Hotel Daimon

18. Countdown //2:1//

- Helló mindenki! Öm... Mit álltok itt? - Mondom, ahogy besétálok a lobbiba, ahol a norvégok, Sátán, meg a húgom és a barátnője egy idegent bámulnak, szúrós szemekkel.

- Őt figyeljük. - Morog kedvesem az idegen irányába, mire én is odafordulok. A szőke férfi láttán összehúzom a szemöldököm, majd a többiekkel nem is foglalkozva elé sétálok.

- Helló Kronosz! Mi járatban a mi kis hotelünkben? Mellesleg jobban teszed, ha összeszeded magad mielőtt Gaiana megjelenik. - Vigyorodok el, mikor a férfi hatalmasat nyel és elfehéredik az arca. Végül viszont csak felemeli a két karját és a szemembe nézve válaszol.

- Nem akarok rosszat Loki! Csak kiélvezem ezt a maradék... - Itt jobb kezével a zsebéből elővesz egy órát. - Három nap, nyolc óra, tizenkét perc nyugalmat. - Mondja, ahogy elteszi az órát.

- Miért? Mi lesz akkor? - Kérdezem most már morcos arccal.

- Nem mondhatom meg. - Vonja meg a vállát.

- Na ne szórakozz! - Lép mellém Athy.

- Szia kisunokám. - Vigyorog rá a férfi.

- Szerintem jobban teszi, ha arra nem emlékezteti. - Jelenik meg a vállam mellett párom is.

- Miért? - Néz meglepetten a lányra. - Hát Athéna vagy. - Pislog rá.

- Mi ez a gyülekezet? - Hallom meg hirtelen anyám hangját.

- Neked annyi. - Kuncogom, mikor a nő mellénk ér.

- Mit keresel itt? - Anya tekintete szinte öl, ahogy a szőke férfit nézi. - Nem megmondtam neked, hogy ne merd betenni a lábadat a hotelembe?! - Áll anya Kronosz elé.

- Gaiana kedves, nem a tiéd a hotel. - Mosolyog kedvesen a nőre a férfi, mire anya szó szerint két kézzel kapja el a nyakát.

- Utoljára kérdezem mi a fenét keresel itt? Ahol te megjelensz ott mindig bajok vannak! Tudni akarom miért vagy itt?! - Követeli anyám.

- Mi ez a tömörülés? - Hallom meg Lucifer hangját és mikor felé nézek látom, hogy Vlad is vele van, sőt Valeriu is.

- Anya megfojtja Kronoszt! Apát hol hagytátok? Már csak ő kellene. - Nevetem.

- El van foglalva, nyakig ült egy használati útmutatóban. - Vonja meg a vállát Valeriu.

- Mit keres ő itt? - Kérdezi Lucifer, ahogy a férfire mutat, akit anya már fojtogatni kezdett.

- Ezt akarom én is tudni. - Morogja anya a fogai között.

- Ha elengedsz mindent elmondok, de nem akarok megint fiatalon meghalni. - Nyavalyog a férfi, erre pedig anya lassan elengedi a nyakát.

- Gyerünk! Beszélj! - Lép egyet hátra, mire az idő ura fúj egy nagyot.

- Utoljára akkor voltam ilyen kellemetlen helyzetben, mikor a fiam bezárt a Tartaroszba. - Motyogja a nyakát nyomogatva.

- Jobb, ha beszélsz, az isteneink nem éppen a legártalmatlanabbak. - Kuncog kedvesem, ahogy átkarolja a derekam.

- Mondom, mondom. - Emeli fel a kezeit. - Ahogy Lokinak is mondtam igyekszem kiélvezni a maradék nyugodt időt.

- Miért mi lesz akkor? - Kérdezi a felemás szemszínű norvég maga előtt összefont karokkal, akinek a derekát Sátán öleli szorosan.

- Elkezdődik a világvége. - Vigyorodik el az idő ura, mi meg mind pislogunk rá.

- Anya ne ölj meg. - Nézek rá, majd vissza Kronoszra. - Mi a kurva anyádat akarsz? - Kérdezem, amivel elérem, hogy anyu lekeverjen nekem egy tockost.

- Illem fiam! - Rázza meg a fejét, én pedig sajnálkozó tekintettel nézek rá és nyomom kezem a fájó pontra a nyakamon.

- Elkezdődik a világvége. - Von vállat megint Kronosz, én pedig megforgatom a szemem.

