatal hölgynek. Miért érdekel ez egyébként? Sose rohantál még az irodámba, hogy ha valaki hiányzott az órádról.-kérdezte az idősférfi, egy mindent tudó mosolyt vissza folytva.

-A tegnapi órán még nem tűnt úgy mintha valami gondja lenne, ezért jöttem érdeklődni. A történtek után, tényleg lehetséges, hogy szüksége volt egy szabadnapra.- próbált semleges hangon beszélni, de nem nyugtatta meg az a tény, hogy idősebb kollégája mindíg is a veséjébe látott, és ez most sem volt másképpen.