Hotel Daimon

14. Figyelmeztetés

Kvasir POV

- Te jó ég! Főnök! - Sikolt Sigurd, amint belépek a szobába. A hirtelen hangra arcom grimaszba torzul és a hajamba túrok, ahogy leülök az ágyra.

- Lehetne, hogy halkabban? - Kérdezem és hunyom le a szemem.

- Borzalmasan néz ki. - Hallom a hangot és a székek hangját. Gondolom most mind a négyen elém ültek.

- Úgy is érzem magam. - Szorul rá a kezem az ágy szélére.

- Mi történt főnök? - Jön a kérdés és abból kiindulva, hogy rá kell harapnom a nyelvemre, hogy ne csak fossam a szavakat, hanem értelmük is legyen valami, valószínűleg Áskel szólalt meg.

- Minden vacsora után kezdődött mikor a semmiből megjelent a lépcsősor tetején a 666-os, a 111-es és Lucifer. - Mondom.

- Egy csapat ez nem furcsa. - Hallom Brandr hangját, mire kinyitom a szemem és mérgesen nézek rá. - Főnök, ugye nem? - Kapja a szája elé a kezét, majd megrázza a fejét. - Él úgyhogy nem.

- Mi van? - Néznek rá a többiek is meglepetten, mire a nyakát kezdi vakarni.

- Hát tudjátok náluk a baráti találkozó kicsit durvább az átlagosnál. - Motyogja.

- Folytatnám. - Pislantok egy nagyot, mert alig bírom a szemem nyitva tartani. - Felvittek a 111-be. - Mondom komoly hangon és elveszek az emlékeimben.

A szobában félhomály van, három szék a szoba közepén, bal oldalt pedig Valeriu áll. Gyanakodva megyek a három férfi mögött, akik leülnek a székekre.

- Valeriu! - Jön a rideg hang a vámpír szájából, mire az említett a vállamnál fogva lenyom a földre. - Azt hiszem itt az ideje, hogy bemutatkozzunk egymásnak Kvasir Fjeld. - Mondja a vámpír, majd a másik kettőre néz.

- Kezdek én! - Forgatja meg a szemét a fehér hajú démon, aki Brandr párja. - Bael Sátán vagyok. - Mosolyog rám, nekem meg kitágulnak a szemeim. Az a démon Lucifer után a legerősebb démon a tanácsban.

- Lucifer Morningstar. De engem már ismersz. - Biccent egyet a vámpír másik oldalán ülő fekete hajú démon.

- Vlad Tepes, vagy Dracul, ahogy tetszik.

- Mi? - Sikoltanak a vámpírjaim.

- Az kizárt! Nem lehet, hogy a Denevér a nagy Vlad Dracul. - Háborodik fel Brandr, én meg gyilkos szemekkel nézek rá.

- Szerinted hazudok? - Motyogom.

- Nem főnök. - Húzza ki magát, én meg visszatérek a meséhez.

- Mi vagyunk a Spillmordere. - Mondja mosolyogva Vlad.

- Mínusz egy, Loki nincs itt. - Emeli fel mutató ujját Sátán.

- Jó, mínusz egy. - Forgatja meg a szemét Vlad.

- És miért vagyok én itt? - Kérdezem, de azonnal rájövök, hogy ez nem volt olyan jó ötlet, mert mind morcosan néznek rám.

- Valeriu! - Néz Vlad a másik vámpírra, aki közelebb lép. - Ajánlom, hogy viselkedj udvariasan és ne ronts el semmit, mert képtelen leszek hagyni, hogy Valeriu használja a képességét. - Én hatalmasat nyelek, de a vámpír mellettem hirtelen megszólal.

- Kérlek Kvasir ronts el valamit! Kérlek, kérlek, kérlek! Ötszáz éve nem használhattam. - Könyörög a férfi, de egy pillantás Vladtól és abba hagyja.

- Azért vagy itt mert beszélnünk kell veled egy nagyon fontos dologról. - Kezd bele Lucifer, én meg elfintorodok.

- Attól még nem kellene úgy csinálni, mintha vallatnának. - Morgom, mire Vlad csettint egyet és megérzek egy kezet a fejem tetején. A következő pillanatban a testem egészét egyszerre önti el a fájdalom, mintha mindenhol tűvel szurkálnának. Nem tudom meddig marad ez az érzés, de mikor vége hatalmas levegőket veszek.