- Jó, végleg elmentek neki otthonról. - Legyintek egyet. - Nem árt senkinek, nekem meg fontosabb dolgom is van, mint egy őrült hülyeségeivel foglalkozni. - Fordulok el tőle, majd kedvesemre nézek. - Jössz? - Erre ő megfogja a kezem.

- De még mennyire. - Jelenti ki.

- Vacsoránál találkozunk. - Kuncogom, ahogy Kvasirt elrángatva otthagyom a többiekkel a férfit, aki úgy néz ki vénségére teljesen megbolondul. - Méghogy világvége. - Rázom meg nevetve a fejem.

- Kronosz sose volt normális. - Szólal meg mellettem Kvasir. - Akkor elmegyünk arra a sétára, amiről tegnap beszéltünk? - Jön a kérdés, én pedig csak felvigyorgom rá.

- De mennyire, hogy el. - Állok meg és ölelem át a nyakát. A hotel egy olyan részén vagyunk, ahol nagyon kevesen járnak. Így a vámpír átöleli a derekam és közel hajol hozzám.

- Hátha sikerül veled elfeledtetnem ezt az őrültséget. - Kacsint rám, én pedig felnevetek.

- Jól csinálod. - Suttogom, ahogy közelebb hajolok hozzá és csak ennyire van szükség ahhoz, hogy az ajkai az enyémekre tapadjanak. Azóta az első csók óta Norvégiában gyakran lop tőlem csókokat. - Ugye tudod, hogy most nem foglak elhagyni téged? - Kérdezem közvetlen az ajkai felett.

- Nem is hagynám. - Jön a válasz egy újabb csók előtt, ami közben már beletúr a hajamba is.

- Hé ez egy hotel! Menjetek szobára. - Mikor meghallom az idő urának hangját csak egy hajszálon múlik, hogy ne forduljak meg és öljem meg itt helyben és ez a hajszál is csak annyi, hogy Kvasir szorosabban húz magához és a fülemhez hajol.

- Sverrir, nyugalom. Elkezdtél alakot váltani. - A suttogott szavakra kitátom a szám meglepetésemben. Persze azt tudtam, hogy anno előző életemben tudtam ilyet csinálni, de ennek nem kellene azt jelentenie, hogy most is tudom ezt a képességet használni. - Sokkal jobb! - Simít végig az arcomon.

- Egy isten és egy vámpír, hova jut egy világ. - Sóhajt a hátam mögött Kronosz.

- Ha nem fogod be azonnal ebben az életedben is kasztrálva leszel. - Nézek rá a vállam felett. - És csak hogy tudd, már anno is meg akartam magamnak szerezni őt. - Simulok a vámpíromhoz.

- Csak makacs voltam. - Suttogja a fülembe, amivel eléri, hogy megremegjen a lábam.

- Érdekes, nem is tudtam. - Vonja meg a vállát. - Mennyi érdekesség van ebben a hotelben élvezni fogom a nyaralásom. Kell egy kis kikapcsolódás. - Neveti, ahogy elmegy mellettünk.

- Sose kedveltem. - Rázom meg a fejem, majd Kvasir vállára hajtom.

- Nem a legkellemesebb társaság ezzel egyet kell, hogy értsek. - Szorít jobban magához. - Biztos ne inkább a szobádba menjünk megnézni egy filmet? - A kérdés meglep, de az ötlet nem is olyan rossz.

- Ott biztos nem futunk vele össze. - Nézek fel kedvesemre, aki biccent egyet. - Akkor mire várunk még! Gyere Kvas! - Lépek el tőle és fogom meg a kezét, hogy magam után húzva őt eljussunk a hotel azon részére, ahova vendégeknek nincs bejárás. Azon belül is az én szobámba, ahol elengedem szerelmem. - Bocsi a kupi miatt. Tegnap este már nem volt erőm összepakolni. - Mondom, ahogy a tévémhez lépek.

- Ugyan, ne is foglalkozz vele. Ez is te vagy. - Ül le az ágyamra.

- Örülök, hogy így gondolod. - Mosolygom rá a vállam felett. - Mit nézzünk? - Kérdezem.

- Amit csak szeretnél. A te figyelmedet próbáljuk éppen elterelni. - Jön a válasz, én meg kuncogva megrázom a fejem.

- Te akartad! - Kuncogom és fordulok el, hogy elindítsam a kedvenc filmem, majd lehuppanok Kvasir mellé. - Gyerünk kedves, feküdj mellém. - Kacsintok rá, ő meg elneveti magát és mellém is fekszik, majd átkarolja a vállamat és így élvezzük a filmet.