Hotel Daimon

24. Istensors //2:7//

- Biztos vagy benne, hogy ez egy jó ötlet volt? - Kérdezi Vlad, ahogy mellettem sétál, de rám se néz, miközben egyre közelebb kerülünk ahhoz a helyhez, ahol anno meghaltam.

- Nem, de nincs más választásom. - Mondom komolyan.

- Minden rendben lesz Loki, mi itt vagyunk melletted. - Fogja meg a vállam szerelmem.

- De még mennyire! - Kurjantják egyszerre a beosztottai.

- Ránk is mindig számíthatsz, hisz egy csapat vagyunk! - Hallom meg Lucifer hangját, aki mellett Sátán lelkesen bólogat.

- Mi pedig sose hagynánk cserben a családunk. - Kuncog Valeriu és vigyorog mellette Athy és anyáék. Mögöttünk pedig a tanács sétál, de mindannyiukon érzem, hogy nagyon idegesek. Viszont nincs sok időm gondolkodni a helyzeten, hiszen amikor kiérünk a szirt szélére a lábunk alatt meglátok egy férfit, aki mögött egy nagy csapat katona áll.

- Ki az a pacák? - Kérdezi az egyik norvég.

- Odin. - Mondjuk egyszerre Athyval.

- Ő az egyetlen, aki képes ilyen élethű katonákat teremteni az egyszerű kövekből. - Magyarázom, mikor mindenki kérdőn néz ránk. - Ez volt a névjegye. - Vonom meg a vállam.

- Mit csináljunk? - Hallom meg magam mögött a nagytanácsot.

- Harcolunk azok nem fognak anélkül elengedni minket. Márpedig nekem van egy kis megbeszélni valóm Odinnal. - Mondom komolyan. - Spillmordere! - Nézek a többiekre, mire ők elvigyorodnak és abban a pillanatban mikor én felveszem a harci alakom ők is felveszik azt az arcukat.