- Helló, Louki! - Hallom meg Kvasir hangját hirtelen a hátam mögött, mire a szívemre nyomom a kezem és morcosan fordulok felé.
- A szív rohamot hoztad rám! - Morgom, ő pedig a füle hegyéig elpirul.
- Bocsánat. - Motyogja, én meg elnevetem magam.
- Semmi baj. Na, mi újság? - Kérdezem, mire ő hatalmasat nyel, én meg gyanakodva nézek rá.
- Szabaddá tudod magad tenni holnapra? - Jön a kérdés, ami annyira meglep, hogy pár pillanatig nem is válaszolok neki.
- Igen, de miért? - Tudakolom nem értve, hogy mi a fenéért ilyen ideges a férfi.
- Szeretnélek elvinni Norvégiába, ha lenne kedved. - Fordítja el rólam a tekintetét, mintha szégyenlené magát.
- Megoldható, bár szólnom kell anyának, hogy állítsa be Athyt vagy Marsallt a recepcióra, de megoldom. - Mosolygom rá, mire neki is felderül az arca.
- Reggel hatkor itt leszek érted, rendben? - Kérdezi a kezeit tördelve.
- Számíthatsz rám Kvasir! - Kacsintok rá. - Akkor reggel! - Fordulok el tőle, hogy elsiessek megkeresni az öcsémet, hogy hátha be tudom fogni magam helyett a recepcióra és legalább Athy nem ölne meg, hogy elrángatom a barátnőjétől, a péntek náluk mindig bajos nap, ha éppen nincs vezetésük akkor mennek randizni, úgyhogy ha lehet elkerülném, hogy belezavarjak az idilljükbe.
Végül egy fél órás győzködés után sikerül megfűznöm Marsallt, hogy vegye át a helyem és még anya is megengedte, hogy elmenjek holnap. Tehát mondani sem kell, hogy iszonyúan izgatottan fekszem le és alig bírok elaludni. Nem is értem magam, sose szoktam ennyire izgatott lenni. Attól, hogy kedvelem Kvasirt még nem kellene így reagálnom a dologra. Mindegy is, a lényeg, hogy végül eljött az idő, hogy reggel elinduljunk Norvégiába.
A repülő amivel utazunk olyan, amilyet csak a filmekben látni és mikor ezt megjegyzem Kvasir csak kuncogni kezd és annyit mond, hogy ő már megszokta a dolgot annak az előnye, ha cégvezető az ember. Ezen én is elmosolyodok, de a figyelmem hamarosan jobban leköti a beszélgetés és a reggeli, mint az, hogy milyen helyen utazom.
Norvégiába érve a férfi megmutatja nekem az éppen felújítás alatt lévő kastélyát, ami teljesen más, mint ahogy én azt elképzeltem, de a jó irányba más. Ez után autóba ülünk és hosszú kocsikázások után elérünk a semmi közepére, ahonnan gyalog megyünk tovább. A célunk egy kőkör, aminek a láttán csillogni kezdenek a szemeim.
- Ez egy szentély. - Bukik ki belőlem, mire a férfi mellettem elneveti magát.
- Mennyire, hogy az! Te megmutattad a tiéteket, én megmutatom neked a miénket. - Mondja mosolyogva. Majd körbevezet a környéken, ahol különbözőbbnél különbözőbb gyönyörű képződmények vannak. Végül pedig egy domb tetején állunk meg, ahonnan messzire belátni a helyet. - Na, milyen? - Jön a kérdés, nekem pedig a fülemig ér a mosolyom, ahogy válaszolok.
- Mintha haza jöttem volna! - Jelentem ki. - Köszönöm, hogy elhoztál. - Fordulok felé lelkesen, de mikor meglátom az ideges tekintetét lefagy az arcomról a mosoly és aggodalom veszi át a helyét. - Minden rendben van Kvasir? - Kérdezem, ő meg fúj egyet.
- Igen, csak izé, ez olyan nehéz. Fogalmam sincs hogyan kezdjem. - Motyogja és teszi a füle mögé a haját, aminek hála a fülbevalója tökéletesen láthatóvá válik, nekem meg kitágulnak a szemeim.
- Nem! Az nem lehet! - Bukik ki belőlem, nem akarok hinni a szememnek.
- Mi? - Kapja fel a szemét a férfi, de én elhátrálok tőle.
- Ez lehetetlen! - Rázom a fejem. Anya megtanította, hogy ismerhetjük fel a vámpírokat, mindnek van valami tárgya, amit mindig magán kell hordania. Ilyen, Vladnak a keresztje, vagy Valeriu karkötője, vagy a két szemszínű norvég vámpír ujján az a fegyver, de Kvasiron eddig nem láttam. Kizárt, de nem lehet más, az a fülbevaló fizikát meghazudtoló dolgokat csinál. - Nem lehet! Nem. Nem! - Mondom makacsul.
