Az éjsötét szemek is csilloghatnak

A markában

Mr. Jackson elkönyvelte a sikerét, hiszen a diáklány az óra után az ő asztala elé állt, és várt, hogy ketten maradjanak a teremben.

-Elképzelésen sincs, hogy mi lehet érdekesebb az én órámnál.-ripacskodott drámaian, miközben még csak fel sem nézzett.

-Elnézést Tanár úr! Eléggé fáradt vagyok!-féligazság is igazság,gondolta Octavia

-Nos mondja mit csinált éjszaka alvás helyett, hogy ennyire kimerült lett tőle?-mosolyogott kacéran

A lány zavarában csak lesütötte a szemét, és nem mondott semmit, ekkor a férfi felállt, oda sétált az ajtóhoz és bezárta, majd elkezdett közeledni felé.

-Örülnék, ha a szemembe nézne amikor kérdést teszek fel!-A tanár egyre közelebb lépett a diákhoz.

-Nem adok olyanra választ  amihez önnek semmi köze!-felelte dühösen, és kényszerítette magát, hogy a férfi szemébe nézzen

Jackson egy hirtelen mozdulattal belemarkolt a lány hajába, a másik kezével pedig össze fogta Octavia csuklóit, és az asztalához nyomta a törékeny testét.

-Nem tetszik nekem ez a hangnem.-mondta, ragadozót megszégyenítő mosollyal, majd teljes súllyával rádőlt a diákja testére.
A hajánál fogva hátrafeszítette a lány nyakát és elkezdte csókolgatni!

........

Mr. Alan éppen indult vissza az irodájába, mikor az egyik ajtó mellett elhaladva dúlakodásra lett figyelmes! Próbált benézni az üvegen, de egy kis redőny levolt húzva.

-Eresszen el!-mondta Octavia dühösen.

Alan hallotta a gyanús hangokat, majd azonnali cselekedés miatt lenyomta a kilincset, de az ajtó zárva volt!

-Most legyen nagy a szád!-mondta, majd hírtelen megcsókolta a lányt de Octavia teljes erejéből ráharapott a férfi  ajkaira.

Ezt a meglepetést egy tetemes nagy pofonnal viszonozta a tanár, Octavia pedig a földre esett, lehunyta a szemeit, hogy elkezdjen számolni, amikor éppen valaki berúgta az ajtót. Egy pillanat alatt Jackson már a földre is hanyatlott, miután Alan egy hatalmasat bevert neki.

-Jól van?-kérdzte aggódva a tanár

Octávia nem foglalkozott a kérdéssel, már csak a fémes ízt érezte a szájában, ahogy elkezdett folyni a vére. Egy másodperc alatt ott termedt a fekvő féri felett.

-Ta rohadt szarházi.- mondta dühösen, majd az arcába köpte a vérét!

-Nyugodjon meg Octavia,már nem bánthatja, teszek róla!-közben maga felé fordította a lányt és rá mosolygott!

-Maga tud mosolyogni?-kérdezte egy kis mosollyal a diák

-Maga pedig tényleg olyan szemtelen mint mondják! De komolyan kérdeztem! Jól van?-mosolyodott el még egyszer, bátorítóan.

-Igen azt hiszem, de nem akar elálni.-mutatott az állára ahonnan még mindig özönlött a vér.

-Gyere velem, nekem most van egy óra szünetem, neked pedig leigazolom.

-Rendben, de csak ha megígéri,hogy többet fog mosolyogni!

Alan csak bólinott, és kikísérte a lányt a teremből, hátra hagyva a fetrengő irodalom tanárt.Mikor kiértek az iskolából, az autója felé vették az irányt.

~Most menjek el vele? Nem lenne jobb haza mennem?-vívódott magában Octavia.

-Azta! Ez az ön autója?-hát autók terén se rossz az izlésse,gondolta magában

-Igen,ismered?

-Valójában elég jól, ez a Maserati GranTurismo Sport mindíg is  kedvencem volt.  - ......Ráadásul feketében, hát eléggé illik hozzá, dögös mindkettő, az egyszer biztos, ezt inkább nem mondom neki

-Nocsak tényleg értesz hozzá, akkor még a garázsban is kifejtheted a tudásodat! -mosolyodott el megint
~Hát én teljesen kikészülök ettől a mosolytól,várjunk csak... azt mondta,hogy a garázsban? Mármint az övében?

-Mármint akkor önhöz megyünk?-kérdezte Octavia kissé zavartan.

-Persze, valahogy elkell látni a sebedet. Nem gondolom, hogy kórházba szeretnél menni, igaz?!-felelte komolyan

-Hát valójában igaz!

Alan át sétált a túl oldalra, és kinyitotta a lánynak az ajtót! Majd elindultak a házához....