Ahogy az várható volt a Daimon másnap reggel megtelt a teremtmények nagytanácsával. Mondjuk engem annyira nem érdekel, hogy itt vannak, persze csak addig, amíg nem csinálnak semmi galibát. Erről pedig rögtön érkezésükkor a Denevér gondoskodik is.
- Csak, hogy tudjátok hol a helyetek, amíg ennek az egésznek vége nem lesz, addig Valeriu akkor használja a képességét büntetésre, amikor jónak látja. Remélem nem ismétlődik meg, az ami legutóbb történt. - Néz jeges tekintettel, de mosolyogva a vámpírokra, akik hevesen bólogatni kezdenek.
- Éljen! - Kiált fel boldogan bátyám.
- Nem! - Jelenik meg anya csípőre vágott kézzel. - Nem fenyítjük a vendégeket.
- De asszonyom... - Kezd bele Vlad, anya azonban olyan mérges tekintettel néz rá, hogy a szó is benne ragad.
- Semmi de! Ez az én hotelem, itt nem lesz fenyegetés, értve vagyok? - Kérdezi, mire Vlad és Valeriu is haptákba vágja magát.
- Igenis asszonyom! - Mondják egyszerre, mire anya biccent egyet.
- Anyu! - Szólítom meg, amivel elérem, hogy mosolyogva forduljon felém.
- Igen, kincsem? - Kérdezi oldalra döntött fejjel.
- Ők voltak, azok akik úgy felhányták a szobát a múltkor, hogy Athyval egy hétig takarítottátok. - Elég csak ennyit mondanom, hogy anya tekintete megkeményedjen és Valeriuhoz forduljon.
- Drágám, megmutatnád az uraknak hogyan kell rendben tartani egy szobát? - A kérdés teljesen ártalmatlannak hangzik, de aki csak egy kicsit is ismeri anyát az tudja, hogy ez a kérés mindent jelent csak nem jót.
- Természetesen anya. - Biccent mosolyogva Valeriu, majd a vámpírokhoz fordul. - Uraim, kövessenek. - Mondja, majd vezeti el a nagytanács vámpír tagjait.
- Asszonyom! Jelentjük alássan a feladat teljesítve! Mit csináljunk most? - Jelenik meg csurom vizes hajjal a norvég négyes.
- Köszönöm fiúk. Lennétek olyan szívesek, hogy megnézitek, hogy a férjemnek sikerült-e végre összeraknia azt az ördögi mosógépet, ahogy ő nevezi? - A négy vámpír erre kihúzza magát.
- Igenis! - Vigyorognak és már el is tűnnek.
- Mr. Volkov, a lánya várja már a 333-ban. - Mosolyog anya a vérfarkasra.
- Köszönöm Gaiana. - Biccent az, majd elindul a lépcső felé.
- Lucifer kérhetek egy szívességet? - Fordul anya a Denevér mellett álló démonhoz, mire az meghajol.
- Szolgálatára állok asszonyom. - Mondja tiszteletteljesen.
- Elintéznéd ha megkérlek, hogy a fajtársaid ne okozhassanak semmiféle problémát? - A kérdés bár borzalmasan udvariasra sikeredett igazából anya nyelvén annyit jelent "Tüntesd el őket a szemem elől és ha bármi bajt csinálnak, én nyúzom meg őket."
- Ezer örömmel. - Vigyorog a démon. - Sátán, Vlad, segítetek? - Fordul barátaihoz, majd mikor azok biccentenek a hármas elvezeti valamerre az emelet felé a démonokat.
- Athy! - Kiáltja el magát anya és ezzel sikeresen eléri, hogy majdnem megsüketülök, meg azt, hogy a húgom rekord idő alatt kerül elő a semmiből.
- Itt vagyok! Itt vagyok! - Fújja ki magát a lány, ahogy anya elé áll, aki megsimogatja a fejét.
- Jól emlékszem, hogy múltkor azt mondtad, hogy kellene egy kis segítség, hogy leteszteld a farkas részleget? - A húgom erre gyanakodva néz anyára, de végül megszólal.
- Igen, ezt mondtam, miért? - Jön a jogos kérdés.
- Szereztem neked teszt közönséget. - Az a vigyor, amit anya ehhez hozzácsatolt és amit válaszul Athy adott olyan volt, hogy attól még a hideg is kirázott.
- Sajnálom a vérfarkasokat. - Suttogja mellettem Kvasir.
- Én is! - Helyeselek olyan halkan, ahogy tudok.
- Kérem uraim, hölgyeim kövessenek. - Int Athy a wellnessekbe vezető ajtó felé és ezzel elvezeti az utolsó embereket is, akik megszállták a hallt.