- Mi nem lehet? - Nyúl felém a férfi.
- Nem lehetsz vámpír, nem látom az aurádat! - Kiáltom felé, mire ő teljesen lefagy és kitágulnak a szemei.
- Mit mondtál? - Kérdez vissza elhaló hangon.
- Nem lehetsz vámpír, nem látom az aurád, de a fülbevalód, az vámpír jel! - Fogom meg a fejem.
- Isten vagy? - A kérdés meglep és eléri, hogy pánik helyett pislogjak rá.
- Igen. - Mondom végül, ő meg fejbe vágja magát.
- Hát így már van értelme, hogy hogy a bánatba tudtad, hogy ki az ember! - Morogja.
- Mi? - Bukik ki belőlem, de a következő pillanatban Kvasirt gyönyörű lilás aura veszi körbe, amitől kitátom a szám. - Ezt hogyan? - Motyogom végül, a férfi pedig csak elmosolyodik.
- Azért küldött a tanács, hogy rájöjjek honnan tudjátok ki a teremtmény. És úgy, hogy nekem ez a képességem. - Fordítja el a fejét. - El tudom rejteni magam a teremtmények elől, hogy ne lássák mi vagyok. - Magyarázza el.
- Miért nem mondtad el hamarabb? - Követelem tőle a választ.
- Mert ha elmondom nem maradhatok ott veled! - Néz rám kétségbeesett szemekkel.
- És az miért lett volna baj? - Fonom össze magam előtt a karjaim. - Legalább megtudod, amiért küldtek és nem kell a közelemben lenned. - Szorítom össze a szemeim. Tudtam, tudtam, hogy csak kíváncsiságból van mellettem, de így, hogy csak munkából, így még lehetetlenebb a helyzet.
- De én a közeledben akarok lenni! - Erre felnézek rá és igyekszem nem hagyni, hogy kifolyjanak a könnyeim.
- Miért? - Suttogom, mire ő közelebb lép hozzám.
- Mert szeretlek! - A szavaira kitágulnak a szemeim, ő viszont csak közelebb hajol hozzám és ajkait az enyémekre nyomja. Lehunyom a szemem és a kezeim is leengedem. Kvasir átöleli a derekam és magához húz, ahogy végignyal az ajkaimon, én pedig szétnyitom a számat és kezeim a mellkasára simítom. A nyelveink összeérnek és rajtam végigfut a melegség.
- De miért Kvasir? Ne játszd a kemény legényt! Tudom, hogy szeretsz! - Hallom meg a fejemben a hangomat és pereg le a szemem előtt egy emlék, ami nem is az enyém, amiben a vámpír, aki most engem csókol a tengerparton áll és mérges arccal fonja össze a karjait maga előtt.
- Ne sírj! Még találkozunk, ígérem! - Hallom a hangom, ahogy suttog és látom Kvasirt, ahogy fölém hajol és folynak a könnyei.
- Ne merj meghalni, amíg nem szeretlek meg! Hallod Loki! - Ráz meg a vámpír és ahogy a név elhagyja az ajkait emlékek ezrei rohannak meg, amitől teljesen elszédülök. A csókomnak a jelenben hamarosan vége lesz és a férfi elenged engem, én viszont nem nyitom ki a szemem, csak átkarolom a nyakát.
- Megígértem. - Motyogom.
- Mit? - Jön a meglepett kérdés.
- Nyertem Kvas! Mondtam, hogy megszeretsz a következő életemben. - Nézek bele mélyen a szemeibe és vigyorodok el. A vámpírom szemei hatalmasra nyílnak, majd megint megcsókol, ekkor már sokkal mélyebben és szenvedélyesebben, mint az előbb, én pedig a hajába túrok, hogy közelebb húzzam magamhoz.
- Nyertél, igen! Nyertél! - Mondja zihálva. - Nyertél én Lokim. - Suttogja az ajkaim felett, ahogy megint megcsókol, itt a semmi közepén, ahol annyi évvel ezelőtt a karjaiban haltam meg.
YOU ARE READING
Hotel Daimon
General Fiction"Kastélyhotel Daimon ★★★★ Görögország északi részén, nem messze Kalambaka városától, több mint 300 méterre a tengerszint felett, a meteora képződmény egyik szikláján helyezkedik el négycsillagos szállodánk, ahonnan festői kilátás nyílik egy felől a...
