Hotel Daimon

23. Hadüzenet //2:6//

"A világ lángokban áll!"

"Az istenek léteznek?"

"Közpánik, vagy csoda? Harmadik nap halálozások nélkül!"

"Valóság, vagy üres trükk?"

"Évezredünk legnagyobb csodája!"

"A csínyek istene létezik"

- Loki! - Kiált anya, én pedig csak a hajamat húzva fordulok felé.

- Akármi is van nem én voltam! Nem tudom mi van és még mindig nincsenek meg a hármasikrek és fogalmam sincs ennek mégis mi köze van Kronosz leveléhez! - Mondom kétségbeesetten. Nem elég, hogy az az őrült időúr egyik napról a másikra eltűnt a recepción hagyva a szobakulcsát és egy levelet, amiben csak annyi volt, hogy köszöni a vendéglátást és hogy reméli, hogy hamarosan találkozunk megint. A dolog még nem is lett volna furcsa, ha még aznap reggel nem keresett volna meg minket teljesen kétségbeesetten a teremtmény suliból jött osztály tanára, hogy a hármas ikrek eltűntek. Így Kronosz levele azonnal gyanús lett, csak azt nem tudom mi köze van annak az idiótának a három csínytevő eltűnéséhez. Pedig éppen akkor akartam őket beavatni egy két új trükkbe.

Ráadásul, ha ez az egész nem lett volna elég, az ikreket sehol se találtuk meg és fogalmunk sincs róla az óta sem, hogy hol lehetnek és ráadásul anya azért is teljesen kivan, hogy a három felelős halálisten, akikről tudja, hogy újjászülettek már, nem hajlandóak a dolgukat csinálni és sajnos fogalma sincs hogyan lehetne elérni őket. Ennek az egésznek a tetejére pedig ma reggel bemondták a tévében, hogy "Loki" megjelent az emberek előtt és bejelentette, hogy itt a világvége és jobb, ha mindenki engedelmeskedik neki.

- Tudom kicsim, csak hoztam neked teát. - Adja a kezembe a bögrét, amit én el is fogadok és visszafordulok a tévéhez, hogy tovább nézzem a híreket arról az álénről.

- Van ötleted rá, hogy ki lehet az? - Kérdezi Kvasir a tévé felé biccentve, ahogy leül mellém a kanapéra.

- Van egy tippem. - Fintorodok el.

- Ki? - Kérdezi anya, de én csak megrázom a fejem.

- Az had legyen még egy kicsit az én titkom. - Mondom és állok fel. - Előbb a gyerekeket kell megtalálnunk. - Mondom komolyan.

- Ötletünk sincs hol lehetnek. - Sóhajt fel szerelmem.

- Nekem talán van egy. - Jelenik meg a lobbi ajtajában Zeusz.

- Igen? - Fordulok felé kíváncsian, ő pedig biccent egyet, majd elővesz egy telefont és felhív valakit.

- Szia, fiam! Tudod mi kellene. - Jön a kijelentés, majd Zeusz egy újabbat biccent. - Köszönöm. Igen eltűnt. Mi? - Kis szünet, majd újabb bólogatás. - Ki más lehetne? Jól van! Ha ennek a hacacárénak vége meglátogatlak titeket. - Mondja mosolyogva. - Neked is viszlát.

- Kivel beszéltél villámarc? - Fordul felénk Kvasir, miután kikapcsolta a tévét.

- Apollóval. - Vonja meg a vállát. - Cumae. - Ahogy kimondja a városnevet, mi csak pislogunk rá.

- Mi van vele? - Kérdezem végül.

- Ott van az apám és vele az öcsém meg a két testvére. - Vonja meg a vállát.

- Mégis mi a fenét keresnek azok az alvilág bejáratánál és mégis miért érdekel minket, hogy hol vannak a testvéreid? - Kérdezi Kvasir.

- Nem figyelsz vámpír! Mondom az öcsém meg a két testvére. Azok nekem nem testvéreim. Bár most az öcsém akár a fiam is lehetne. - Néz el oldalra. - Mindegy Apolló sose téved, azt mondta oda kell mennetek, akkor bizony igen is oda kell mennetek. - Vonja meg a vállát, én pedig megfogom a fejem.