Kvasir POV
Nagyokat ásítva ülök a helyemen Párizsban a Nagytanács ülésén, mikor az egész kellős közepén megjelenik az ajtóban Valeriu és akaratlanul is elmosolyodok, már tudom mi fog történni és már alig várom. A vámpír férfi nyugodtan sétál el a terem közepéig, majd kihúzza magát.
- Nagytanács! Eljött az ideje, hogy a körünkben üdvözöljük néhány teremtményt. Az enyém, a megtiszteltetés, hogy bejelentsem őket. Hölgyeim és uraim a teremtmények nagy nagytanácsa visszatért.
- Az lehetetlen! Kettőről nem is tudunk, hogy élnek-e még! - Mordul rá Valeriura a vámpírok képviselőinek vezetője. Amivel csak annyit ér el, hogy én is és a megszólított is mérges és szúró pillantással ajándékozzuk meg őt.
- Nem hiszem, hogy adtam engedélyt megszólalni! - Mondja végül a terem közepén álló vámpír, akinek a keze felett hirtelen megjelenik a füstkoponya, ami a képességét jelenti.
- Neked elment az eszed Valeriu! - Kiált egy újabb hang, mikor is az ajtóban egy ismerős fehér hajkorona jelenik meg, arcán nem tetszéssel.
- Mi a fene tart eddig? - Kérdezi a démon, mire Valeriu leereszti a kezét, eltüntetve a füstkoponyát és kihúzza magát.
- Nem akarják elhinni, hogy visszajöttetek. - Jelenti ki a férfi, mire a démon megforgatja a szemeit és morog egyet.
- Akkor jelents be, mielőtt ezek nyakra mennek! - Mutat a háta mögé és tűnik el. Valeriu kuncog egyet, majd oldalra áll és az ajtó felé tartja a jobb kezét.
- A spillmordere! - Ahogy ezt kimondja belép a terembe egyszerre mind a négy tag és magukat kihúzva lépnek a vámpír mellé.
- Ki a fenék vagytok ti? - Pislog egy vérfarkas.
- Óvatosan a szavakkal barátom, mert a végén képtelenek leszünk elvinni téged egyet játszani. - Szólal meg Vlad, mire a párom szemei csillogni kezdenek és összekulcsolt kezekkel könyörgőn fordul a vérfarkashoz.
- Kérlek, kérlek bassz el valamit! - Könyörgi, mire már nem bírom visszatartani a nevetést, amivel elérem, hogy mind rám nézzenek.
- Le se tagadhatjátok, hogy rokonok vagytok Sverrir, ő is ugyanígy könyörgött. - Biccentek Valeriu felé.
- Nem hiába a bátyám. - Kuncogja, én meg csak mosolygom rá.
- Most már igazán elmondhatnátok, hogy kik vagytok. - Morog a főnököm.
- Engem és őt tudjátok. - Szólal meg Lucifer és mutat maga mellett Sátánra. - Ne mondd vámpír, hogy elfelejtettétek ki a spillmordere másik két tagja! - A hangneme jeges és úgy néz a férfire, hogy ha tekintettel ölni lehetne a főnök régen halott lenne.
- Az istenek régen meghaltak, Vlad Draculról pedig már évszázadok óta nem hallottunk. - Köpi a szavakat egy másik vámpír, mire Vlad lehunyja a szemét.
- Én vagyok Vlad Dracul. - Mondja a férfi és mikor kinyitja a szemét az alakja megváltozik, nem nagyban, de pont annyira, hogy az a fehér hajú Vlad Dracul legyen, akit mindenki ismer.
- Az istenek meg eléggé élnek, én is egy élő példa vagyok rá. - Fonja össze maga előtt a karjait Louki.
- Persze! - Jön valahonnan egy hang, aminek a gazdáját nem tudom beazonosítani. Szerelmem viszont csak elmosolyodik és mindenki szeme láttára nyúlik meg a haja, ahogy tegnap előtt, de most az átalakulása nem áll meg ennyinél. A szemei a szokásos barna helyett kék lángokban úsznak és a következő pillanatban a ruhája is megváltozik, én meg eltátom a szám. Most tényleg úgy néz ki, mint anno nézett ki, ez volt az az alak, aki életem korai éveit színessé tette.
- Üdv teremtmények, a nevem Louki Cosse, én vagyok Loki a csínytevések istene. - Vigyorog tovább és int egyet.
- A spillmordere visszatért? - Suttogja egy démon valahol a teremben.