- Minden rendben van a szobákkal fiúk? - Fordul anya felém és Kvasir felé, majd Marsallhoz, aki csak egy felmutatott hüvelykujjal adja anya tudtára, hogy minden a legnagyobb rendben.
- Ugyanígy vagyunk mi is. - Biccentek egyet, amivel elérem, hogy anya megkönnyebbülten fújjon egyet.
- Legalább ez rendben van. - Forgatja meg a szemeit.
- Miért, mi a baj? - Húzom fel a szemöldököm, ő meg jobb kezét a homlokára nyomja.
- Le kell állítanom Kronoszt, mielőtt még több vendégre hozza rá a szívrohamot. Azt állítja, hogy ma este lesz a világvége és ez az őrült felköltözött az egyik tetőteraszra. - Rázza meg anya a fejét.
- Ne is foglalkozz vele anya, tudod milyen. - Legyintek egyet. - Ott fenn legalább senkinek sem megy az agyára. - Kuncogom.
- Ebben van valami. - Gondolkodik el anya, majd sóhajt egyet. - Megyek megnézem megjött-e már a narancs, amit a múlt héten rendeltem. Jó munkát fiúk. - Int nekünk és indul el a főajtó felé.
- De nagy lett a csend hirtelen. - Motyogja Kvasir.
- Ne is mondd, de sokkal jobb, mint a nagytanácsot hallgatni, ahogy azért nyavalyog, hogy nem tudja mit kezdjen magával, nem? - Mosolygom szerelmemre, aki elneveti magát.
- Jogos, jogos. Nyertél sverrir. - Öleli át a vállamat és ad egy csókot a homlokomra.
Szerencsénkre a nap további része viszonylagos nyugalomban telt, mármint azokat az eseteket leszámítva, mikor a hotel belerengett abba, hogy valahol valaki felkiáltott. A kiáltások okaira viszont estig nem derült fény, így csak találgatni tudtuk mi a recepción, hogy vajon mi folyik a hotel többi részén. Ám lehet, hogy jobban jártunk, hogy nem tudtuk mi volt, abból kiindulva, hogy anya estére olyan fáradtnak nézett ki, mint már régen nem.
- Louki kincsem felmennétek a tetőteraszra és letessékelnétek Kronoszt, nem maradhat fenn egész este. - Rázza a fejét anya és már ebből tudom, hogy nagyon, de nagyom elege van a helyzetből.
- Természetesen anyu, bízd csak ide. - Mosolygom rá biztatólag.
- Köszönöm. - Ásít egy nagyot majd tűnik el az egyik ajtón túl, én meg Kvasirral felcaplatok a tetőteraszra, hogy megkeressem azt az istenek gyöngyét. Nem meglepő módon nem kell sokáig kutakodnunk, hiszen a férfi még csak nem is erőltette meg magát, hogy elrejtőzzön, sőt. Egy koktéllal a kezében fekszik egy napágyon és bámulja az eget. Én ránézek szerelmemre, aki csak a fejét rázza a látványtól, így úgy döntök kézbe veszem az ügyet és odamegyek az idő istenéhez.
- Nem maradhat kinn egész este. - Vágok bele a közepébe, minden magyarázat nélkül.
- De hát innen lesz a legjobb kilátás. - Sóhajt fel, mikor is a tetőteraszon megjelennek a barátaim, a norvég négyes, meg a húgom és a barátnője.
- Mire? - Tudakolja Vera, a vérfarkaslány, aki szokásához híven rá van tapadva a húgomra.
- A Ragnarökre. - Vigyorog a férfi, mintha ennél egyértelműbb már nem is lehetne a helyzet.
- Hogy mi? - Kapja fel Athy a vizet.
- Még fél perc. - Veszi elő az óráját Kronosz. - Jut eszembe. Loki csókold meg. - Ül fel a férfi és lök oda a páromhoz ezzel elérve, hogy tényleg megcsókoljam a férfit. - És a Ragnarök elkezdődött.
- Ez az augusztusi csillaghullás idióta! - Morogja Sátán, én pedig lassan elengedem Kvasir ajkait és felnézek az égre.
- Káprázatos. - Mondom mosolyogva, ahogy meglátom az ezernyi hullócsillagot.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Hotel Daimon
Ficção Geral"Kastélyhotel Daimon ★★★★ Görögország északi részén, nem messze Kalambaka városától, több mint 300 méterre a tengerszint felett, a meteora képződmény egyik szikláján helyezkedik el négycsillagos szállodánk, ahonnan festői kilátás nyílik egy felől a...