- Ezt mondtuk eddig is! - Tárja ki a karjait szerelmem, majd egyszerűen hozzám sétál és megfogva a kezem felhúz magához, majd le a többiekhez.
- Sverrir? - Suttogom, ő meg most már sokkal kedvesebben mosolyog rám.
- Hiányzott az ölelésed. - Vonja meg a vállát és ennyi nekem elég is, hogy átkaroljam a derekát.
- Az a gyerek tényleg Loki! - Hápog az egyik vámpír.
- Honnan veszed? - Rivall rá egy neko.
- Norvégiában minden teremtmény tudja, hogy Loki odáig volt Kvasirért. - Forgatja meg a szemét a vámpír.
- Elég. Engem nem érdekel, hogy kik ezek, meg milyen kapcsolatuk van a tanáccsal. - Áll fel egy vérfarkas. - Én azt akarom tudni mit akarnak itt? - Kérdezi jeges hangon, mire a csapat Loukira néz, aki megforgatja a szemeit.
- Röviden? - Fordul el a kérdezőtől. - Az istenek nem haltak ki, el akarják hozni a Ragnarököt és meg kellene ezt akadályoznunk. - Fúj egy nagyot.
- Ha te vagy Loki, akkor te hoztad el a Ragnarököt, miért hinnénk neked? - Kérdezi a vérfarkas.
- Egy, nincsenek gyerekei. Kettő, nincs sok értelme. Három, miért akarna világvégét, mikor végre megszerezte magának, amire vágyott? - Jön egy hang mögülünk. - Helló főnök. - Int nekem Áskel, mikor hátra fordulok megnézni ki szólalt meg.
- Nem azt mondtam nektek, hogy maradjatok kinn? - Kérdezem, ő meg a nyakát vakarja.
- Elég hangosak voltak idebenn. - Vonja meg végül a vállát.
- Én nem... - Kezd bele megint a vérfarkas.
- Nem kérdeztük a véleményed, segítetek, mert ez a nagytanács feladata. - Szólal meg ridegen Vlad.
- Egy csomó vendég fog jönni a hotelbe, mennyi foglalást kell csinálnom. - Fogja meg a fejét Louki.
- El van intézve. - Jön egy hang jobbról, mikor pedig oda nézünk egy vérfarkas mosolyog ránk kedvesen.
- Mi? - Billenti oldalra a fejét Louki.
- Van egy foglalásom Vladimir Volkov névre. - Mondja a farkas, mire mi mind tágra nyílt szemekkel nézünk rá, egészen amíg kedvesem nem csettint egyet.
- Igen, emlékszem. Konferencia foglalás. A negyedik emelet és a 334-es. Nem is értettem mi volt az. Mellesleg a húgom nagyon jóban van a lányával, ha érti, hogy értem. - Mosolyog a férfire szerelmem.
- Pontosan tudom, ha nem tudnám nem maradhatna maguknál. - Biccent a vérfarkas. - A lányomtól tudtam az esetről és előre gondolkodtam. - Vonja meg a vállát.
- Megspórolt egy kis időt nekünk, az már biztos. - Jegyzi meg Sátán.
- Amint lehet, várjuk önöket a Kastélyhotel Daimonba. - Vigyorog kedvesem, ám a mosoly azonnal eltűnik az arcáról és jeges tekintet veszi át a helyét. - Ne késsenek. - Mondja, majd a csapatunkhoz fordul. - Srácok, menjünk még szeretnék elmenni abba az étterembe, amit mondtál Lucifer, mielőtt haza megyünk. - Alig, hogy ezt kimondja már megint az én Loukim áll mellettem és öleli át a derekam. - Görögországban találkozunk. - Int hátra se fordulva, majd kirángat engem a teremből, ahonnan hamarosan a többiek is követnek minket.
- Biztos vagy benne, hogy menni fog Louki? - Kérdezem halkan, ő meg mosolyogva felnéz rám.
- Végre veled vagyok és nincs az a Ragnarök, ami el tud tőled venni. Ezt megígérem. - Jelenti ki és tekintetében olyan elszántságot látok, amit tényleg nem tudok megkérdőjelezni.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Hotel Daimon
Ficção Geral"Kastélyhotel Daimon ★★★★ Görögország északi részén, nem messze Kalambaka városától, több mint 300 méterre a tengerszint felett, a meteora képződmény egyik szikláján helyezkedik el négycsillagos szállodánk, ahonnan festői kilátás nyílik egy felől a...
